Megjelent az Egyházfórum 2008/1-2. számában
Igehirdetések
A protestáns egyházakban az istentisztelet központi része a prédikáció, az igehirdetés. Ezt mindenkor bizonyos alapige, a Szentírásból választott részlet felolvasása előzi meg. Azt lehetne mondani, ez tükrözi az elhangzó beszéd alapgondolatát. Az igehirdető Ravasz László a 20. században a magyarországi Református Egyház püspöke, meghatározó személyisége volt. Az igehirdetések olyan időpontban hangzottak el, amikor a magyar forradalmat és szabadságharcot az idegen erők túlereje letiporta. A forradalom ugyan elbukott, de harca nem volt hiábavaló, mert 1956 után már semmi nem történhetett úgy, mint ahogy előtte volt. Ilyen módon az első igehirdetés csak nyomtatásban maradt fenn, mert 1956. november 4-ére íródott, és a bekövetkezett szovjet támadás miatt nem hangozhatott el.
Az itt közölt beszédek arról árulkodnak, hogy a külső körülményektől függetlenül Isten megsegít mindenkit, aki bízik benne, és megpróbálja a számára kijelölt utat követni – mondja a püspök. Ezek az igehirdetések nem csupán Szentírás-magyarázatok, hanem a szent szövegek szorosan kapcsolódnak a mindennapi emberi bajokhoz. Mintha a megoldást, a feleletet az igehirdető az Üdvözítőtől várná. Ehhez csak hozzávetőlegesen teszi hozzá a saját véleményét. A Megváltás szabadulást eredményez: „Lefekszem és elalszom, felébredek, és nem félek”. Az imádság a legnagyobb önfegyelmező erő, mert akihez imádkozom kitartást és magabiztonságot ad, hiszen még a zsoltáros is így énekel: „Te fogod az én jobb kezemet, és én mindenkor veled vagyok” (Zsolt 73,22).
Befejezésül idézzük az egyik karácsonyi beszéd záró kadenciáját: „És mennyit hívta Krisztus ezt a népet: a magyar munkásságot, parasztságot, értelmiséget, és hiába hívta. Nem állana-e másképpen az ügyünk, ha mint nép is hallgattunk volna rá, s hozzá tértünk volna a magyar lélekkel, a magyar sorssal, a magyar jövendő nagy kérdéseivel. De mi nem mentünk. Itt maradtunk a nagy omladékon. Most újra hívja a magyar népet: jöjj! Ma, ha az Úr szavát halljátok, meg ne keményítsétek szívetek.”
Tanulságul szolgálnak ezek az igehirdetések arra, hogy bizony van mit tanulnunk a testvéregyházak jeles embereitől is.
Kálvin Kiadó, Budapest, 2006.
RADNÓTI RÓBERT