Megjelent az Egyházfórum 2009/4. számában
Érdeklődéssel olvastam az Egyházfórum 23-24. évfolyamában Szakolczai György professor emeritus cikkét az 1945-50 közti időszak keresztény politikai mozgalmairól és egyházi vonatkozásairól.
Mint a háború utáni korszak kutatója és számos közlemény szerzője úgy látom, hogy a kor és a téma még mindig, évtizedek után is a tabuk, elhallgatások, mítoszteremtés és az ezekből fakadó féligazságok fogságában vergődik. Ez baj, mert árt egészséges önismeretünknek. Alkalmat ad arra a törekvésre, amiben a történelem egyetlen célja a mában szükséges narratívák, a napi célszerűséget alátámasztó szövegek konstruálása. Eközben pedig háttérben marad a korszak és benne az ember eredendő ellentmondásossága, és persze a mindenféle párbeszédet, a sine ira et studio közelítést megalapozó távolságtartás.
Szakolczai tanár úr darázsfészekbe nyúl, amikor a részvevő megfigyelő szerepét vállalva, mégis az utólagos bölcsesség alapján megpróbál a kor vitáiban pártatlanul állást foglalni. Jómagam sok kérdésben másként vélekedem, köztük fontosakban is /Csaba, 2008a,b/. Ugyanakkor nem kétséges, hogy az Egyházfórumban megjelent négyrészes írás forrásértékű, megkerülhetetlen, s a mai meg a következő korok kutatói számára kötelező olvasmány.
Értem én, hogy nagy a felindultság egy olyan országban, ahol a mártír hercegprímás ügyét másfél évtizeden át „képviselő” vatikáni illetékes a szocialista napilapban tárja a nyilvánosság elé kritikai nézeteit. Fura világban élünk, ahol a történelem ítéletét egyházfegyelmi írások alapján próbálják kialakítani /Somorjai, 2008/, ekképp eleve kiiktatva a vatikáni Ostpolitik már a maga korában, és a kellően informált kortársak által is /Zágon, 1965/2006, Szabó F., 2009/ joggal kárhoztatott és nagyon megkésett kritikai értékelését is. Ha ugyanis ezt mellőzzük, ami a lényeg, vagyis az egyenlőtlen iszapbirkózást, amit a történészek sok oldalról bemutattak már /Szabó Cs, 2005/, és ál naivan látszólag pusztán fegyelmi kérdésnek véljük a történelem menetét, akkor bizony az üldözött, elveiért szenvedést is vállaló főpásztort utódjának, a jogtudósnak is jeles Erdő Péternek /2009/ kell megvédenie az eretnekség vádjától.
Ugyanakkor a felsorolt furcsaságok nem adhatnak felmentést az alól a szakmai és erkölcsi kényszer alól, hogy saját múltunkkal tárgyszerűen és kiegyensúlyozottan nézzünk szembe. Mindszenty bíboros boldoggá avatásának szorgalmazása nagyon is összefér annak felismerésével, hogy emberi és más tekintetben ő sem volt ment a gyengeségektől, ahogy erre Erdő bíboros úr írása is explicite utal. Vagyis nem szabad a történelemírást a kegyes népi vallásosság megnyilvánulásaival összekeverni.
Meggyőződésem, hogy Szakolczai professzor többünket is vitára serkentő írásának közreadásával lapjuk nagy szolgálatot tett a magyarság önismeretének és a felnőtt keresztény gondolkodás igényében élők számára. Az általa feltárt iratanyag, a korszakot át nem éltek számára megrázó erejű részletek bemutatása, a személyes benyomások és a korszak irodalmában kiemelkedő rendszerezés közül már egy is elég lenne arra, hogy bármely akadémiai lap e művet közreadja. Bízom benne, hogy az írás iránt megnyilvánuló, érzelmektől sem mentes érdeklődés újabb kutatásokra, az igazság teljesebb feltárására sarkall majd mindahányunkat. Hiszen, mint tudjuk „az igazság szabaddá tesz bennetek”.
Magam több politikai fordulatot belülről átélve úgy látom, hogy Szakolczai György különösen a IV. részben kifejtett, érdemi kérdésekben erőteljesen önkritikus értékelésével sokunk számára magas mércét állított fel a tekintetben, hogy a történelmet csak az önigazolás igényének mellőzésével érdemes feltárnunk.
Örülnék, ha Főszerkesztő úr e kis hozzászólást közzétételre alkalmasnak találná, mert ezzel talán termékeny és nyilvános eszmecserével segíthetjük magunk és múltunk jobb megismerését, a még oly szerény eszközök révén is.
HIVATKOZÁSOK
Csaba László/2008a/: Egyház, társadalom, pénz. in: Ekler Andrea–Rosonczy Ildikó (Szerk.): Az év esszéi, 2008. Budapest, Magyar Napló, 176-197.o.
Csaba László/2008b/: Változó erőtérben-változó egyensúlyozás. Adalék Magyarország háború utáni történetéhez. In: Majtényi György–Szabó Csaba (szerk.): Távolodás és közelítések – Rendszerváltás és a Kádár korszak. Budapest, a Kossuth Könyvkiadó és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára közös kiadása, 199-219.o.
Erdő Péter/2009/: Isten szolgája, Mindszenty József tanúságtétele. Távlatok, 84.sz., 86-92.o.
Somorjai Ádám/2008/: Ami az Emlékiratokból kimaradt. Pannonhalma: Bencés Kiadó.
Szabó Csaba/2005/: A Szentszék és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai a 60-as években. Budapest. Szent István Társulat.
Szabó Ferenc/2009/: Hitvallók és ügynökök. Távlatok, 84. sz., 92-94.o.
Zágon Ferenc/1965/2006/: A magyar egyház helyzete az 1964. évi megállapodás után. Távlatok, 73. sz., 314-334.old.
CSABA LÁSZLÓ AKADÉMIKUS