Megjelent az Egyházfórum 2009/2. számában
Második rész[1]
A KÖZPONTI SZEMINÁRIUM BENÉPESÍTÉSE AZ ÁLLAMBIZTONSÁGI SZOLGÁLATOK JELENTÉSEI TÜKRÉBEN
A szeminárium elöljárói és az akadémia tanárai rádöbbentek arra, hogy növendékek híján mindkét intézményt a megszűntetés veszélye fenyegeti.
AZ EGYHÁZI VEZETŐK A BENÉPESÍTÉSÉRT
Mint az előző cikkből már ismert,
1959. június 10–én a rektor kérte a püspököket a szeminárium benépesítésére.
Június 17-ei értekezletén a püspöki kar ezt a törekvést még nem tartotta időszerűnek, bár a kérdés továbbra is napirenden maradt.
Október 16-án egy, az Akadémián zajlott beszélgetés során úgy tudták, hogy a Grősz – Olt – Csala egyeztetésnek megfelelően az eltávolított kispapok 65 százaléka vissza fog térni, és ebben az ügyben a püspöki kar októberben újabb értekezletet tart.
Úgy vélték, hogy a hallgatókat Tabódy István szervezi és lázítja. A beszélgetés során elhangzott az a vélemény, hogy Semptey vicerektornak van módja arra, hogy Tabódyt örökre elnémítsa, bár amíg Semptey a szemináriumban jelen van, addig folytatódnak a botrányok.
Október 28-án, a püspöki kar értekezletén valóban napirendi pontként szerepelt a volt központista kispapok visszavételének lehetősége. A püspöki kar a miniszterelnökkel készült ez ügyben tárgyalni, és az volt a reménye, hogy legalább 40 növendéket visszavehetnek. Ezzel kapcsolatban Potyondy Imre rektor arra számított, hogy az ő állásfoglalását is kikérik. A kialakult vélemények szerint azonban tartani lehetett attól, hogy a növendékek csak akkor mennek vissza, ha mindenkit visszavesznek. Ennek valószínűleg meg is volt a reális alapja. Az adott időszakban ugyanis Tabódy István felkereste Fábián János prefektust, aki erről a látogatásról úgy nyilatkozott, hogy próbálta meggyőzni Tabódyt, milyen helytelen utakra tévelyedett, és vele a többi társa is. Tabódy szerint csak akkor térnének vissza a kispapok, a Központi Papnevelő Intézetbe, ha kivétel nélkül mindegyik visszamehetne. Tabódy a püspökkari konferencia után felkereste Liptay Györgyöt (a szemináriumból elbocsátott prefektust, aki az akadémián a tanári állását megtarthatta), feltehetően azért, hogy információkat szerezzen a kispapok sorsát érintő esetleges döntésről.
Fábián János prefektus állítólag készült egy tervezet összeállítására, amely szerint csak azokat a növendékeket vennék vissza, akiket a szeminárium elöljárói arra ajánlanak, de ebbe a körbe a felszenteltek és a diakónusok nem kerülhetnek bele. (A lebonyolítást – Fábián János szerint – nagyban elősegítené, ha Tabódyt egy időre el lehetne távolítani.)
Hamvas Endre püspök javaslatára a rektornak az volt a szándéka, hogy két névsort állít össze: 1960 februárjára, illetve 1960 szeptemberére. Ismételt megbeszélések és tárgyalások voltak a szemináriumi elöljárók és az akadémia tanárai között. Mind a két testület megegyezett abban, hogy a volt ötöd- és hatodéveseket nem lehet visszafogadni. A 14 kizárton kívül a már felszenteltek végezzenek vidéki szemináriumokban. Végül olyan névsor készült, amelyben csak 40 főt szerepeltettek.
November 4-én a névsort Hamvas Endre püspök, a rektor és a dékán elvitte az ÁEH-ba, ahonnét azzal a válasszal tértek vissza, hogy februárról szó sem lehet, legkorábban csak a jövő év szeptemberéről. A tárgyalások tehát így elég hosszú időre megszakadtak.
1960. május 16-án tartott megbeszélésen a dékánnak az volt a véleménye a szeminárium feltöltéséről, hogy a püspöki kar őszre küldjön a két nagy szemináriumból, Egerből és Győrből 10-10 főt, a három kisebb szemináriumból pedig 5-5 főt a Budapesti Papnevelőbe. Így a maradék 15 (20 ?) fővel 50 főre egészül ki a létszám, és a külső hallgatókból is számítani lehet 20-25 főre. Ez a létszám már megfelelő lesz a működéshez.
Júniusban a szemináriumból érkezett „szóbeli” információ felsorol bizonyos visszaveendőkre vonatkozó javaslatot, amelyből az egyik megjelölt névhez a jövő események szempontjából fontos megjegyzést fűzött a BM elemzője: „jelenleg beszervezés céljából tanulmányozzuk”.
Június 28-án Erdey Ferenc leköszönő dékán felkereste az Actio Catholica országos igazgatóját Látogatásának az volt a célja, hogy beszámoljon, és tanácsot kérjen a Központi Szeminárium és a Hittudományi Akadémia 1959 márciusában eltávozott növendékeinek sorsával kapcsolatban. Beszámolt arról is, hogy a rektorral már hosszabb ideje gondolkoznak azon, hogyan lehet rendet teremteni ebben a kérdésben. Az ÁEH által meghatározott büntetés – vélelem szerint – eredetileg 1960 szeptemberéig szólt, illetve ez az időpont az, amelytől kezdve bizonyos megoldás elképzelhető. Mivel ebben az ügyben elsősorban a püspöki kar az illetékes, a dékán és a rektor hivatalosan nem tárgyalhat. Hamvas Endre püspöknek az a véleménye, hogy teljes amnesztiát kellene adni, és nem külön-külön a növendékek ügyében tárgyalni. A dékán szerint a püspökök nem tehetik ki magukat annak, hogy általános amnesztiát hirdetnek, és közben lesznek növendékek, akik nem is kívánnak visszatérni. Cserháti professzor, a dékáni tiszt várományosa, arra az álláspontra helyezkedett, hogy elsősorban arra kell törekedni, hogy az első három évfolyam növendékeit lehessen visszavenni. Most viszont az látszik, hogy a fiatalabbak is csak a régi feltételek alapján akarnak tárgyalni a visszajövetelről: vagy mindenki, vagy senki.
Az AC igazgatójának arra a kérdésére, hogy nincs-e emögött valami politikai szándék, a dékán egyetértőleg válaszolt, és Shvoy Lajos püspököt, valamint az „ő emberét”, Tabódy Istvánt nevezte meg az ügy mozgatójának. Ezt a vonalat – szerinte – a volt szerzetesek is támogatják.
Erdey Ferenc dékán megkérdezte az AC igazgatójának személyes véleményét is, aki ezt az egyetemes magyar egyházat érintő ügynek nevezte. Azt tanácsolta, hogy először minden püspök idézze maga elé a volt növendékét. Számoltassa be az elmúlt másfél éves tevékenységéről, és ha nincs vele probléma, ha minden feltételt elfogad, kerüljön bele a névsorba, amit a püspöki kar augusztus 15-én egyeztessen az ÁEH-val, ahol meghozzák a végleges döntést. Így elkerülhető lesz, hogy újabb és esetleg súlyosabb botrány keletkezzen mind az akadémián, mind a Központi Szemináriumban.
Július 21-én Potyondy Imre rektor a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága egyházügyi főelőadójánál, Turai István miniszteri biztosnál tett látogatást, aki feljegyzésben jelentette a találkozót az ÁEH-nak. „Először általában a szemináriummal kapcsolatos dolgokról beszélgettünk – írja, majd a tavaly eltávolított papnövendékekről esett szó. Kisebb huzavona után Potyondy rektor arról kezdett beszélni, hogy komplikációk vannak az elbocsátott papnövendékekkel kapcsolatban.” Beszámolt az V. évesek többségének felszenteléséről (ezt a kérdést részletesen ld. később), majd megemlítette, hogy „az I-IV. évfolyamig terjedően az eltávolított papnövendékek azt a parancsot kapták – feltehetően Rómától – ,hogy nem érintkezhetnek sem az állammal, sem a püspöki karral. Ezek a fiatalok arról beszélnek, hogy van békepapság, vagy hivatalos papság, és lesz földalatti papság”. Potyondynak az a véleménye, hogy „széles körű földalatti agitáció folyik, és ez kerítette hatása alá az egyébként helyesen gondolkodó növendékeket is”.
Augusztus 20-án a jelentő szerint „a Szent István-napi ebéden mondotta Hamvas Endre csanádi püspök Erdey Ferenc leköszönő dékánnak, hogy sikerült Grősz József érseket rávenni, konferenciát hívjon össze augusztus 31-ére”. A beszélgetésben szó esett még az akadémiára új növendékek küldéséről, az egyházmegyék felhívásáról, amelyet kispapjaik visszatérése ügyében küldtek, valamint egy hírről, amely szerint lehetséges, hogy az eltávolított kispapokat behívják katonának.
Augusztus 30-án a püspökkari konferencián – amelyről különböző forrásokból tájékoztatták az állambiztonsági szerveket –,szokatlan eljárással Grősz József érsek előtanácskozást folytatott püspöktársaival, amelyen a kormányzók, helynökök stb. nem vehettek részt. Az informátorok nehezményezték, hogy a témákon kívül (szeminaristák visszafogadása, szentelésekről kapott információk) semmiféle hír nem szivárgott ki.
Szeptember 16-án délelőtt Hamvas Endrével az AC irodájában folytatott megbeszélés során a püspöknek az volt a terve, hogy 1960-ban legalább 40 növendék legyen a Központi Szemináriumban, és ezt a létszámot a következő két tanévben 20-20 fővel növeljék. Így három év alatt az eredeti létszámra feltölthető lenne az intézet. Ehhez azonban célszerű volna az elöljáróság lecserélése.
Ugyanezen a napon délután Grősz József érsek és Hamvas Endre püspök látogatást tett az ÁEH-ban, ahol 16 volt központista növendék szemináriumi visszavételéről folytatott tárgyalást Olt Károllyal, az ÁEH elnökével. Négy főt Budapestre, tizenkettőt vidéki szemináriumba való felvételre javasoltak.
Az ÁEH a kispapok nyilatkozatának bemutatását kérte, amit a püspökök saját hatáskörükben kívántak intézni, de mivel ehhez az ÁÉH nem járult hozzá, a püspökök a szándékuktól, illetve javaslatuktól elálltak. Szó került még az illegálisan felszenteltek egyházi körlevélben való eltiltásáról, valamint a szemináriumi elöljárók leváltásáról is. Az álláspontok azonban nem közeledtek.
Október 19-én kelt jelentés szerint az 1959 márciusában elbocsátottak közül 27-főt 1960 szeptemberében újra felvettek különböző vidéki szemináriumokba. Ezekről Potyondy Imre rektor állított össze névsort, amelyet Hamvas Endre püspök bemutatott az ÁEH-ban, de azt nem adta át. Schwacz-Eggenhofer Artúr pedig készített egy magyarázó iratot, hogy miért nem szerepelt a Grősz József érseknek átadott névsorban mindenki. Időközben Turai, esztergomi ÁEH megbízott intézkedésére több olyan kispapot elbocsátottak, akik nem szerepeltek a Grősz féle listán.
AZ ÁLLAMHATALOM A „BENÉPESÍTÉS” ELLEN
1959. november 11-én a Központi Szemináriumból érkezett egyik jelentést feldolgozó BM elemző szerint „a nyomásukra 1959-ben eltávolított 14 hallgató úgy gondolja, hogy: bízhat az ÁEH elnökének ígéretében, vagyis 1960 őszére visszakerülhet a szemináriumba. A szeminárium vezetői pedig, pont ezeket a növendékeket nem akarják visszavenni”.
Az elemző javaslatot is tesz a 14 fő visszavételének engedélyezésére, mert „ezek voltak a fő szervezők akkor is, és most is. A 14 fő esetleg fel van készülve arra is, hogy ők soha nem fognak visszakerülni a Központi Szemináriumba. Egy ilyen lépés a soraikban zavart keltene”. … „Ha a püspökeik utasítására mégsem mennek vissza tanulni, abban az esetben az elöljárók és a növendékek között keletkezik az egyik ellentét. Ha pedig visszamennek, abban az esetben a visszavett hangadók és a többi, a püspökök által később eltávolított növendék között keletkezik a másik ellentét.” …„A visszavételből nagyobb hiba nem származhat – írja az elemző – kettő kivételével ugyanis felszentelt áldozópapok, és jelenleg is ilyenként működhetnek.”…„Sürgősen el kell dönteni – folytatja, hogy a mostani behívások során a többiek közül a jelentős részt nem lehetne-e katonának behívni. Ez különösebb problémát nem okozhat, mert a kispapok a felszabadulás előtt is teljesítettek katonai szolgálatot.” Ennek ellenére az államhatalom részéről hosszabb ideig semmiféle intézkedés nem történt.
1960. július 16-án a BM javaslatot készített, amelynek bevezetője tartalmaz egy összefoglalást az addig feltárt adatokról. Innét volt tudható, hogy 1959 decemberében Grősz és Hamvas a szeminaristák visszavételét kezdeményezte a miniszterelnökségnél, ahol ígéretet kaptak arra, hogy az 1960-as tanév előtt tárgyalni fognak erről. Az ÁEH azonban halogató taktikát folytat, hogy a nemzetbiztonsági szolgálattal közösen előkészüljenek a visszavételek feltételeinek kidolgozásával.
Az elemző úgy vélte, hogy a további halogatás nem tartható – amint a korábbi megjegyzésben is megfogalmazódott –, ezért több taktikai alternatívát is javasolt az ÁEH részére:
1. A püspökök maguk tárgyaljanak a volt növendékekkel, maguk döntsék el, hogy kit javasolnak, és erről készítsenek listát, amelyet benyújtanak az ÁEH-nak engedélyezésre, amellyel időt lehet nyerni. Majd foglaljanak úgy állást, hogy egy részüket visszabocsáthatják a budapesti szemináriumba, más részüket pedig vidéki intézetbe helyezhetik. Ez megbontaná a jól szervezett kispapság egységét.
2. Az esztergomi szeminárium Budapestre telepítésével kapcsolatos értesülések alapján ezt célszerű támogatni, mert ezzel az egyik egyházi objektumot maga a püspöki kar számolná fel.
3. Közölni kellene a püspöki karral, hogy az elmúlt másfél évnyi távolmaradás elegendő volt a kispapoknak arra, hogy elgondolkozzanak, és belássák elkövetett bűneiket. Esetlegesen az volna a leghelyesebb, ha mindenki visszamenne a Központi Szemináriumba. Ezzel az ÁEH visszafordítaná azt a korábbi vádat, hogy az állam beavatkozott, illetve akiket a püspöki kar nem vesz vissza a Központi Szemináriumba, azok az egyház vezetőit fogják támadni. Ezzel elvágnák annak a lehetőségét, hogy illegálisan felszentelt papok egyházi tevékenységet folytassanak az országban. Egy időre zárt keretek közé kerülnének ezek a személyek, és zavart keltene az intézkedés az illegális tevékenységet végző egyházi vezetők között, s mindez bomlasztó hatásként mutatkozna.
Augusztus 6-án a BM-ben egy újabb jelentés készült, amely részletesen tartalmazta, hogy 26 személyt illegálisan felszenteltek. Ezek egyházi funkciókat látnak el. Az alacsonyabb évfolyamos hallgatók szervezett képzése folyik. A „kizártak” a visszavétel tekintetében befolyást gyakorolnak a püspöki karra, és kapcsolatot tartanak más illegális csoportokkal. (A felettes rájegyzett véleménye szerint „egyelőre ne menjen tovább a jelentés, majd ha több bizonyíték áll rendelkezésre, akkor készüljön tájékoztató jelentés”).
Szeptember 10-én a BM-ben ismételten jelentés készült, amely tájékoztatást adott arról, hogy augusztus 31-én a római katolikus püspöki kar konferenciát tartott. A konferencia határozata értelmében Grősz József kalocsai érsek az ÁEH-hoz levelet küldött, amely 13 eltávolított kispapnak a Központi Szemináriumba való visszavételét, valamint 12 felszentelt pap részére működési engedély kiadását kérte. Grősz József érsek egyidejűleg kérte a szemináriumi elöljárók lecserélésének engedélyezését is, hogy a rektor kivételével saját hatáskörben oldhassa meg a problémát.
A BM illetékese szerint a 13 növendék akkor vehető vissza, ha a korábban előírt „nyilatkozatot” aláírják, és az elbocsátáskori évfolyamukba kerülnek vissza. A püspökkari értekezletről kapott informátoruk szerint pedig tájékoztatást adott arról, hogy több volt növendéket vidéki szemináriumokban kívánnak elhelyezni.
Javasolta, hogy az állam részéről képviseljék azt az álláspontot, miszerint mindenki csak a Központi Szemináriumba térhet vissza, és értesítsék az ÁEH területi megbízottjait, hogy ezt kísérjék figyelemmel.
Javasolta továbbá a dokumentum azt is, hogy az elöljárók leváltásához az Állami Egyházügyi Hivatal ne járuljon hozzá, és közöljék Grősz József érsekkel, hogy a leváltás esetében a püspöki kar elismerné, hogy a szeminárium vezetői, elöljárói voltak az 1959-es események okozói.
A 12 felszentelt részére kért működési engedéllyel kapcsolatban megjegyezte, hogy 4 főt az 1959-es események előtt szenteltek fel, 8 főt pedig illegálisan, az események után. Javasolta, hogy a működési engedélyek megadásáról később intézkedjenek, amikorra a rendelkezésre álló adatok alapján bizonyítható lesz számos római katolikus pap homoszexuális és erkölcstelen magatartása, akiket az egyházi szolgálatból ezért ki kell zárni, és akkor majd 1-2 személy működési engedélyét esetleg megadják.
Javasolta még, hogy azokat, akik nem térnek vissza a Központi Szemináriumba, az egyházi kötelékből ki kell zárni, illetve mindennemű papi működéstől el kell tiltani, és ezt egyházmegyei körlevélben ki kell hirdetni.
A javaslat melléklete az 1959-ben eltávolítottakról évfolyamonkénti bontásban 78 nevet sorol fel, 76-nál megjelölve kizárásuk időpontját.
Szeptember16-án az ÁEH elnöke feljegyzésben tájékoztatta a Titkosszolgálatot az egyházi vezetőkkel folyó tárgyalásokról, amelyben jelezte, hogy csak az ismert nyilatkozattétel esetén jöhet szóba az elbocsátottak szemináriumi visszavétele. Az illegálisan felszentelt növendékekkel kapcsolatosan pedig elvárják, hogy azokat az elbocsátott teológusokat, akik nem térnek vissza most valamelyik szemináriumba, rekesszék ki a papi funkciók gyakorlásából, és a megyéspüspökök ezt körlevélben hozzák tudomásra.
Szeptember 17-én kiderült, hogy az ÁÉH elnöke nem engedi vidéki szemináriumba a volt pesti növendékeket. A jelentésre adott megjegyzésben úgy reagál az elemző, hogy „most fognak koplalni, mert elsietett intézkedéseket tettek. Úgy gondolták, hogy az ÁEH-t át fogják ejteni?”
November 1-jén készült az a „jelentés”, amely összefoglalja az egyházi vezetők szeptember 16-i ÁEH-beli tárgyalásának eredményeit (16 fő visszavétele, nyilatkozat aláírása, az elbocsátáskori évfolyamba való sorolása, a vissza nem térők kizárása a klérusból).
A jelentés megállapítja, hogy az eltelt időszakban az egyházi vezetők azonban a javasolt 16 főn kívül további 16 főt helyeztek el, vettek vissza, és nem arra az évfolyamra kerültek, ahová arról megegyeztek.
November 17-én kelt az ÁEH-nak az MSZMP és a kormány részére adott tájékoztatója, amely összefoglalta a katolikus, a református és az evangélikus egyházi vezetőkkel a november 4-8. között folytatott tárgyalásokat.
A tárgyalások során megerősítést nyert, hogy az engedélyezett 16 főn kívül mások nem vehetők fel a vidéki szemináriumokba
(Az ÁEH vezetője hivatkozott az elbocsátott szeminaristák „inkorrekt” magatartására, és a győri szemináriumban tapasztalt ellenállásra, amely az ott rendezett Opus Pacis rendezvény alkalmával másolta a korábbi központista magatartást).
Az ÁEH a maga részéről ezzel lezártnak tekintette a Központi Szeminárium ügyét.
SZÉKELY TIBOR
[1] Előző számunkban „A nagy kirúgás” címmel tettük közzé annak az ötven éve történt eseménysorozatnak az összefoglalóját, amelynek során a budapesti Központi Szemináriumból állami nyomásra eltávolították a kispapok nagy részét. A cikkbe egy szerkesztőségi hiba folytán nem a Központi Szeminárium akkori elöljáróit és növendékeit, hanem a Magyar Piarista Rendtartomány elöljáróit és szerzeteseit ábrázoló kép került (29. oldal). Ugyanezen az oldalon az első bekezdésben tévesen módosítottunk a szövegen, amely helyesen a következő: „Klonfár János, Ferenc István, Brunner Tibor hallgatók semmilyen kedvezménymegvonásban ne részesüljenek”. A hibákért a szerzőtől és az olvasótól elnézést kérünk. (A szerk.)