Meddig hallgathat egy keresztény értelmiségi?

A napokban minden választópolgár megkapja a miniszterelnök levelét, amely arról tájékoztat, hogy a brüsszeli bürokraták „most arra készülnek, hogy újabb intézkedésekkel ösztönözzék a bevándorlást. A migránsvízum és migránsbankkártya bevezetését követően több pénzt adnának Soros György bevándorlást támogató szervezeteinek.” Az utcákat ellepik az óriásplakátok, amelyen Soros György és Jean Claude Juncker arca alatt ugyanezek az állítások olvashatók. Az Európai Bizottság közleménye szerint viszont a „kormány állításai rossz esetben tényszerűen helytelenek, és a legjobb esetben is erősen megtévesztők. Soros Györgyhöz pedig az egésznek semmi köze.” Két állítás áll egymással szemben: Magyarország miniszterelnökéé valamint az Európai Bizottság elnökéé, és mindkettő keresztény politikus.

A Professzorok Batthyány Körének jelenlegi elnöke a Magyar Narancsnak febr. 20-án adott interjújában a következőt jelentette ki: „egy dolog nagyon fontos: a sorosozás nem az értelmiségnek szól. Az értelmiség ne érezze magát idegesítve” (https://magyarnarancs.hu/belpol/). Ha nem az értelmiségnek, akkor nyilván a tanulatlan embereknek szól.  A modern kommunikáció korábban elképzelhetetlen lehetőséget biztosít az emberek befolyásolására. Erről meglepő nyíltsággal beszél Roger Stone, Trump egyik kampány tanácsadója, egy terjedelmes interjúban (Netflix előfizetéssel megtekinthető itt: https://www.netflix.com/hu/title/80114666). Ebben azt mondja, hogy az USA-ban a legnagyobb tömeget a tanulatlan emberek alkotják, ezért egy kampányban ezeket kell megcélozni. A társadalomnak ez a része nem akarja, meg nem is tudja az állítás igazságát ellenőrizni, ezért lényegtelen, hogy igazat állítunk, vagy sem. A lényeg az, hogy folyamatosan támadni kell, folyamatosan félelmet kell kelteni, gyűlöletet kell kelteni, mert szerinte a gyűlölet sokkal erősebb erő, mint a szeretet. Hát én „idegesítve” érzem magam.

Egy keresztény politikustól minimálisan elvárható, hogy a keresztény értékrendet szolgálja és ellenzékben valamint kormányon egyaránt ugyanazt a nézetet képviselje. Amikor a KDNP ellenzékben volt, a következőt hirdette: „A tandíj bevezetése tehát (nevezzék akár képzési hozzájárulásnak) előreláthatóan megfosztja a legszegényebb tehetséges fiatalokat a diplomaszerzés kilátásaitól. Éppen akkor, amikor Magyarországnak égetően szüksége volna a szellemi gyarapodásra, a tehetségesek valódi érvényesülésére. A Kereszténydemokrata Néppárt történelmi hagyományaihoz híven a szociálisan rászorulók érdekeit védi. Ennek értelmében nem támogatja a tandíj bevezetését, s ugyanerre szólít fel minden valóban haladóan gondolkodó embert” (Hoffmann Rózsa: Tandíj a diplomáért. Új Ember. 2006.7.23.). Ugyanez a párt négy év múlva, amikor kormánypárttá vált, bevezette az egyetemi tandíjat és csökkentette a tankötelesség idejét, sőt éppen ezt az írást jegyző politikus felelős az átalakításért. Hiteles az ilyen politikus?

Agymosással mindenhol lehet próbálkozni, és ez ideig-óráig sikerülhet is, de a hazugság akkor is hazugság, ha naponta százan szajkózzák. A hazugság és a gyűlöletkeltés ellentétes a keresztény tanítással és Európa hagyományos értékeivel. Keresztény ember nem hirdethet hazugságot, nem tiporhat mások becsületébe, nem gyűlölködhet. A cél nem szentesíti az eszközt.  Lehet gyűlöletkeltéssel szavazatokat szerezni, lehet hatalomba jutni, lehet hatalmon maradni képmutatással, hazudozással és karaktergyilkosságokkal, de a történelemben eddig mindig megbukott minden hazugságra alapozott rendszer.

Erről egy keresztény értelmiségi nem hallgathat.

Végh Endre