Aktív erőszakmentes ellenállás és polgári engedetlenség

A tanári tiltakozások teológiai értelmezési keretben

[A]z oktatási kormányzat ma ugyanúgy nem mutat hajlandóságot a pedagógus-szakszervezetekkel való érdemi tárgyalásra, mint egy évvel ezelőtt. Mégsem volt hiába ez az év, sokat tanultunk egymásról, magunkról, az aktív erőszakmentes ellenállás és a polgári engedetlenség iskolai és, különösen is, egyházi iskolai körülmények között való gyakorlásának dilemmáiról és érzékeny pontjairól. […A] fenyegető helyzet és a fenyegetettséggel szemben kialakított stratégia, végül – személyes véleményem szerint – megoldhatatlan dilemmát teremtett a sztrájkot vagy a polgári engedetlenséget vállaló tanárok számára. A dilemmát ebben a formulában foglalom össze: egyszerre akarunk látszani és rejtőzködni. Látszani akarunk, hogy kiléphessünk a sztrájkoló tanárok és az őket támogató diákok és szülők még mindig viszonylag kicsi véleménybuborékjából, elérhessük azokat is, akik csak a kormány kommunikációján tájékozódnak, esetleg teljesen tájékozatlanok, ugyanakkor pedig rejtőzködni is akarunk, hogy elkerüljük a velünk közvetlen kapcsolatban álló tanár- és szülőtársaink neheztelését, a velük folytatott kellemetlen vitákat. […]
Miután felvázoltuk az egyházi iskolákban kialakult ellenállás problématérképét, az aktív erőszakmentes ellenállás és a polgári engedetlenség elmélete felé fordulunk. Ezen belül is kiemelt figyelmet szentelünk a teológiának, a teológián belül pedig az imádságnak, az ellenállás spirituális dimenziójának. Az imádkozó ember bizonyos szempontból megszűnik aktívnak lenni, azaz „meghal”, más szempontból viszont nagyon is aktív lesz, azaz „életre kel”. Az imádság a harc lelke, az imádkozó ember spirituális dimenzióban is küzd azokért a célokért, amelyeket a látható világban követ. […] kinek a világképe megengedi azt a lehetőséget, hogy a spirituális dimenzió és a látható dimenzió kölcsönhatásban áll, és a határuk átjárható, az mindkét dimenzióban otthon lehet, sőt mindkét dimenzióban Isten munkatársa lehet.

Csepregi András

(A teljes cikk az Egyházfórum 2022/4. számában olvasható.)