„Ha gonoszul szóltam,
tégy bizonyságot a gonoszságról;
ha pedig jól, miért versz engem.”
(Jn 18:22-23)
Tisztelt megjelentek! Szeretettel köszöntünk mindenkit!
A bevezetőben és a köszöntőben egy dolgot szeretnék csak az Önök számára tisztázni: azt, hogy most hol vannak? Nem a helyszínre gondolok, hanem arra, hogy ez a gyülekezet mit képvisel, milyen lelkülettel áll a külső-belső dolgokhoz, és nem utolsó sorban arra, hogy mi indított minket egy ilyen konferencia megszervezésére.
Ennek a konferenciának, illetve ennek a témának nagyon sok nézőpontja lehetséges. Lehet politikai, lehet hatalmi oldalról nézni, lehet jogi oldalról, teológiai oldalról szemlélni – mi egy egyszerű közösség vagyunk, és minden politikai, hatalmi, tudományos kérdéstől viszonylag távol vagyunk.
Hadd mondjak egy egyszerű példát, hogy szemléltessem, mi a mi nézőpontunk ezzel kapcsolatban. Van egy tagunk, úgy hívják, hogy Ilonka néni. Október 23-án volt 102 éves. Amikor a 100 éves születésnapján egy nagy ünnepséget rendeztünk, akkor visszanéztük az ő életét, sok mindenre visszaemlékeztünk. Én például kiszámoltam azt, hogy Ilonka néni 100 éves születésnapján Bajnai Gordon volt a miniszterelnök, aki az 50. miniszterelnöke volt életének 100 éve alatt. Wekerle Sándorral kezdte. Megkérdeztük tőle: Az ötven közül ki volt a legjobb? – Ő nevetve legyintett, az ő számára mindig csak az volt a fontos, hogy itt lehetett a közösségben, és ezt ma is megteszi. Minden istentiszteleten, minden imaórán itt van, ha nem hozzuk el, akkor elindul gyalog – 102 évesen.
Szeretném, ha értenék, hogy ez a mi gyülekezetünknek a hozzáállása a külső viszonyokhoz. Igazából mi a belső lelki kapcsolatainkkal törődünk, és egymás szeretetével.
DE… Néha vannak helyzetek, amikor meg kell szólalni. Erre egy példát szeretnék hozni a Bibliából. Jézust a főpapok elé állították, és amikor válaszolt a főpap kérdésére, akkor ezt írja János az ő evangéliumában: „Mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, a ki ott áll vala, arcul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a főpapnak? Felele néki Jézus: „ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem?” (Jn 18:22-23). Jézus tehát kiállt a jogért, és nekünk is ezt kell tennünk. A kérdés viszont az, hogy hogyan? Nem gondolnám, hogy Jézus magáért tette ezt a kijelentést, hiszen utána rendkívüli módon megkínozták, és akkor már egy szót sem szólt magáért. Egyszer szólalt meg: „hogyha rosszat tettem, mondd el, ha nem, miért versz engem?”
Mivel az új törvény sok egyházat megszüntetett, mi úgy érezzük, hogy hasonlóképpen kaptunk egy pofont, amely akár egy közösség vagy több közösség teljes szétoszlásához, halálához is vezethetne. Ezért mi úgy gondoljuk, hogy jogunk van megkérdezni a döntéshozóktól: „Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem.” De mi sem magunkért szeretnénk ez tenni. Ha csak rólunk volna szó, megoldanánk az ügyet. Voltunk már illegalitásban, mindenféle státuszban, hitéletünknek ez nem jelent problémát. Viszont ha azt szeretnénk, hogy a társadalomban béke, szabadság és egyetértés legyen, akkor tennünk kell ezért valamit. És a következő kérdés, hogy mit tehetünk. Tiltakozzunk? Követeljünk? Tüntessünk? Protestáljunk? Támadjuk a kormányt? Sok mindent lehet tenni. Mi a gyülekezetünk szintjén ezt úgy ítéljük meg, hogy mindennek megvan a maga ideje, és minden eszközt a megfelelő módon kell használnunk. Példaként Babits Mihályt szeretném idézni, a Jónás könyvéből, ezt mondja az Úr Jónásnak: „Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem.”
És mi úgy gondoljuk, hogy nekünk ez a feladatunk: kimondani a véleményünket, kimondani az igazságot, és az Úr megígérte, hogy ő cselekszik. De a mi részünket meg kell tenni. Erre is van nagyon sok példa a Bibliában, pl. hogyha ötezer embernek kenyeret tudott adni Jézus úgy, hogy még több is maradt belőle, akkor miért kellett azt az öt kenyeret meg halat odaadni neki előre? A mi részünket, még ha csak ezredrésze is annak, amit az Úr tesz, azt meg kell tennünk.
Itt most politikáról és hatalomról van szó. A politika döntött hatalmi szóval arról, hogy 14 kivétellel minden egyház szűnjön meg, és kérje az újbóli elismertetést. Mi úgy gondoljuk, hogy ezzel a döntéssel igazából egyik egyház sem ért egyet, azok sem, akik bekerültek a 14 közé, és azok sem, akik kimaradtak. De nem gondoljuk, és nem abból indulunk ki, hogy ez egy szándékos rosszakarás, sokkal inkább meglepő a törvényalkotás folyamatában az utolsó pillanatban kialakult hirtelen változtatás. És ez mond szintén ellent annak, amit a Biblia tanácsol. A Példabeszédek ezt mondja: (Péld 11:14) „vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó.” Vagy: „Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás, de megvalósulnak, ha van sok tanácsadó.” (Péld 15:22) Ki mondta ezt? A világ legokosabb, legbölcsebb embere, Salamon. Ha a legbölcsebb ember azt tudja mondani, hogy tanácsadók nélkül nem működik a hatalom, akkor én azt gondolom, hogy ezt a mai nap is el kellene fogadnunk. És azoknak, akik döntést hoznak, és megnyomják a gombot, célszerű tanácsokat kérniük.
Az utolsó gondolat pedig, amellyel eljutnék a mi egyszerű, „népi” szintünkről az előadók magasabb tudományos szintjére: akkor kiktől kérjünk tanácsot? Azt mondja Pál apostol Titusnak a püspökökről: „Mert szükséges, hogy a püspök feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára; nem akaratos, nem haragos, nem részeges, nem verekedő, nem rút nyerészkedő; Hanem vendégszerető, jónak kedvelője, mértékletes, igaz, tiszta, maga tűrtető…” Idáig ez rendben van, de most jön a lényeg:„…Aki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket” (Tit 1:7-9). „Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint” (1 Kor. 12:8-9).
Mi arra gondolunk, hogy azokat, akiket megkértünk, hogy a mai napot vezessék végig előadásokkal, ők megkapták a Lélektől a tudománynak beszédét és a bölcsességnek beszédét is. És reméljük, hogy ami ma elhangzik, az mind ebből az alapból, ebből a lélekből fog elhangzani. És ezért azt kérjük, hogy legyünk nagyon nyugodtak, legyünk toleránsak, és bízzunk abban, hogy amit Isten megígért, hogy a tudomány, a bölcsesség hatni fog a hatalomra, a politikára, bízzunk abban, hogy ez működni fog, ezt Ő el fogja intézni. A mi feladatunk tehát csak az, hogy megtegyük, amit tudunk, és mondjuk ki az igazságot, mondjuk ki a véleményünket.
Erdélyi László2
1 Elhangzott 2011. november 21-én a Hetednapi Adventista Egyház Budapest Terézvárosi Gyülekezete által szervezett Egyházügyi és Vallásszabadsági Tudományos Konferencián.
2 Jogász, közigazgatási szakember, a Budapest Terézvárosi Adventista Gyülekezet első presbitere.