Azért választottam Márai regényének címét, amelyben ugyan az alábbi sorok a harmincas évek németjeire utalnak, mivel ezek minden további nélkül miránk is alkalmazhatók: „…ezek az emberek félnek. … Nem gyávák, szó sincs erről. …Önmaguktól félnek, ami a lelkükben leküzdhetetlen, kéjes halálvágy, a beteg, a vágyait személy szerint rögzíteni nem tudó sexus bosszúvágya, egy kielégületlen, nagy nép életfogytiglani pubertásának kaján és életveszélyes kíváncsisága… A kielégülést kergetik, ami hiányzik a lelkükből. Mi adhat kielégülést egy népnek? Csak az, ami egy embernek: az önismeret, a valóságismeret, a szegénység.” Szomorú látni a sok rettegő embert, akik félnek Brüsszeltől, a migránsoktól, a Nyugattól, a Kelettől, a baloldaltól, a jobboldaltól. Akiket szándékosan tartanak ebben az állapotban. A rettegő emberek pedig gyűlölnek mindenkit, aki bármiben is különbözik tőlük, vagy aki csak egy kicsi gondolkodást, megértést kér. Elég csak ránézni a csütörtöki „gyűlölet ellen” tüntetők eltorzult arcára, élükön a Ferenc pápát „demens vénembernek” nevező publicistával. Ezek a felhergelt emberek képviselnék a kereszténységet? Az irgalom és a felebarát szeretetének vallását? Hiszen ezek nem szeretnek senkit. Talán még magukat sem. Ők védenék az európai kultúrát?
Egy vidéki plébánia folyóiratának egyik tavalyi számában jelent meg a következő szöveg: „Magyarország földrajzi helyzeténél és népének erejénél fogva a történelem során bástya szerepet töltött be Európában, s a veszedelem, ahogyan korábban, most is, dél, dél-kelet felől érkezik. A Nyugat a középkorban is karba tett kézzel nézte a török veszedelemben elvérző Magyarországot, miközben kereskedői tollasodtak. Most pedig öngyilkos módon támadja ezt a bástyát… Nem véletlenül van olyan érzetünk, hogy ez a fajta politikai vonal a fehér, keresztény lakosság helyett egy befolyásolható, kiszolgáltatott, gyökértelen, értékrend és értékítélet nélküli masszára akarja Európa lakosságát lecserélni, és mi más ez, mint modern formája a keresztényüldözésnek?”
Tehát aki nem fehér és keresztény, az már befolyásolható, értékrend nélküli, gyökértelen massza? Ez megjelenhet egy keresztény folyóiratban? Hiszen a paphiány miatt Magyarországon színes bőrű papok is szolgálnak. Őket is kergessük el, mint a színes bőrű pékeket? Ha pedig valaki kimondja, hogy ez a gondolkodásmód, ez a viselkedés szörnyű, embertelen, akkor ezzel „keresztény embereket bélyegeznek meg hitük és vallási hovatartozásuk miatt”? Hiszen éppen nekünk, az Egyházunkért és Hazánkért felelősséget érző értelmiségieknek, kellene ez ellen a gondolkodásmód ellen tiltakoznunk. Igaz, az ilyen politikai kereszténységnek már hagyománya van hazánkban. Azok is kereszténynek tartották magukat, akik 1944 júniusában Veszprémben tedeumot mondattak abból az alkalomból, hogy az utolsó vonat is elment Auschwitzba. És volt olyan katolikus pap is, aki ezt a tedeumot bemutatta. Már láttuk, hogy mindez hová vezet. Azonban keresztény embernek felelőssége van, utódaink joggal kérdezik majd meg: Hogyan tehettétek ezt újra? Hát semmit sem tanultatok?
Az utókor pedig majd ítéletet mond, ahogyan tett eddig is. Csakhogy közben mivé válik a Hazánk?
Végh Endre