Súlyponteltolódások a katolikus kánonjogi hatalomelméletben Ferenc pápa kormányzása alatt
Bevezetés
Alig akad a katolikus kánonjogtudományban olyan problémakör, mint az egyházi hatalom és annak részkérdései, melyekben ily számos szerző, megannyi nézőpontból, különféle iskolákba tömörülve kifejtette már álláspontját. A 20. században az érdeklődés középpontjába került a hatalom természete, célja és szerepe. Megállapítható, hogy míg a hatalom kérdése jelentős teológusok figyelmére tart és tartott számot, addig ezzel párhuzamosan a kánonjogászok körében is folyt és folyik a hatalomról szóló diszkusszió. Az egyházon belüli visszaélések és ezek – morális, pasztorális, rendszeres vagy épp jogi – feldolgozásának szükségessége azonban a teológia és más társadalomtudomány számos szereplőjét kapcsolta be ismét a hatalomról és az előtte álló kihívásokról szóló párbeszédbe. Főként német nyelvterületen sorra jelennek meg olyan munkák, melyek fókuszában a hatalom és annak gyakorlási módja, lehetőségei állnak az egyház közösségén belül különböző teológiai fénytörésben. Az elmúlt évek szinodális folyamatai – legyenek azok akár nemzeti vagy egyetemes szintűek – ugyancsak ráirányítják a közvélemény és a szaktudomány figyelmét a címben jelzett témára. Ferenc pápa 2021-2023-as „világszinódusi” kezdeményezésében külön tematikus helyet kapott (8–9. kérdéskör) a hatalom és annak gyakorlása, de a németországi Synodaler Weg nevet viselő projekt is önálló „tematikus fórumként” foglalkozik a kérdéskörrel (Macht und Gewaltenteilung in der Kirche – Gemeinsame Teilnahme und Teilhabe am Sendungsauftrag). Ugyanakkor nem állítható, hogy a fenti kérdések csupán csak a német nyelvű teológiát művelő területek sajátjai lennének, hiszen hasonló érdeklődés tapasztalható az ausztrál plenáris zsinat esetében is, ahol szintén külön tárgykörben szerepel a hatalom és kormányzás.
Mindezen érdeklődésnek természetesen nem (lehet) az a célja, hogy a hatalom jelenségét a jog eszközeit megkerülve szabályozzák, hiszen ez egyrészt önellentmondás, másrészt pedig olyan ignorantia iurishoz vezetne, mely a legkevésbé sem szolgálja egy kiszámítható jogrend javát. A kánonjogtudomány – párbeszédre kész hozzáállással – csak profitálhat a fent vázlatosan bemutatott figyelemből, mely segítheti abban, hogy az „idők jelei” fényében maga is relecture-nek vesse alá a hatalom jelenségét.
Kiss Gábor
(A teljes cikk az Egyházfórum 2022/2. számában olvasható.)