Megjelent az Egyházfórum 2006/5. számában
Az Osiris Kiadó „Osiris Könyvtár” sorozata tagjaként 2005-ben megjelent kötet a szerző ötödik Jézussal kapcsolatos könyve. A több mint négyszáz oldalas írás alapvetően „kézikönyv” kíván lenni Vermes Jézussal kapcsolatos műveihez: célja, hogy összegyűjtse, tematikusan osztályozza és röviden kommentálja a szinoptikus evangéliumokban (Máté, Márk, Lukács) olvasható valamennyi Jézusnak tulajdonított mondást, természetesen – Vermes elsődleges érdeklődésének és szakterületének megfelelően – mindenekelőtt a (korai rabbinikus) zsidóság és Qumrán kontextusában. Ennek során elsősorban arra törekszik, hogy megállapítsa, melyek Jézus „eredeti”, vagy „valószínűleg eredeti” mondásai: „Végeredményként Jézus megközelítőleg valódi tanítását kapjuk, megtisztítva az evangélisták, a korai egyház és a kétezer éves keresztyénség egymást követő átdolgozásaitól és bővítéseitől.”
A könyv mindenekelőtt a forrásokról – az elsősorban vizsgált szinoptikus evangéliumok mellett gyakorlatilag minden fontosabb kanonikus és nem kanonikus iratcsoport és információforrás hátteréről – ad rövid áttekintést, majd Jézus szavait tárgyalja a következő fejezetek szerint csoportosítva: 1) Leírások és parancsok; 2) Vitákról szóló történetek; 3) Bölcsességmondások; 4) Tanítás példázatokban; 5) Biblia-idézetek és -értelmezések; 6) Imák és az imára vonatkozó tanítások; 7) „Emberfia”-mondások; 8) Isten országáról szóló mondások; 9) Eszkatológiai viselkedési szabályok. Ezt követően ad összefoglaló elemzést Jézus „hiteles evangéliumáról”, s egy epilógust követő függelékben még „Jézus mondásainak osztályozását” is megtaláljuk.
A kötet alapvetően használható kézikönyv lehet Vermes Géza Jézussal kapcsolatos felfogása megismeréséhez, pontosabb megértéséhez. Sok újat nem fogunk benne találni a szerző előző könyveihez képest: az elemzés, a kommentár, majd az összefoglaló alapján ugyanaz a Jézus-kép bontakozik ki előttünk, mint amit már ismerhetünk a korábbi könyvekből: a zsidó Jézusról, az ördögűzőről, eszkatologikus-prófétai váradalmairól stb. A jézusi mondások csoportosítása, rövid elemzése ugyanakkor természetesen nemcsak Vermes Jézus-képe szempontjából hasznos, hanem a hasonló tárgyú újszövetségi kutatásokhoz is használható.
Vermes koncepciója és módszere az elmúlt igen hosszú évtizedek újszövetségi kutatásai fényében természetesen joggal és alaposan kritizálható. Szinte meghökkentő az a „naiv” hozzáállás, mellyel megpróbál „eredeti”, „valószínűleg eredeti” jézusi mondások és nem eredetiek között különbséget tenni, rekonstruálni Jézus „hiteles” evangéliumát, megkülönböztetve attól, amit a „keresztyénség” (eltorzítva) csinált belőle. Ezzel együtt Vermes műve joggal kérhet helyet a Jézussal kapcsolatos kutatások között, és minden egyoldalúságával együtt érdeklődésünkre tarthat számot – ha nem Jézus „hiteles” evangéliumát keressük benne.
(Osiris Könyvtár), Osiris Kiadó, Budapest, 2005.
Galsi Árpád