„…mert szerette a világot, kenyérszínbe rejtezett”. Jézus a kenyeret és a bort, „a Föld termését és az emberi munka gyümölcsét” választotta, hogy az Eucharisztiában köztünk legyen. Az emberi munka legmagasabb megbecsülését tehát az evangélium tartalmazza. A Súlypontban Kőrösi István közgazdász – a fenti gondolat jegyében – az elkötelezett katolikus nézőpontjából elemzi a gazdasági kérdésekkel foglalkozó pápai enciklikákat, amelyek az egyház társadalmi tanításának átfogó dimenziójába illeszkednek, és rámutatnak: szükséges és lehetséges olyan gazdaságot létrehozni, amely utat jelent az emberhez méltóbb földi élet és a transzcendens, örök célok felé.
A Teológia rovatban is az igazságosság kérdése bukkan fel. Czövek Tamás református biblikus teológus tanulmánya a 82. zsoltár kétféle értelmezését ismerteti. A hagyományos, kálvini a zsoltárban szereplő „isteneket” emberi hatalmaknak tekinti, akiknek a Zsoltáros szemére veti, hogy „uralkodnak, ahogyan a zabolátlan szeszélyeik diktálják”, s a hatalom helyes gyakorlására buzdítja őket. A mitológiai értelmezésben a nyitójelenet isteni tanácsülés, ahol Izráel istene korrupt istentársai felett mond ítéletet. Bár e két megközelítés gyökeresen különbözik, a társadalmi igazságosság hangsúlyozásával mégis közel állnak egymáshoz. Az írás e szellemben tér ki végül röviden a zsoltár mának szóló üzenetére.
Jó 450 esztendeje, 1570-ben született a magyar egyháztörténet egyik legkiemelkedőbb egyénisége, irodalmi prózánk meghatározó formálója, a jezsuita Pázmány Péter. A Visszapillantó rovat Kőszeghy Péter irodalomtörténész által jegyzett emlékezésében a kardinális márványszobra mintegy megelevenedik. Pázmány inspiráló gondolkodóként, a szó fegyverét mesterien forgató vitázóként, érzelmek és indulatok fűtötte, hús-vér emberként lép elénk. Különösen izgalmas – teológiai és szemiotikai szempontból egyaránt – a jel fogalmának a Kalauzban megfogalmazott pázmányi értelmezése.
Deák Dánielnek a hatalomról és egyházról szóló értekezéséhez kapcsolódva ezúttal a Fórum rovatban Fekete Ágnes református lelkész hozzászólását tesszük közzé. Úgy látja: a gond nem abból ered, milyen hatalomgyakorlási technikát alkalmaznak egy-egy közösségben, hanem abból, hogy a vezetők mennyire látják tisztán azt, amit tesznek. Egymásba csúsznak a különféle szempontok, jellemzően találkozik a családias és az érdekalapú viszonyrendszer. A papok, lelkészek kötött életmodellben élnek, túl sok szerepjáték elvárásainak kell megfelelniük. A laikusoknak pedig nincs valós felelősségük. Magyarországon talán a cselédek példája szemlélteti legvilágosabban, miért és hogyan alakítja át az emberi viszonyokat egy tisztázatlan jogi helyzet. A sikeres vezetéshez a csoportdinamikai elvekre is érdemes volna odafigyelni – éppen ez lehet a kiút.
Előző számunk pasztorálpszichológiai témája súlyos, társadalmi szintű probléma volt: az alkoholizmus, konkrétan az alkoholista családban felnövő gyermekek személyiségzavarai. Szerzője a Műhelyben most Frankó Andrással, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadójának vezetőjével beszélget, aki elhivatottan küzd a gyakorlatban az érintettek megsegítéséért.
Két recenziónk lelkész, illetve teológus szerző érzékeny elemzését tartalmazza, míg a harmadik valójában laudáció: a 80 éves Kamarás István OJD-t, tudós szerzőnket és barátunkat köszöntjük vele és a borító risus paschalisával.
Pongrácz Mária