A teljes cikk az Egyházfórum 2020/1. számában olvasható
A görény és a tyúk
Prohászka Ottokár antiszemitizmusa
Yuri Slezkine 2004-ben megjelent monográfiájában „zsidó évszázadnak” nevezte a Közép- és Kelet-Európa társadalmaiba beköszöntő, a 19. század közepétől a holokausztig tartó kort. Ez volt az a száz év, amikor a középkori Kelet-Európában üldözött, szegregált, gettoizált zsidóság előtt az emancipáció megnyitotta a teret a születőfélben lévő modernizáció által nyújtott gazdasági, kulturális és társadalmi érvényesülés előtt. A lehetőség különböző mértékben vált valószínűséggé Közép- és Kelet-Európában élő, vallásilag megosztott zsidóság tagjai számára, de akik vállalták, hogy odahagyják a gettót, szakítanak az ortodox hagyománnyal, kisebb-nagyobb vállalkozásokba fognak, gyermekeiket a keresztények iskoláiba íratják, majd onnan egyetemekre irányítják, azok előtt fényes pályák nyíltak meg a kapitalizmus által teremtett új terekben. A sikerhez több generáción keresztül vezetett az út. A lekvárfőzők, libatollárusok, házalók, kocsmárosok fiai és unokái városi polgárok lettek, közöttük számosan virilisták, bankárok, gyártulajdonosok, heti és napilap-alapítók, népszerű szerzők, kiváló tudósok, színészek és újságírók.
A közép- és kelet-európai társadalmak feudális szerkezete és a szerkezet által kondicionált mentalitás alkalmatlan volt a modernitás által teremtett új igények kielégítésére. A polgári értékek idegenek voltak és maradtak a nemesek, jobbágyok és papok világában, még akkor is, amikor e világ fölött már eljárt az idő. Ennek oka az volt, hogy a kapitalizmus sehol sem tudta elsöpörni a feudalizmust, de ahhoz volt ereje, hogy behatoljon a feudális társadalom diszfunkcionális működése révén nyílt résekbe. Következményként az egyes közép-kelet-európai társadalmakban a feudalizmus és a kapitalizmus héjanászaként kettős szerkezet jött létre.
Csepeli György