Európai integráció, uniós jog és keresztény értékek

On By Kategória: Súlypont

 Megjelent az Egyházfórum 2019/3. számában

KIREKESZTI-E AZ EURÓPAI UNIÓ A KERESZTÉNYEKET?

Az elmúlt években a keresztény értékek védelme egyre gyakoribb témája az Európai Unióval kapcsolatos politikai diskurzusnak. A keresztény értékek hangsúlyozása egyes uniós tagállamokban szervesen beépült a 2015-ben tetőző menekültválsággal összefüggő politikai kommunikációba, aminek egyik szemléletes példáját Magyarország adja. A hazai narratívában a menekültválság mögött egy „keresztényellenes európai program” megvalósítása sejlik fel,[1] amelynek célja a keresztény civilizáció tudatos rombolása.[2] E gondolatmenet könnyedén vezet el a „keresztény Európa vagy bevándorlókontinens”[3] tömören megfogalmazott dilemmájához, amely a 2019-es európai parlamenti választások magyarországi kampányának fő üzenetét próbálta meg egy drámai, antagonisztikus ellentétbe csomagolni. Mindemellett a kampány lényeges mozzanata volt a magyar kormánypárt által felvázolt hétpontos akcióterv, amely magában foglalta azt a célt is, hogy „Európában senkit ne különböztessenek meg hátrányosan azért, mert keresztény”,[4] azt sugallva ezzel, hogy az Európai Unió – „Brüsszel” – vallási alapon gyakorol kirekesztést.[5] A politikai kommunikáció leegyszerűsítő természetéből fakadóan e viták nem térnek ki lényegi és elvi kérdésekre, így homályban marad, mit is tekinthetünk keresztény értéknek, valamint félrevezető módon s eltorzítva – voltaképpen a gonosz szerepében – ábrázolják magát az Európai Uniót, amelynek Magyarország másfél évtizede tagja. A keresztény értékek felidézése ezáltal politikai kommunikációs klisévé silányul, amely megosztó jellege miatt már önmagában megfosztja a „keresztény értékként” hivatkozott szempontokat attól a funkciótól, amelyet az értékek betöltenek, vagyis hogy útmutatóként szolgáljanak a közösségen belül.

Jelen írás nem a politikai kommunikáció vizsgálatából kiindulva próbál meg görbe tükröt tartani, úgyszintén nem tesz kísérletet arra, hogy a politikai kereszténység irányából közelítve vegye szemügyre e kijelentéseket, igazolva azok téves vagy hipokrita jellegét. Az egyedüli cél az alábbiakban annak bemutatása, hogy az Európai Unió szerteágazó szellemi gyökerekből táplálkozó értékrendjének elválaszthatatlan részét képezik ma is a keresztény értékek, és mindez az uniós jogrendben is jól kitapintható, beazonosítható, így az igazságtól meglehetősen távol álló előfeltevésekre épülnek a fent idézett kijelentések. Az Európai Unió nem pusztán gazdasági együttműködési szervezet. Az Unió – Walter Hallstein kifejezésével élve – jogközösség, azaz létrejöttében, fejlődésében és működésében kiemelt szerepet kap a jog, másrészt értékközösség is, amelynek kontúrjai kifejezett módon felismerhetők az Európai Unió jogrendjében. Ezen értékközösség talaját tehát maga az uniós jog biztosítja, és az értékek jelen vannak az Unió működését biztosító alapvető jogforrásokban.

KERESZTÉNY ÉRTÉKEK ÉS UNIÓS JOG

A keresztény értékek Európa történetében játszott szerepét érzékletesen foglalja össze II. János Pál Ecclesia in Europa kezdetű apostoli buzdítása: „Nem lehet kétségbe vonni, hogy a keresztény hit meghatározó és mellőzhetetlen módon hozzátartozik az európai kultúra alapjaihoz. Európának ugyanis a kereszténység adott formát, beleoltva néhány alapvető értéket.”[6] A keresztény Európa civilizációs alapjai több komponensből tevődnek össze. Theo­dor Heuss, a NSZK első szövetségi elnöke által használt hasonlat szerint a (nyugat-) európai kultúra három dombra, a Golgotára, az Akropoliszra és a Capitoliumra épült.[7] XVI. Benedek is Jeruzsálem, Athén és Róma örökségét hangsúlyozta egy beszédében, kifejtve, hogy Európa belső identitását az egyistenhittel, a görög filozófiával és római jogi gondolkodással bekövetkező szembesülésünk alapozta meg.[8] Ez a kereszténységet is magába foglaló örökség követhető nyomon a 20. századot megelőzően az Európa egységéről megfogalmazott, tartós békét remélő, nagy ívű tervekben. Pierre Dubois Európai Államszövetsége, Podjebrád György Európa-terve, Maximilien de Béthune európai konföderációja vagy William Penn egységgondolata kivétel nélkül e talajra építkezett. Nem véletlen, hogy a II. világháborút követően Nyugat-Európában meginduló egységesülési folyamatban az alapító atyák, Robert Schuman, Jean Monnet, Konrad Adenauer, Alcide de Gasperi, Európa „jogi és morális architektúrájában”[9] nagy szerepet szántak a keresztény értéknek. Az integrációs folyamatot útjára indító, 1950. április 9-én közzétett Schuman-nyilatkozat értékek foglalataként is felfogható: olyan értékeket is felölel, mint a béke, szolidaritás, egyenlőség, valamint a kirekesztés felszámolása.[10] A kereszténydemokrata és mélyen hívő Robert Schuman[11] kezdeményezése nyomán jött létre az Európai Szén- és Acélközösség, majd ennek modelljét alapul véve az Európai Gazdasági Közösség és az Euratom. Lényeges, hogy Schuman számára Európa jelképe magával a demokráciával volt azonos. Az általa keresztény értelemben felfogott demokrácia megvalósításának terepeként tekintett Európára,[12] és elkötelezetten vallotta, hogy kereszténység és demokrácia egymást feltételező fogalmak: „A demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz.”[13]

Az integráció története során a keresztény értékek szerepére nagyobb hangsúly azokban az időszakokban helyeződött, amikor az alapszerződési reformok sodrásában Európa identitásának kérdése is felvetődött. A 80-as években az Európa Parlament által kidolgozott alkotmánytervezet (Spinelli-terv) előkészítése során intenzív diskurzus folyt Európa jövőjéről és identitásáról, amely a későbbiekben is napirenden maradt, és kitartott egészen a Maastrichti Szerződés elfogadásáig. Ebben az időszakban vált szállóigévé Jacques Delors-nak, az Európai Bizottság akkori elnökének kijelentése, mely szerint „Európának lélekre is szüksége van.”[14] Az értékekről szóló vita újabb lendületet kapott a 2000-es évek első éveiben, amikor az Európai Konvent az Alkotmányos Szerződés kidolgozásán munkálkodott. Alapvető kérdésként merült fel, hogy az uniós jog új alapdokumentuma milyen módon viszonyuljon Európa vallási hagyományához, nyíltan megvallja-e keresztény örökségét. A kibontakozó intenzív vita[15] eredményeképpen végül kompromisszumos megoldás született. Az Alkotmányos Szerződés a keresztény örökségre nem, csak Európa vallási örökségére utalt. Habár az Alkotmányos Szerződést a tagállamok végül nem ratifikálták, alapját képezte a később elfogadott Lisszaboni Szerződésnek. Ennélfogva az akkoriban lezajló viták vezettek el a jelenleg hatályos alapszerződési kerethez, amely a hagyományok kapcsán Európa kulturális, vallási és humanista örökségét emeli ki.[16] Tévedés lenne azonban azt a következtetést levonni, hogy ez egyben a keresztény értékek hiányát eredményezné az uniós alapszerződésekben. Ahogyan az alábbiakban látni fogjuk, a keresztény értékek az uniós jog értéktartalmának immanens részét képezik, így a keresztény örökség továbbra is szerves része és mozgatórugója az európai integráció folyamatának.

Mielőtt azonban a részletes elemzésre rátérnénk, két bevezető kérdés megválaszolása szükséges. Egyrészt fontos meghatározni, hogy a jelen írás keretei között mit tekintünk keresztény értéknek. Az általánosan követett megközelítés az értékek két rétegéből indul ki: a specifikus, keresztény értékek mellett az univerzális erkölcsi normákká váló értékeket is megkülönböztetik.[17] E klasszikus megközelítés helyett az alábbiakban Rezsőházy Rudolf értékszociológiai alapú felosztását tartjuk inkább irányadónak, amely alapján a kereszténység értékrendszerében az értékek három rétege különböztethető meg.[18] Az értékek első csoportjába Rezsőházy azokat az egyetemes normákat sorolja, melyek a nagy civilizációkban általában szerepet kapnak, vagyis azon normákat, amelyek minden társadalom alapját képezik (pl. tízparancsolat, élet védelme, tulajdon fontossága stb.). Az értékek második csoportjába tartoznak a tipikusan keresztény és csak az evangéliumokban található értékek. Amikor hitünkért támadnak, és másik orcánkat kell odafordítanunk, vagy a „Szeresd az ellenségeidet!” parancs olyan értékek kifejeződései, amelyek a hívő embereknek szólnak s általuk értelmezhetők. Az értékek harmadik csoportja pedig azokat a keresztény eredetű értéket foglalja magában, amelyek túlterjedtek a hívők közösségén, általános európai értékekké lettek, amelyeket mindenki elfogad, akár hívő, akár ateista.

Végül ki kell térni arra a kérdésre, hogy e keresztény értékek miként „oltódnak bele” az uniós jogba, azaz milyen forrásokban és milyen módon lelhetők fel. Lényeges, hogy az uniós jog szabályozásának tárgya értelemszerűen „evilági”, vagyis célja kialakítani az Uniónak mint közösségnek a közjogi kereteit, működésének eljárási és intézményi feltételeit, valamint meghatározni az uniós intézmények, a tagállamok és a magánszemélyek – uniós polgárok, vállalkozások – közötti viszonyrendszer számtalan aspektusát. E szabályok mögött, még ha világi természetűek is, értékválasztás ismerhető fel, amely meghatározza az Unió értékközösségének alapvető karakterét. Az uniós jog „szekuláris jellege” azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne hatással a „hit világára” is. Az uniós alapszerződések, hasonlóan a modern demokratikus alkotmányokhoz, szavatolják a lelkiismereti és vallásszabadság alapvető jogát,[19] valamint a Lisszaboni Szerződés módosítása nyomán[20] az egyházak jogállásával kapcsolatban is megfogalmaznak elveket. Eszerint az Unió egyrészt tiszteletben tartja és nem sérti az egyházak, vallási szervezetek vagy közösségek, világnézeti szervezetek nemzeti jog szerinti jogállását a tagállamokban. Másrészt, elismerve identitásukat, kötelezettséget vállal arra, hogy nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet tartson fenn ezekkel az egyházakkal és szervezetekkel.[21]

Az említett jogalkotói értékválasztás végső soron az uniós jog minden forrásában fellelhető, az alábbiakban azonban csak az alapszerződések – az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSz) és az Európai Unió működéséről szóló Szerződés (EUMSz) – általánosabb összefüggéseivel foglalkozunk. Áttekintjük egyrészt, hogy milyen módon fejeződik ki az Unió értékközösségi mivolta az alapszerződések általános kategóriáiban – explicit értékekben, alapelvekben és célokban –, majd megvizsgáljuk, miként jelennek meg keresztény értékek az Európai Unió Alapjogi Chartájának szemléletében.

ÉRTÉKEK, ALAPELVEK ÉS CÉLKITŰZÉSEK AZ EU ALAPSZERZŐDÉSEIBEN

Az alapítószerződések értéktartalma különböző kategóriákban ragadható meg, amelynek legkézzelfoghatóbb példáját az explicit értékek meghatározása adja. Elsőként ezzel a kategóriával foglalkozunk. Az EUSz szerint[22] az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Az Unió értékei egyben a tagállamok közös értékei, és egy olyan társadalom alapját biztosítják, amelyet a pluralizmus, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, továbbá a nők és a férfiak közötti egyenlőség, általában a megkülönböztetés tilalma jellemez.[23] Formailag az uniós értékek a tagállamok konszenzusára utalnak, egyben kifejezik a tagállamok igényét arra, hogy ezen tevékenységek legalapvetőbb mércéjét e kritériumok szabják meg. Az explicit értékek az uniós jog olyan „alaporientációinak”[24] tekinthetők, amelyek az Európai Unión belüli társadalmi együttélés egyéni vagy kollektív elvárásait, elveit a legáltalánosabban fogalmazzák meg. Az alapértékek felsorolásában nem véletlenül kapott helyet az emberi méltóság, amely egyben a keresztény civilizáció értékvilágának is alapját adja. Az embernek ugyanis méltósága van.[25] Rezsőházy Rudolf idézett előadásában említ példákat arra,[26] Jézus miként kezeli méltóságukban azokat a személyeket, akikkel találkozik: tiszteli a legnyomorúságosabbakat, visszaadja egészségüket, fogadja a kitaszítottakat, elfogadja mások döntését, még ha nem óhaja szerint döntenek is. De a sor folytatható: szomorú szívvel búcsúzik a gazdag fiatalembertől, meghallgatja az idegeneket is, így párbeszédet folytat a szamaritánus asszonnyal vagy eleget tesz a római tiszt kérésének. Az emberi méltóság mellett azonban említhető lenne példának okáért a tolerancia, az igazságosság vagy a szolidaritás is, amelyekben szintúgy felsejlik a keresztény értékek öröksége.

Az értéktartalom mellett a jogtudományi vizsgálatokban mindig kérdéses, hogy az alapvető értékeket magukban foglaló alapszerződési rendelkezéseket felruházták-e normatív jelleggel. Ezzel összefüggésben több szempont mérlegelhető. Egyrészt az értékeknek a hatályos alapszerződésben elfoglalt helye arra enged következtetni, hogy az értékek tiszteletben tartása az uniós tagság conditio sine qua nonja, amit az is igazol, hogy az értékek elfogadása az uniós tagság kritériumai között szerepel. Másképpen szólva a közösség tagjává csak olyan állam válhat, amely elfogadja ezen értékeket.[27] Másrészt az alapszerződési rendelkezések belső összefüggésrendszere is lényeges ebben a tekintetben, ugyanis az Unió alapját képező értékek az EUSz számos rendelkezésében önálló elemként szerepelnek. Különböző tényállások alapján e rendelkezések az Uniót és intézményeit az értékek „előmozdítására”, „érvényesítésére”, „érvényre juttatására”, „megvédésére” kötelezik,[28] a tagállamok ezirányú kötelezettségét pedig az alapvető értékek megsértésének szankciója[29] teszi kézzelfoghatóvá. Mindezek alapján önmagában az EUSz fenti rendelkezése deklaráció­nak tekinthető, amely az Unió elkötelezettségét nyilvánítja ki a tagállamok közös – tehát eleve adott – értékei mellett. Az EUSz szerkezete és egyes konkrét rendelkezései, valamint az Európai Bíróság gyakorlata azonban arra engednek következtetni, hogy ezen alapértékek tiszteletben tartása és érvényesítése az Unió és intézményei, valamint a tagállamok számára jogi kötelezettséget is teremt.

Az explicit módon kifejezett értékek mellett az uniós jog másik lényeges alapkategóriáját az alapelvek jelentik, amelyek esetében szintén vizsgálható az adott elvek értéktartalma. Az uniós értékekhez hasonlóan az uniós alapelvek szintén alaporientációkat fejeznek ki, azonban az értékekhez képest az elvárásokat semlegesebb és kevésbé absztrakt formában fogalmazzák meg. Ebben a tekintetben az alapelvek – azaz jogelvek – lényegesen „gyengébb” deklarációt jelentenek, ami mindenekelőtt abban mutatkozik meg, hogy míg az alapelvekkel szemben korlátok felállíthatók fel, addig az értékek esetében ez fogalmilag kizárt. Az uniós elsődleges jog azonban ugyanazt az elvárást értékként vagy alapelvként is rögzítheti,[30] és egyes szakirodalmi nézetek szerint voltaképpen az uniós értékek nem is különböztethetők meg alapelvektől.[31] Az uniós alapelvek a jogértelmezést, jogalkalmazást segíthetik, analógia útján hézagkitöltő szerepet kaphatnak a jogi érvelésben. Az „alapelv” ebben a tekintetben tehát általános fogalmat jelöl, más szóval jogelvként (általános jogi tételként, iránymutatásként) fogható fel. Az alapelvek átfogják mindazokat az elveket, amelyeket az alapszerződések kifejezett módon alapelveknek tekintenek, emellett az Európai Bíróság gyakorlatában kikristályosodott, azonban a szerződésekben explicit módon nem szereplő, általános jogelveket is. Az Európai Bíróság már az integráció kezdeti időszakában olyan általános jogelveket határozott meg gyakorlatában, melyek explicit módon nem szerepeltek az alapító szerződésekben. A Bíróság „interpretatív aktivizmusa” mindenekelőtt az alapszerződések konkretizálásához és a közösségi jog fejlesztéséhez járult hozzá, valamint joghézag esetén hézagkitöltő szerepe volt. Sok esetben azonban – például az alapjogok általános jogelvként történő elismerése során – a Bíróság ezen a szerepen is túllép, és voltaképpen normatív tartalommal bíró követelményeket állapít meg általános jogelvként.[32] A Bíróság által elismert jogelvek hátterét az alapszerződések általános szabályai (például a diszkrimináció tilalma), a tagállamok közös alkotmányos hagyományai, illetve a tagállamok által megkötött nemzetközi szerződések alapozták meg. E jogelvek közül több az elmúlt évtizedek alapszerződési reformjai alkalmával „írott” alapelvként vagy értékként is megerősítést nyert (például az emberi jogok tiszteletben tartása), így a Bíróság ítélkezési gyakorlatában megjelenő általános jogelvek a jogalkotóra is közvetlenül hatással lehetnek.

Az „írott”, vagyis az alapszerződésben is lefektetett alapelvek közül példaként emelhető ki a szubszidiaritás elve. A szubszidiaritás elve elsőként az Egységes Európai Okmányban a környezetvédelmi politika megvalósításának elveként jelent meg, majd 1993-től a Maastrichti Szerződés módosítása az uniós jog általános alapelvévé emelte. Nehezen lenne tagadható, hogy ezen alapelv forrása a szubszidiaritás, a kisegítés elve mint lényeges keresztény társadalomszervezési elv. Ebben a megfogalmazásban az elv jelentése, hogy „…amit egy adott szervezeti szint meg tud oldani, abban magasabb szint nem jogosult dönteni.”[33] A magasabb szint feladata, hogy támogassa, kisegítse az alacsonyabb szintet. Az alapelv üzenete, hogy mindazt, amit az egyes ember vagy egy kisebb közösség céljának megfelelően meg tud valósítani, azt a nagyobb közösség, illetve az államhatalom ne sajátítsa ki önmagának.[34] Mindemellett a szubszidiaritás elve az Európai Unió hatáskörgyakorlásának lényeges követelménye. A szubszidiaritás elvének megfelelően azokon a területeken, amelyek nem tartoznak az EU kizárólagos hatáskörébe, csak akkor s annyiban járhat el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani. Másképpen megfogalmazva: az EU hatáskörgyakorlása akkor igazolható, ha a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósítható.[35] A szubszidiaritás elve nemcsak formális rendelkezés, hanem kötelező jogi tartalommal bír. Ezen elv alapján minden uniós jogalkotási javaslat esetén meg kell jelölni azokat a szempontokat, amelyek igazolják, hogy a javaslat a szubszidiaritás (és az arányosság)[36] elveivel összhangban áll.

Végül az előzőekben elemzett explicit értékektől és az alapelvektől élesen el kell határolni az uniós célokat, célkitűzéseket, amelyek – uniós jogi alapkategóriaként – szintén értéktartalmat hordoznak. A célkitűzések az alapszerződésekben különböző formát ölthetnek ugyan, így példának okáért egyes kontextusban „feladatként” jelenhetnek meg, az adott rendelkezés céljellege azonban – függetlenül az elnevezésétől – a normaszöveg alapján kikövetkeztethető.[37] Az alapszerződésekben rögzített célkitűzések rendkívül fontos szerepet töltöttek be már a kezdeti időszakban is, hiszen a Közösség, alapmodelljét tekintve, funkcionális, célhoz kötött integrációs szervezet volt. A Közösség működése során – hasonlóan a mai egységes Európai Unió konstrukciójához – nem saját hatáskörök alapján járt el, hanem a tagállamok által közösen ráruházott hatásköröket gyakorolta, így működésének értelemszerűen a tagállamok felhatalmazásának keretén belül kellett maradnia. A közösségi célkitűzések elsődleges funkciója eredetileg a Közösségnek adott felhatalmazás tartalmának, voltaképpen a Közösség tevékenységi határainak kijelölése volt. A Lisszaboni Szerződést megelőzően ez a szerepkör még nagyobb hangsúlyt kapott, hiszen akkoriban még nem történt meg a közösségi és tagállami hatáskörök elhatárolása, a közösségre ráruházott hatáskörök nem voltak meghatározva az alapszerződésekben, minek következtében a Közösség működését szinte folyamatosan hatásköri viták kísérték. Az Európai Bíróság e konfliktusok feloldása során a Közösség által gyakorolható hatáskörök határait az alapszerződési célokra tekintettel rögzítette. A célkitűzések értelmüket tehát elsősorban a jogértelmezésben, joghézagkitöltő szerepben nyerik el.[38] A célkitűzések többszörösen rétegzettek, összetettek, és az alapszerződés különböző szakaszaiban kifejezésre juthatnak. Önmagában a fent említett uniós értékek érvényesítésének kötelezettsége is uniós célkitűzés. Az alapszerződés azonban első és legjelentősebb célkitűzésként a békét jelöli meg: „Az Unió célja a béke, az általa vallott értékek és népei jólétének előmozdítása.”[39] Azt a békét, amely már Aquinói Szent Tamásnál is olyan általános célként jelentkezett, amelyet az igazságosság alapján a közösségeknek követniük kell. A katolikusok a békéért imádkoznak a szentmisében, és a „Béke Veled!”-köszöntéssel jelzik készségüket a békére és megbocsátásra. Az európai integráció elmúlt évtizedei igazolják e célkitűzés maradéktalan megvalósítását: képletesen szólva, Európa második világháború utáni történetében az Unió hozta el tagállamai számára a treuga Deit.

AZ EU ALAPJOGI CHARTÁJÁNAK ÉRTÉKTARTALMA

A fentiekben az uniós jog alapvető kategóriáinak sajátosságait vizsgáltuk, és kerestünk olyan példákat, amelyek a keresztény értékek jelenlétére utaltak. Ha a keresztény értékek hatásait vizsgáljuk, érdemes külön szólni az Európai Unió alapjogvédelmi rendszeréről is. Az Alapjogi Charta elfogadását megelőzően az uniós alapjogvédelem dogmatikáját az Európai Bíróság saját esetjogában dolgozta ki. Az egyes alapjogok elismerése során – hasonlóan az alapelvek tárgyalásánál említettekhez – inspirációul a tagállamok közös alkotmányos hagyományait, valamint a tagállamok által kötött emberi jogi egyezményeket vette alapul. A Bíróság esetjogában az alapjogok széles körének védelmét szavatolta, amely magába foglalta többek között a vallásszabadságot is.[40] Írott alapjogi katalógussal azonban nem rendelkezett, amelynek igénye a 90-es években egyre intenzívebben jelentkezett. Ennek eredményeként a tagállamok 1999-ben konventet állítottak fel, amelynek feladata az EU alapjogi katalógusának kidolgozása volt. A konvent 2000-ben tette közzé Az Európai Unió Alapjogi Chartáját, amelyet 2000. december 7-én az Európai Parlament, az Európai Bizottság és a Tanács ünnepélyesen deklarált ugyan, ekkor azonban még nem válhatott az uniós jog részévé, kötelező dokumentummá. Végül a Lisszaboni Szerződés reformálta meg az EU alapjogvédelmi rendszerét és emelte alapszerződési rangra az Alapjogi Chartát. A módosítás nyomán az Alapjogi Chartát szövegszerűen nem emelték ugyan be az alapszerződések szövegébe, utalószabály alkalmazásával azonban a tagállamok kötelező erővel ruházták fel az alapjogi dokumentumot.[41] A Charta részét képezik a polgári forradalmak deklarációiban megjelenő klasszikus szabadságjogok (első generáció) mellett gazdasági, szociális, kulturális jogok (második generáció), illetve a modernizációval párhuzamosan kialakuló újabb keletű jogok (harmadik generáció) is.

Nézzünk példákat a szabályozott alapjogok köréből, amelyek értéktartalma a jelen írás szempontjából lényeges! A Charta a fent már az explicit értékek között elemzett emberi méltóságot helyezi az alapjogvédelmi rendszerének csúcsára, s első fejezetében a méltósághoz kapcsolódó alapjogokat részletezi. Még 2000-ben, a Charta kidolgozására létrehozott konvent elnöksége által a Chartához készített „autentikus” értelmezésből is jól kivehető, hogy az emberi méltóság a Chartában szereplő jogok „etalonja”. Ennek megfelelően ezen alapjog az összes többi jog lényeges tartalmának része, így – mivel a lényeges tartalom nem korlátozható – az emberi méltóság valamely alapjog korlátozása során sem sérülhet. Az élethez való jog felöleli a halálra ítélés és a kivégzés tilalmát, valamint a személy sérthetetlenségét. Utóbbi esetében a példálózó felsorolás a fizikai és szellemi sérthetetlenséget kiterjeszti különösen az emberi szaporítást célzó klónozás, az eugenika gyakorlata, illetve a szervkereskedelem területeire. Ezen túlmenően a Charta kimondja, hogy „senkit nem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak, vagy büntetésnek alávetni”, rendelkezik a szolgaság, a rabszolgaság, a kényszer-, illetve a kötelező munka tilalmáról, valamint az emberkereskedelem tilalmáról.

További példaként említhető a Charta vallásszabadsággal kapcsolatos felfogása. A klasszikus szabadságok mellett az uniós dokumentum rendelkezik a gondolati, lelkiismereti és vallásszabadságról. Mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadsághoz. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben, istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatását. Ezen alapjogok korlátozhatók, aminek mércéjét a Charta meghatározza. Az általános szempontokon túlmenően a tagállamoknak lehetőséget ad arra, hogy a katonai szolgálat lelkiismereti okokból történő megtagadásához való jogot a nemzeti jogukban szabályozzák. A vallásszabadság kapcsán utalni kell arra a rendelkezésre is, amely a szülőknek megadja a lehetőséget, hogy gyermekük számára a vallásuknak, világnézetüknek, illetve pedagógiai elképzelésüknek megfelelő nevelést válasszanak.

Végül felidézhető a Charta önálló fejezete, amely a szolidaritással összefüggő alapjogokat gyűjti egy csoportba. E szakasz együtt tárgyal második és harmadik generációs jogokat, magában foglalja a munka világához köthető tárgyköröket, a társadalmi kohézió, szociális és egészségügyi ellátáshoz köthető jogokat, valamint az uniós jog szempontjából integratív jogoknak nevezhető, környezetvédelmet és fogyasztóvédelmet érintő jogokat is.[42] Habár ezen alapjogok elsődlegesen a szolidaritás modern fogalmához társíthatók, történelmietlen lenne tagadni a keresztény szolidaritás eszmei hátterét, amely a felebaráti szeretet erényéhez kapcsolódva teszi alkalmassá az embert arra, hogy szolgálja a közösséget, annak hasznos tagjává váljon. II. János Pál Sollicitudo rei socialis kezdetű enciklikájában a szolidaritás lényegét ekképpen határozza meg: „A szolidaritás segít bennünket abban, hogy a »másikat« – személyt, népet, nemzetet – ne valamiféle eszköznek tekintsük, akinek munkaképességét és testi erejét csekély bérért kizsákmányolhatjuk, és magára hagyhatjuk, ha már nem hajt hasznot; hanem hozzánk „hasonlónak”, mintegy  »segítő társnak« (vö. Ter 2,18.20), aki hozzánk hasonlóan részt vesz az élet lakomáján, amelyre Isten minden embert egyformán meghívott.”[43] Voltaképpen e gondolatiságnak a kontúrjai ismerhetők fel az Európai Bíróság több évtizedes gyakorlatában is, amely során a szociális védelem különböző konfliktusaihoz már jóval az Alapjogi Charta elfogadását megelőzően a szolidaritás perspektívájából közelített.[44] Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a szolidaritás nemcsak a Chartában szabályozott alapjogok kapcsán nyer jelentőséget az uniós jogban, hanem – ahogyan arra az előzőekben kitértünk – a szolidaritás az EU alapvető értékét is jelenti. Nem mellesleg a szolidaritás az európai integrációban meghatározó a tagállamok kapcsolatában is, ami a közösségi együttműködés legalapvetőbb elvének tekinthető. Robert Schuman 1950. május 9-i nyilatkozatát idézve: „Európát nem lehet egy csapásra felépíteni, sem pusztán valamely közös szerkezet kialakításával integrálni. Konkrét megvalósításokra, de mindenekelőtt a tényleges szolidaritás megteremtésére van szükség.”[45]

ZÁRÓ GONDOLATOK

A fenti rövid elemzés célja volt annak igazolása, hogy az uniós jog legalapvetőbb rendelkezéseiben, nevezetesen az explicit értékekben, alapelvekben, célokban és alapjogokban megtestesülő értékrend a keresztény értékekre is támaszkodik. Ennek magyarázatában példaként szolgáltak egyes értékek, mint az emberi méltóság, szubszidiaritás, béke, vallásszabadság és szolidaritás. Látható volt továbbá, hogy az értékek alapja, gyökerei történetileg több forrásra vezethető vissza. Az Unió értékuniverzuma is e forrásokból táplálkozik, vagy kölcsönvéve az Ecclesia in Europa fordulatait: „…sokféle szellemi gyökérből származik az az éltető nedv, melynek gyümölcse a személy értékének és elidegeníthetetlen méltóságának, az emberi élet szent voltának és a család központi szerepének, az oktatás fontosságának, a gondolat-, szólás- és vallásszabadságnak elismerése, továbbá a személyek és csoportok törvényes védelme, a közjó és a szolidaritás előmozdítása s a munka méltóságának elismerése.”[46] Kétségtelen, hogy ezen „éltető nedv” keresztény gyökereinek megvallása nem történt meg kifejezett módon az alapszerződésekben, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az értékek jelen vannak, és az elemzett jogi rendelkezésekben is testet öltenek. Ennek oka az is, hogy az uniós jog érvényesülése alapvetően szekuláris közegben történik, így – hasonlóan a nemzeti alkotmányok egy csoportjához – a vallási hagyományok kifejezett nevesítése nem szerepel szövegszerűen. Félreértés lenne azonban az uniós jog e karakterét akként értelmezni, hogy ezzel megkérdőjeleződne a kereszténység szerepének hozzájárulása Európa szellemi örökségéhez. Az uniós jog fent elemzett immanens értékrendjének tükrében szintén cáfolható annak a jelszavakba foglalása, hogy az Európai Unió célja keresztényellenes program megvalósítása lenne, vagy annak keretei között mintegy intézményes kirekesztés zajlana a keresztényekkel szemben.

Mindemellett nem hagyható figyelmen kívül, hogy praktikus szempontból nézve a jog és az értékek világának van egy közös sajátossága. A jog és az értékek esetében ugyanúgy kevésbé az tekinthető lényegesnek, mi a formája a jogi norma megjelenésének vagy az érték által célzott erkölcsi parancsnak. Ennél sokkal fontosabb az, hogy a jogi norma, illetve az értékek tartalma a gyakorlatban manifesztálódjon, vagyis érvényre juthasson. Ehhez a keresztény értékek esetében nélkülözhetetlen, hogy az értékben megjelenő üzenetet megértsük, az erkölcsi tartalmát pedig interiorizáljuk, és bátran gyakoroljuk a mindennapjainkban. Tehát az értékek megfogalmazásához vagy az értékek védelmének hangzatos jelszavaihoz képest jóval fontosabb, hogy ezen értékek szerint éljünk.

Horváthy Balázs
egyetemi docens
Széchenyi István Egyetem
Győr

[1]  „…[A] mai keresztényellenes európai program célja az altalaj kicserélése.” Orbán Viktor előadása a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének kongresszusán (2017. szeptember 16.), http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-eloadasa-a-kereszteny-ertelmisegiek-szovetsegenek-kongresszusan/. (Letöltve: 2019. 11. 19.)

[2]  Semjén: keresztényellenes mesterkedés ágyaz meg a migrációnak, https://24.hu/belfold/2017/10/13/semjen-keresztenyellenes-mesterkedes-agyaz-meg-a-migracionak/. (Letöltve: 2019. 11. 19.)

[3]  Az EP-választás tétje: keresztény Európa vagy bevándorlókontinens, https://www.origo.hu/itthon/20190404-europai-parlamenti-valasztas-tetje.html. (Letöltve: 2019. 11. 19.)

[4]  Országszerte nagy az érdeklődés Orbán hétpontos terve iránt, https://gondola.hu/cikkek/112842-Orszagszerte_nagy_az_erdeklodes_Orban_hetpontos_terve_irant.html. (Letöltve: 2019. 11. 19.)

[5]  A hatodik pont – keresztényellenes Európa. https://gondola.hu/cikkek/112851-A_hatodik_pont___8211%3B_keresztenyellenes_Europa.html. (Letöltve: 2019. 11. 19.)

[6]  Az Egyház Európában – II. János Pál pápa apostoli buzdítása az Egyházban élő Jézus Krisztusról mint a remény forrásáról Európa számára, [2003. június 28-án], https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=34. (Letöltve: 2019. 11. 19.)

[7]  Heuss, Theodor, Reden an die Jugend, Tübingen, Hans Bott, 1956, 32.

[8]  XVI. Benedek, Rede Papst Benedikts XVI. im Deutschen Bundestag am 22. September 2011, https://www.bundestag.de/parlament/geschichte/gastredner/benedict/rede-250244. (Letöltve: 2019. 11. 19.)

[9]  Mádl Ferenc, Felfedező utak egy keresztény Európához. Bevezető esszé, in Weiler, Joseph H. H., Keresztény Európa, Bp., Szent István Társulat, 2006, 9.

[10] A Schuman-nyilatkozat – 1950. május 9., https://europa.eu/european-union/about-eu/symbols/europe-day/schuman-declaration_hu. (Letöltve: 2019. 11. 19.)

[11] Robert Schuman boldoggá avatási eljárását 1990-ben nyitották meg, lásd Lejeune, René, Politika és életszentség, Bp., Új Ember, 2006. Schuman mellett De Gasperi boldoggá avatási eljárása is megindult 1993-ban.

[12] Schuman, Robert, Európáért, Pécs, Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, 2004, 67.

[13] Schuman, i. m., 61.

[14] Idézi Király Miklós, Európa Keresztény gyökerei és az Alkotmányos Szerződés, Iustum Aequum Salutare, 2(2006)/3–4, 67–72, az idézet a 67. oldalon.

[15] A vita kapcsán e folyóirat hasábjairól lásd Wildmann János, Az Európai Unió identitása és a kereszténység, Egyházfórum, XIX(2004)/2, 8–12. Összefoglalóan: Weiler, Joseph H. H., Keresztény Európa, Bp., Szent István Társulat, 2006.

[16] Az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSz) preambuluma: „…ÖSZTÖNZÉST MERÍTVE Európa kulturális, vallási és humanista örökségéből, amelyből az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogai, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, valamint a jogállamiság egyetemes értékei kibontakoztak…”

[17] Krukowski, Józef, The European Union Law and the Christian Values, Teka Komisji Prawniczej O.L. PAN, 6(2013), 90–100, az idézet a 93. oldalon.

[18] Rezsőházy Rudolf, A kereszténység szerepe az európai értékek kialakulásában, (Díszkoktorrá avatási beszéd a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen), Bp., PPKE, 2012.

[19] Lásd lejjebb az Alapjogi Charta szabályai kapcsán.

[20] Elsőként az Amszterdami Szerződéshez csatolt nyilatkozat foglalkozott az egyházak és az Unió kapcsolatával, a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett új rendelkezését ennek alapulvételével fogalmazták meg (lásd az Amszterdami Szerződéshez csatolt 11. Nyilatkozat az egyházak és a világnézeti szervezetek jogállásáról).

[21] EUMSz 17. cikk.

[22] EUSz 2. cikk.

[23] EUSz 2. cikk, második mondat.

[24] Szellemi alaporientációnak, a társadalmi együttélés orientációs elveinek nevezi Molnár. Vö. Molnár Olga, Alkotmányi értékek az uniós és a magyar jogban, Állam- és Jogtudomány, 48(2007)/3, 383–410.

[25] Vörös Imre, Keresztény értékek képviselete az ifjúság körében, in Európa mint keresztény értékközösség, Bp., Hanns Seidel Alapítvány, 1996, 33–55, az idézet a 34. oldalon; valamint Uő, Az „úgynevezett” és a „valami”, https://www.egyhazforum.hu/index.php/15-online-rovat/vilag-nezet/119-az-ugynevezett-es-a-valami. (Letöltve: 2019. 11. 19.)

[26] Rezsőházy, i. m., 3.

[27] Lásd EUSz 49. cikk: „Bármely olyan európai állam kérheti felvételét az Unióba, amely tiszteletben tartja a 2. cikkben említett értékeket, és elkötelezett azok érvényesítése mellett…”

[28] Célmeghatározások kapcsán lásd különösen EUSz 13. cikk (1) bekezdés; 3. cikk (1) bek.; 3. cikk (5) bek. és 21. cikk (2) bek.; 8. cikk, 42. cikk (5) bek.

[29] Lásd EUSz 7. cikk. E cikk alapján indult Magyarországgal szemben is úgynevezett jogállamisági eljárás.

[30] Például az EUSz 2. cikkben értékként kiemelt a demokrácia, a jogállamiság, és az emberi jogok tiszteletben tartása az EUSz 21. cikkben „alapelvként” jelenik meg. De példaként említhető az Európai Unió Alapjogi Chartája is, amelynek preambuluma ebben a tekintetben szintén nincs összhangban az EUSz 2. cikkével: a második preambulumbekezdés értékként emeli ki az emberi méltóságot, a szabadságot, az egyenlőséget és a szolidaritás oszthatatlan és egyetemes értéket, a demokráciát és a jogállamiságot viszont „elvnek” tekinti.

[31] Bogdandy, Armin von, Grundprinzipien, in Bogdandy, Armin von–Bast, Jürgen (Hrsg.), Europäisches Verfassungsrecht. Theoretische und dogmatische Grundzüge, Berlin, Springer-Lehrbuch, 2009, 13–71.

[32] Az Európai Bíróság esetjogából példaként említhető egyrészt a jogállamisággal összefüggő alapelvek általános jogelvként történő elismerése, amely még abban az időszakban történt, amikor az alapszerződések a jogállamiságra hivatkozást nem tartalmaztak, lásd például a jogbiztonság alapelve tekintetében: 169/80 Administration des douanes kontra Société anonyme Gondrand Frères és Société anonyme Garancini, ECLI:EU:C:1981:171. Másrészt példaként szolgálhat a kiterjedt alapjogi gyakorlat is, lásd például az emberi méltósághoz: 9/74 Casagrande kontra Landeshauptstadt München, ECLI:EU:C:1974:74.

[33] Szubszidiaritás, in Magyar Katolikus Lexikon, http://lexikon.katolikus.hu/S/szubszidiarit%C3%A1s.html. (Letöltve: 2019. 11. 19.)

[34] Ha ezt tenné, megsértené az ember személyi szabadságát, felelősségtudatát, és lehetetlenné tenné az öntevékenységet, lásd uo.

[35] EUSz 5. cikk.

[36] A szubszidiaritás elvét egészíti ki az arányosság követelménye. Ez alapján az uniós jogalkotó által kibocsátott jogszabály nem lépheti túl az alapszerződés célkitűzéseinek eléréséhez szükséges mértéket.

[37] Például a Lisszaboni Szerződés előtt hatályos alapszerződés a Közösség „feladatairól” és nem céljairól írt ugyan, tartalmát tekintve azonban e rendelkezés a szöveg értelmezése, összefüggései alapján alapszerződési célkitűzésnek volt tekinthető.

[38] Reimer, Franz, Ziele und Zuständigkeiten. Die Funktionen der Unionszielbestimmungen, Europarecht, 2003/6, 992–1012.

[39] EUSz 3. cikk (1) bekezdés.

[40] 130/75 Vivien Prais kontra az Európai Közösségek Tanácsa, ECLI:EU:C:1976:142.

[41] Az EUSz 6. cikk (1) bekezdése alapján az Alapjogi Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint az alapszerződések.

[42] A Charta IV. fejezete az alábbi alapjogokat szabályozza ebben a körben: munkavállalók joga a vállalkozásnál a tájékoztatáshoz és konzultációhoz, a kollektív tárgyaláshoz és fellépéshez való jog, munkaközvetítői szolgáltatások igénybevételéhez való jog, az indokolatlan elbocsátással szembeni védelem, tisztességes és igazságos munkafeltételek, a gyermekmunka tilalma és a fiatalok munkahelyi védelme, a család és a munka, a szociális biztonság és a szociális segítségnyújtás, egészségvédelem, az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés, környezetvédelem, a fogyasztók védelme.

[43] Sollicitudo rei socialis. II. János Pál pápa enciklikája a püspökökhöz és papokhoz, a szerzetesi közösségekhez, az Egyház minden fiához és leányához és minden jóakaratú emberhez a Populorum progressio kezdetű enciklika huszadik évfordulójára. 1987. december 30., https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=93#SR39. (Letöltve: 2019. 11. 19.)

[44] C-159/91 és C-160/91 egyesített ügyek, Christian Poucet kontra Assurances Générales de France and Caisse Mutuelle Régionale du Languedoc-Roussillon, ECLI:EU:C:1993:63.

[45] A Schuman-nyilatkozat – 1950. május 9., https://europa.eu/european-union/about-eu/symbols/europe-day/schuman-declaration_hu. (Letöltve: 2019. 11. 19.)

[46] Az Egyház Európában. II. János Pál pápa apostoli buzdítása az Egyházban élő Jézus Krisztusról mint a remény forrásáról Európa számára [2003. június 28.], https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=34. (Letöltve: 2019. 11. 19.)