A január 29-én közzétett apostoli konstitúció (Papa Francesco, Costituzione apostolica Veritatis gaudium; Roma, 8 December 2017) egy korábbi apostoli konstitúció – Sapientia christiana, 1979 – megújítása. Tárgya az egyházi egyetemek működésének szabályozása (mit és hogyan tanítsanak és kutassanak). Tudni érdemes, hogy vannak ún. egyházi egyetemek (università ecclesiastiche), amelyek mindig egyúttal pápai egyetemek (università pontificiale), és vannak katolikus egyetemek (università cattoliche), amelyek közül csak néhány pápai egyetem. A pápa szerint el kell ismernünk, hogy az egyetemek társadalmi környezete súlyos válságban van. E felismerés paradigmaváltást tesz szükségessé az akadémiai szférában. Ezért került sor a korábbi szabályozás megújítására.
A január 29-én közzétett apostoli konstitúció (Papa Francesco, Costituzione apostolica Veritatis gaudium; Roma, 8 December 2017) egy korábbi apostoli konstitúció – Sapientia christiana, 1979 – megújítása. Tárgya az egyházi egyetemek működésének szabályozása (mit és hogyan tanítsanak és kutassanak). Tudni érdemes, hogy vannak ún. egyházi egyetemek (università ecclesiastiche), amelyek mindig egyúttal pápai egyetemek (università pontificiale), és vannak katolikus egyetemek (università cattoliche), amelyek közül csak néhány pápai egyetem. A pápa szerint el kell ismernünk, hogy az egyetemek társadalmi környezete súlyos válságban van. E felismerés paradigmaváltást tesz szükségessé az akadémiai szférában. Ezért került sor a korábbi szabályozás megújítására.
Köztudomású, hogy Magyarországon mély válságban van az oktatásügy, benne a felsőoktatás. Az elmúlt években súlyos erőforrás-veszteségek következtek be, Európában páratlan módon felszámolták az intézményi autonómiát, a szabályozás pedig teljességgel kiszámíthatatlan. Kérdés, hogy helyzetünk jobb megértése érdekében mit hasznosíthatunk az egyházi egyetemekre kiadott friss pápai útmutatásból.
Az önazonosság megteremtésében kiemelt fontosságú az akadémiai tevékenység igazolása az oktatás és kutatás, illetve a tudományok egységét kifejező gondolattal. Ez az eszme az utóbbi évtizedekben világszerte súlyos válságba került. E tekintetben is figyelemre méltó a pápai útmutatás, melynek tükrében evidencia az akadémiai szabadság. Ennek gyakorlása során azonban figyelembe kell vennünk az egyetemek változó társadalmi környezetét. A pápa erőteljesen figyelmeztet arra, hogy nem tagadhatók le az egyre kiáltóbb társadalmi egyenlőtlenségek, amelyeknek a tudományos feldolgozása során a krisztusi megváltás művére sem tekinthetünk úgy, mint eddig.
Az egyházi egyetemi curriculumok megújításához négy szempontot határoz meg a dokumentum szerzője: szemlélődés, párbeszéd, tudományos egység elérése, és hálózatosodás. Az első kritérium tekintetében (szemlélődés és a tudományos racionalitás érvényesítése) hangsúlyos, hogy a korunknak megfelelő tudományosságból nem maradhat ki a szociális válság tapasztalatának tudományos feldolgozása. Ennek teológiai alapja az, hogy Krisztus nem csupán az egyént váltotta meg a bűntől, hanem az egyének közötti társadalmi viszonyokat is a társadalmi kirekesztés bűnös terhétől. E pápai kijelentés mögött az a ki nem mondott feltételezés húzódik meg, hogy a bűn hordozója nemcsak egy személy lehet, hanem akár egy intézmény is, mivel létezhetnek a társadalomban bűnös struktúrák.
Ebben az összefüggésben a pápa az egyházi viszonyok között korántsem közismert, igen radikális nézetet állít gondolkodásának homlokterébe: azt, hogy a megváltásnak nemcsak az egyén, pontosabban a személyi egzisztencia a tárgya, hanem az egyén társadalmi beágyazottsága is. A pápa radikalizmusa egyrészt a társadalmiság megragadásában mutatkozik meg (ebben nem nehéz felismerni a felszabadítás-teológiák hatását), másrészt újdonság a módszertani individualizmus meghaladása is. Ez utóbbi eredményeként társadalmi viszonylatokban és csoportszinten is elgondolhatóvá válik a megváltás műve. Az, hogy miként, az nyilván kidolgozandó. A társadalmi egyenlőtlenségek radikális kritikája kapcsán a pápa idéz az egyház társadalmi tanításáról szóló kompendiumból és korábbi apostoli buzdításából is: „Dio, in Cristo, non redime soltanto la singola persona, ma anche le relazioni sociali tra gli uomini”(Compendio della dottrina sociale della chiesa, 52; Evangelii gaudium, 178).
Az egyházi egyetemek tevékenysége megújításának egy további kritériuma, a párbeszéd elsajátítása a találkozás kultúrájának előmozdítását teszi kívánatossá. További kritérium az oktatás és kutatás, illetve a tudományok egysége. A tudományok egységének felismeréséhez a pápa szerint az interdiszciplinaritáson át vezet út.
A szakirodalom szerint az oktatás és a tudományok egységét – amely alapelvként a Magna Charta Universitatum című dokumentumban (Bologna, 1988) is megtalálható – mára elerőtlenítette az egyetemeken eluralkodó mandarinszellem, az akadémiai munkatársak és egyetemi testületek elszakadása a társadalmi valóságtól. A tudományok egysége ma csak azzal a törekvéssel teremthető meg újból a pápa szerint, hogy elfogadjuk kiindulópontként a konfliktusoktól terhes hitek és a reláció-függő kulturális opciók pluralizmusát. További kritérium, a hálózatosodás alapja megint a pluralizmus, amely az emberi viszonyok konfliktusosságának észleléséből, illetve az arra adott válaszokból bontható ki.
A strukturális bűnre való utalás, a megváltás művének a társadalmi intézményekre kiterjedő értelmezése, valamint az akadémiai és tudományos értékek pluralizmusának a hangsúlyozása olyan gondolatok, amelyek nyilvánvalóan kihívást jelentenek az egyház népe számára, mint ahogy befogadásuk hívők és nem hívők számára egyaránt merész feladatvállalást tesz szükségessé. Azt kaptuk tehát a pápától egy ártatlannak tetsző, perifériális kérdésben, amit eddig is: friss szemléletet és erős elköteleződést a társadalmi igazságosság iránt. E felfogás konzervatív körökben ellenérzést válthat ki, remélhető azonban, hogy nem vezet az egyház megosztásához. Ellenkezőleg: hozzásegíthet ahhoz, hogy annak egysége magasabb szinten teremtődjék meg.
Deák Dániel