Megjelent az Egyházfórum 2020/1. számában
Lapszerkesztő terveinket felülírta a koronavírus: helyet követelt magának a Súlypontban. Rovatunk tehát két témát is igyekszik felölelni. A világjárvány egyszerre vet árnyékot életünkre és helyezi éles fénybe szilárdnak hitt kereteinek repedéseit. Kiváló teológusok lesznek segítségünkre kérdések megfogalmazásában és a válaszkeresésben. A prágai Tomáš Halík azt vizsgálja: milyen kihívást jelent ez a helyzet a kereszténység, az Egyház – tehát az egyik legfontosabb globális szereplő– és a teológia számára. Török Csaba beszél mind az Egyház, mind pedig az egyén „tartós életmódváltásáról”. Továbbgondolandó megállapítása: „a Szentlélek elképesztő kreativitással, sodró lendülettel forrásokat fakasztott fel, kívül az egyházilag jóváhagyott modellek keretein. […] Kibontakozik előttünk egy »laikus-Egyház«”.
A Súlypont identitástanulmányainak sorrendjét az határozta meg, ahogyan egyre távolabb visznek vallási komfortzónánktól. Jakab Attila a moldvai csángók világáról közöl informatív összegzést. Vannak időszakok, amikor itthon egyfajta divatosság és népszerűség övezi ezt a népcsoportot. Volt-e alapja annak a politikai felfuttatásnak, amely jó 10-15 éve végbement? Kik tulajdonképpen a moldvai csángók, és hogyan határozzák meg önmagukat? A tanulmány e kérdésekre keresi a feleletet. Világunkban különböző kultúrák és vallások találkozásának vagyunk tanúi. Mivel a nemzeti kultúrák mellett az interkulturális együttélés mintái is megjelentek, egyre égetőbb szükség mutatkozik a tőlünk eltérő csoportok megismerésére. Írásában Hornyák-Kövi Franciska a keresztényés az iszlám hasonlóságait és különbségeit mutatja be a vallás és a kultúra fogalmainak értelmezési lehetőségein keresztül. Pataki-Tóth Angelika arra a felelősségre hívja föl a figyelmet, amelyet egy távoli országban végzett misszió jelent: nem mindegy ugyanis, hogyan képviseljük Jézust és az evangéliumot. A helytelen missziós technikák súlyos károkat okozhatnak a tanítványozottak lelkében, egész életében. A szerző hangsúlyozza az előtanulmányok és a spirituális felkészülés fontosságát. Bemutat egy sajátos keleti kulturális szegmenst, az ősök tiszteletének hagyományát, és – a japán keresztény misszió szemszögéből – elemzi az általa felvetett problémákat. A világjárvány idején az emberi kapcsolatok személyességének korlátozása, a találkozások erőteljes ritkulása sokakban felerősítette a magány érzését. Pasztorálpszichológia rovatunkban Nagy Mercedesz folytatja a magányból való kiút problematikájának az előző számban megkezdett vizsgálatát. Tárgyalja a kivezető utak lehetőségeit, elsősorban pasztorálpszichológiai alapú lelkigondozást végzők számára. A szerző a megoldás kulcsát az Istennel való szeretetkapcsolat elmélyítésében látja.
Új rovatot indítottunk Utak címmel. Tervünk, hogy itt helyet adjunk a hit megéléséről, a valláshoz-egyházhoz kötődésről szóló személyes történeteknek. Ezek sorában első egy református közegből indult fiatalember öniróniától sem mentes vallomása, aki végül az iszlám világában lelt otthonra.
Lapszámunkban olvashatnak még egy tanulmánnyal felérő recenziót Csepeli Györgytől, valamint egy megtisztelő és érdekes levelet Schermann Rudolftól, a Kirche In alapító-főszerkesztőjétől.
Itt mondunk köszönetet Veres Nándornak, akinek imádkozó csángó asszonyokat ábrázoló művészifotóját a borítón felhasználhattuk.
Pongrácz Mária