Szakolczai György és Szabó Róbert: Két kísérlet a proletárdiktatúra elhárítására

Megjelent az Egyházfórum 2011/1. számában 

BARANKOVICS ÉS A DNP, 1945–1949
BIBÓ ÉS A DNP, 1956.

E könyv két nagyjából egyforma méretű részből áll. Az első rész – „Az események és értékelésük” az e folyóiratban megjelent két cikksorozat: (Szakolczai György: „A nagy vita a magyar keresztény politikáról”, első – negyedik rész, Egyházfórum, 2008/5 – 2009/2 és Szabó Róbert – Szakolczai György: „A keresztény politika nagy kísérlete”, első – ötödik rész, Egyházfórum, 2009/5-6 – 2010/4-5) egységes szerkezetbe foglalt és némiképp kiegészített változata. A második rész – a „Függelék” – az ezeket a cikkeket és így a könyv első részét megalapozó legfontosabb dokumentumokat tartalmazza húsz fejezetben, a függelék egyes fejezetei több kisebb dokumentumot közölnek. Az első cikksorozatról két recenzió is jelent meg ugyancsak e folyóiratban (Csaba László: „Vita a magyar keresztény politikáról” és Vörös Imre: Hozzászólás Szakolczai György cikksorozatához”, Egyházfórum, 2009/4).

Mit jelent ez a két kísérlet? Az első a Barankovics vezette Demokrata Néppárté volt. A párt és vezetői felismerték, hogy az 1945-ben bekövetkezett változás mélyreható és tartós. Ezért a magyar politikának és a magyar egyháznak – elvei és becsülete teljes fenntartásával – alkalmazkodnia kell az új helyzethez, és távol kell tartania magát a „világbíró nagyhatalmak” közötti vetélkedéstől abban a reményben, hogy ezen az úton elérhetjük nemzetünk, egyházunk és polgáraink szabadságának, valamint nemzeti önrendelkezésünknek akkor elérhető mértékét, és el tudjuk kerülni a proletárdiktatúrát. A második nagy kísérlet kezdeményezője és vezetője Bibó István volt, aki 1956. november 6-ig a parlamentben maradt, és több – köztük az indiai követség és Nehru akkori miniszterelnök útján Hruscsovhoz eljuttatott – memorandumával próbálta elérni a szovjet csapatok kivonását és nemzeti önállóságunk, valamint belső önrendelkezésünk akkor elérhető mértékének helyreállítását. E kísérletnek is az volt az alapgondolata, hogy meg kell adnunk mind a Szovjetuniónak, mind a hatalmat a forradalomig birtoklóknak a biztosítékot arra, hogy az önálló Magyarország nem fordul a Szovjetunió ellen, és nem áll bosszút a hatalom addigi birtokosain. A könyv részletesen bemutatja és dokumentálja, hogy a Demokrata Néppárt mindvégig kitartott Bibó elképzelései mellett, vállalva az ezzel járó veszélyt akkor is, amikor mások, felismerve a veszélyt, kihátráltak Bibó kísérletének támogatása mögül.

A magyar történelem mérhetetlen tragédiája, hogy mindkét kísérlet elbukott, és nem tudtuk elkerülni sem a Rákosi-, sem a Kádár-kor proletárdiktatúráját. Barankovicsnak a holtáig tartó hontalanság, Bibónak pedig a hosszú börtön lett a sorsa. Az a törekvésük azonban, hogy – elkerülve mind a veszteségek növelésére vezető éles konfrontáció reménytelen, mind a megaláztatást vállaló szolgai kollaboráció szégyenletes útját – megtalálják a modus vivendi lehetőségét, megőrizzék azt, ami megőrizhető, és megmentsék azt, ami megmenthető, mai szemmel nézve is az akkor elképzelhető legjobb út volt. A legnagyobb tisztelet illeti meg mindazokat, köztük a Demokrata Néppárt 71 országgyűlési képviselőjét, akik részt vettek ezekben a kísérletekben. Megtették mindazt, amit megtehettek, kitartottak mindaddig, amíg kitarthattak, megcselekedték, amit megkövetelt a haza.

Gondolat Kiadó, Budapest, 2001, 375 oldal.
A szerk.