Konferenciamegnyitó

„Ha gonoszul szóltam,
tégy bizonyságot a gonoszságról;
ha pedig jól, miért versz engem.”
(Jn 18:22-23)

 

Tisztelt megjelentek! Szeretettel köszön­tünk mindenkit!

A bevezetőben és a köszöntőben egy dolgot szeretnék csak az Önök számára tisztázni: azt, hogy most hol vannak? Nem a helyszínre gondolok, hanem arra, hogy ez a gyülekezet mit képvisel, milyen lelkülettel áll a külső-belső dolgokhoz, és nem utolsó sorban arra, hogy mi indított minket egy ilyen konferencia megszervezésére.

Ennek a konferenciának, illetve ennek a témának nagyon sok nézőpontja lehet­séges. Lehet politikai, lehet hatalmi ol­dalról nézni, lehet jogi oldalról, teológiai oldalról szemlélni – mi egy egyszerű közös­ség vagyunk, és minden politikai, hatalmi, tudományos kérdéstől viszonylag távol vagyunk.

Hadd mondjak egy egyszerű példát, hogy szemléltessem, mi a mi nézőpon­tunk ezzel kapcsolatban. Van egy tagunk, úgy hívják, hogy Ilonka néni. Október 23-án volt 102 éves. Amikor a 100 éves születésnapján egy nagy ünnepséget ren­deztünk, akkor visszanéztük az ő életét, sok mindenre visszaemlékeztünk. Én például kiszámoltam azt, hogy Ilonka néni 100 éves születésnapján Bajnai Gordon volt a miniszterelnök, aki az 50. miniszterelnöke volt életének 100 éve alatt. Wekerle Sándorral kezdte. Megkérdeztük tőle: Az ötven közül ki volt a legjobb? – Ő nevetve legyintett, az ő számára mindig csak az volt a fontos, hogy itt lehetett a közösségben, és ezt ma is megteszi. Minden istentiszteleten, min­den imaórán itt van, ha nem hozzuk el, akkor elindul gyalog – 102 évesen.

Szeretném, ha értenék, hogy ez a mi gyülekezetünknek a hozzáállása a külső viszonyokhoz. Igazából mi a belső lelki kapcsolatainkkal törődünk, és egymás szeretetével.

DE… Néha vannak helyzetek, amikor meg kell szólalni. Erre egy példát szeret­nék hozni a Bibliából. Jézust a főpapok elé állították, és amikor válaszolt a főpap kérdésére, akkor ezt írja János az ő evan­géliumában: „Mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, a ki ott áll vala, arcul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a fő­papnak? Felele néki Jézus: „ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem?” (Jn 18:22-23). Jézus tehát kiállt a jogért, és nekünk is ezt kell tennünk. A kérdés viszont az, hogy hogyan? Nem gondolnám, hogy Jézus magáért tette ezt a kijelentést, hiszen utá­na rendkívüli módon megkínozták, és akkor már egy szót sem szólt magáért. Egyszer szólalt meg: „hogyha rosszat tettem, mondd el, ha nem, miért versz engem?”

Mivel az új törvény sok egyházat megszüntetett, mi úgy érezzük, hogy hasonlóképpen kaptunk egy pofont, amely akár egy közösség vagy több kö­zösség teljes szétoszlásához, halálához is vezethetne. Ezért mi úgy gondoljuk, hogy jogunk van megkérdezni a dön­téshozóktól: „Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem.” De mi sem magunkért szeretnénk ez tenni. Ha csak rólunk volna szó, megol­danánk az ügyet. Voltunk már illegalitás­ban, mindenféle státuszban, hitéletünknek ez nem jelent problémát. Viszont ha azt szeretnénk, hogy a társadalomban béke, szabadság és egyetértés legyen, akkor tennünk kell ezért valamit. És a következő kérdés, hogy mit tehetünk. Tiltakozzunk? Követeljünk? Tüntessünk? Protestáljunk? Támadjuk a kormányt? Sok mindent lehet tenni. Mi a gyülekezetünk szintjén ezt úgy ítéljük meg, hogy mindennek megvan a maga ideje, és minden eszközt a megfe­lelő módon kell használnunk. Példaként Babits Mihályt szeretném idézni, a Jónás könyvéből, ezt mondja az Úr Jónásnak: „Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem.”

És mi úgy gondoljuk, hogy nekünk ez a feladatunk: kimondani a véleményünket, kimondani az igazságot, és az Úr megígér­te, hogy ő cselekszik. De a mi részünket meg kell tenni. Erre is van nagyon sok pél­da a Bibliában, pl. hogyha ötezer ember­nek kenyeret tudott adni Jézus úgy, hogy még több is maradt belőle, akkor miért kellett azt az öt kenyeret meg halat odaadni neki előre? A mi részün­ket, még ha csak ezredrésze is annak, amit az Úr tesz, azt meg kell tennünk.

Itt most politikáról és hatalomról van szó. A politika döntött hatalmi szóval arról, hogy 14 kivétellel minden egyház szűnjön meg, és kérje az újbóli elismer­tetést. Mi úgy gondoljuk, hogy ezzel a döntés­sel igazából egyik egyház sem ért egyet, azok sem, akik bekerültek a 14 közé, és azok sem, akik kimaradtak. De nem gon­doljuk, és nem abból indulunk ki, hogy ez egy szándékos rosszakarás, sokkal inkább meglepő a törvényalkotás folya­matában az utolsó pillanatban kialakult hirtelen változtatás. És ez mond szintén ellent annak, amit a Biblia tanácsol. A Példabeszédek ezt mondja: (Péld 11:14) „vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó.” Vagy: „Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás, de megvalósulnak, ha van sok tanácsadó.” (Péld 15:22) Ki mondta ezt? A világ legokosabb, legbölcsebb embere, Salamon. Ha a legbölcsebb ember azt tudja mondani, hogy ta­nácsadók nélkül nem működik a hatalom, akkor én azt gondolom, hogy ezt a mai nap is el kellene fogadnunk. És azoknak, akik döntést hoznak, és megnyomják a gom­bot, célszerű tanácsokat kérniük.

Az utolsó gondolat pedig, amellyel eljut­nék a mi egyszerű, „népi” szintünkről az előadók magasabb tudományos szintjére: akkor kiktől kérjünk ta­nácsot? Azt mondja Pál apostol Titusnak a püspökökről: „Mert szükséges, hogy a püspök feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára; nem akaratos, nem haragos, nem részeges, nem verekedő, nem rút nyerész­kedő; Hanem vendégszerető, jónak kedve­lője, mértékletes, igaz, tiszta, maga tűrte­tő…” Idáig ez rendben van, de most jön a lényeg:„…Aki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthes­sen az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket” (Tit 1:7-9). „Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint” (1 Kor. 12:8-9).

Mi arra gondolunk, hogy azokat, aki­ket megkértünk, hogy a mai napot vezes­sék végig előadásokkal, ők megkapták a Lélektől a tudománynak beszédét és a bölcsességnek beszédét is. És reméljük, hogy ami ma elhangzik, az mind ebből az alapból, ebből a lélekből fog elhangzani. És ezért azt kérjük, hogy legyünk nagyon nyugodtak, legyünk toleránsak, és bízzunk abban, hogy amit Isten megígért, hogy a tudomány, a bölcsesség hatni fog a hatalomra, a politikára, bízzunk abban, hogy ez működni fog, ezt Ő el fogja in­tézni. A mi feladatunk tehát csak az, hogy megtegyük, amit tudunk, és mondjuk ki az igazságot, mondjuk ki a véleményünket.

Erdélyi László²