Megjelent az Egyházfórum 2019/3. számában
„Hogyan lehet egy szent helyet, az isteni kegyelem helyét szó szerint az istentelenkedés színházává degradálni? Miként válhat a katolikus hit gyakorlata válaszfalat emelő, nem pedig ledöntő erővé?” Kemény szavakkal kérdez Török Csaba teológus, az MKPK tv-referense Ferenc pápa csíksomlyói látogatása kapcsán. Úgy látja: az összes protokolláris szempont, valamennyi érzékenység maximális tiszteletben tartása patikamérlegen kimért gesztusokat és megszólalásokat, végső soron színtelen, szagtalan, jellegtelen látogatást eredményezett. „A pápa fogságba esett. Hogy börtönének mik a rácsai (nacionalizmus, megbetegedett kereszténység, politika stb.), érdemes lenne elemeznünk […].” Súlypont rovatunk másik szerzője, Horváthy Balázs jogielemzésében szintén rávilágít a melldöngető kereszténység és a belsővé tett, megélt értékek között feszülő ellentétre. Kiindulópontja, hogy az Európai Unióról folytatott vitákban egyre gyakrabban és harsányabban jelenik meg a keresztény értékek védelmének szükségessége. Bemutatja: az Európai Unió olyan értékközösség, amelynek értékrendje szerteágazó szellemi gyökerekből táplálkozik, de lényegi részét képezi a keresztény hagyomány; mindez pedig az uniós jogrendben jól kitapintható. Az Unió talaját az uniós jog biztosítja, és a keresztény értékek stabilan jelen vannak a működését meghatározó alapvető jogforrásokban.
Egyház és társadalom rovatunkban Szakolczai György tanulmánya először a klasszikus és neoklasszikus közgazdaságtannal, majd azon legújabb fejleményekkel foglalkozik, amelyek közelebb hozták e tudományt az Egyháznak elsőként XIII. Leó által kifejtett társadalmi tanításához. II. János Pál Centesimus annus kezdetű enciklikája óta a kettő között immár nincs alapvető ellentét, sőt elmondható: a katolikus Egyház társadalmi tanítása gyakorlatilag megegyezik a modern közgazdaságtan progresszív ágának nézetrendszerével. Scharle Péter ugyanebben a rovatban az Ausztráliai Katolikus Egyház korszakos jelentőségű kezdeményezéséről, egy nemzeti zsinat tervéről ír.
Számunk pasztorálpszichológiai témája a megtérés. Horváth Kávai Árpád a valláslélektani jelenséggel kapcsolatosan felmerülő személyiség-lélektani kérdésekre keresi a választ. Megállapítja: nincsenek a megtérést előrejelző vagy azt megkönnyítő személyiség-lélektani kategóriák. Bárki, bármilyen jellemvonásokkal bíró egyén megtérhet, társadalmi helyzetétől, szociális kötődéseitől és esetleges korábbi traumáitól függetlenül.
Évfordulóik kapcsán a 20. századi magyar katolicizmus két nagy formátumú személyiségéről emlékezünk meg a Visszapillantóban: Nyíri Tamásról és Bulányi Györgyről. Kamarás István OJD és Róna-Tas András a teológus két arcát tárja elénk: a nevető filozófusét, illetve a tudományszervezőét. Végh Veronika – Bulányi gazdag írott örökségére támaszkodva – a piarista szerzetes-tanár, a Bokor katolikus bázisközösség alapítója nőképét vázolja fel, a nőkkel kapcsolatos kijelentéseiben fellelhető érdekes mintázat alapján. Olyan kapcsolódási pontokat igyekszik feltárni, mint a cölibátus, az anyakép, a nő helye a házasságban és az erőszakmentesség. A Nekrológban Juhász József volt bencés diáktól, a tudós egyetemi tanártól búcsúzunk; a Lélekszigetben Ranschburg Hildegard gondolatait olvashatjuk a szenvedés eredetéről; Recenzió rovatunk pedig egy gazdag tartalmú evangélikus évkönyvre hívja föl a figyelmet.
Pongrácz Mária