Ezzel a kérdéssel gyakran találkozom, pedig a kérdés hibás, mert a papok hivatásukból következően politizálnak. Mindig is politizáltak. 1944-ben politizált Serédi hercegprímás, amikor nem tiltakozott a deportálások ellen, és Márton Áron püspök is, amikor már a deportálások elkezdésekor élesen elítélte az embertelenséget. (Budapesten ezért nincs Serédi Jusztinián tér, viszont van Márton Áron tér. Az utókor előbb-utóbb igazságot tesz.) Az „átkosban” nemcsak a békepapok politizáltak, hanem az az ismerősöm is, aki a szószékről azt mondta: „most itt állok, de nem tudom, holnap hol ülök.” És az a szerzetes is politizált, akit ugyan elöljárói több évtizeden keresztül üres sekrestyében misézésre kényszerítettek, mégsem tűnt el arcáról a mosoly. Ferenc pápa is politizált a Béke Világnapja alkalmából küldött üzenetében, amikor élesen kikelt azok ellen, akik a „félelmet szítják a migránsokkal szemben, esetleg politikai okokból, ahelyett, hogy a békét építenék.” És azok a papok is politizáltak, akik elhallgatták ezt az üzenetet.
Ezzel a kérdéssel gyakran találkozom, pedig a kérdés hibás, mert a papok hivatásukból következően politizálnak. Mindig is politizáltak. 1944-ben politizált Serédi hercegprímás, amikor nem tiltakozott a deportálások ellen, és Márton Áron püspök is, amikor már a deportálások elkezdésekor élesen elítélte az embertelenséget. (Budapesten ezért nincs Serédi Jusztinián tér, viszont van Márton Áron tér. Az utókor előbb-utóbb igazságot tesz.) Az „átkosban” nemcsak a békepapok politizáltak, hanem az az ismerősöm is, aki a szószékről azt mondta: „most itt állok, de nem tudom, holnap hol ülök.” És az a szerzetes is politizált, akit ugyan elöljárói több évtizeden keresztül üres sekrestyében misézésre kényszerítettek, mégsem tűnt el arcáról a mosoly. Ferenc pápa is politizált a Béke Világnapja alkalmából küldött üzenetében, amikor élesen kikelt azok ellen, akik a „félelmet szítják a migránsokkal szemben, esetleg politikai okokból, ahelyett, hogy a békét építenék.” És azok a papok is politizáltak, akik elhallgatták ezt az üzenetet.
A politika szó eredeti jelentése közélet, ezért mindenki politizál, aki részt vesz a közéletben. A lelkipásztor egy kisebb-nagyobb keresztény közösség spirituális vezetője, emiatt kell, hogy iránymutatást adjon a közösséget érintő kérdésekben, vagyis politizáljon. Nem maradhat semleges közügyekben. Ez pedig felelősséget jelent, annál nagyobbat, minél nagyobb közösség irányítója. A kérdés tehát nem az, hogy a pap politizáljon-e, hanem az, hogy hogyan. Sajnos nálunk egy paptól elvárják, hogy minimum jobboldali beállítottságú legyen, pedig a pártpolitizálás nem lehet a spirituális vezető feladata. Minden demokratikus párt az adott ország javát akarja, csak eltérő módon, ezért a spirituális vezetőnek a hozzá tartozó közösség minden egyes tagja számára használható iránymutatást kell adnia, ezért nem lehet pártpolitikus.
Egy pap feladata az adott társadalom számára az, hogy érthetően megfogalmazza a keresztény etikai elveket. Az általános és változatlan elveket kell az adott helyzetre alkalmaznia, ezért értékítélete nem változhat pillanatnyi érdeke függvényében. Bár például a holland külügyminiszter belebukott abba, hogy rábizonyították a hazugságot, nálunk egy vezető politikus megengedheti magának, hogy azt mondja „ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok.” Azonban a pap nem politikus, ezért még nálunk sem engedheti meg magának, hogy szavai és cselekedetei ne legyenek összhangban egymással. Senki sem lehet közömbös, ha igazságtalanságot, hazugságot, gyűlöletet és önzést lát, de egy pap sokszorosan nem lehet az, mivel egy közösség igazodik hozzá. Fel kell emelnie a szavát, ha a hatalmon levők semmibe veszik a keresztény etikai parancsokat, függetlenül attól, hogy milyen párt cégérét aggatják magukra az adott pillanatban. Pap nem vállalhat rész a gyűlöletkeltésben, mert ha feláldozzuk a szeretet parancsát, akkor mi marad a kereszténységből?
Papnak példát kell mutatnia annak belátásában, hogy különbözők vagyunk, szabad másként gondolkodni, de mindig be kell tartani az etikai parancsokat. Papnak mindenkiben fivért vagy nővért kell látnia és láttatnia. Gyűlölettel soha nem lehet békét teremteni. Hazugsággal nem lehet a Názáretit követni. Hazudni pedig igen sokféle módon lehet, például hallgatással kiválóan.
Pap nem lehet közömbös, ha súlyos társadalmi igazságtalanságot lát. Ezért mondja Ferenc pápa a jelenkori kapitalizmusról, hogy „ez a gazdaság öl”. Egy kis ország papságának ugyan nem kell világméretű problémákkal foglalkoznia, mint a pápának, azonban nem hagyhatja szó nélkül, ha egy társadalom a szegénységet kriminalizálja, ha olyan nézeteket szabad itt hirdetni, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér. A hódmezővásárhelyi plébános lehet, hogy felépít egy új templomot, de ha csak egyetlen híve is elfordul attól az egyháztól, amelyet ott ő képvisel, akkor jól politizált? Hogyan fog számot adni a rábízottakról?
Vannak helyzetek, amikor egy spirituális vezető nem hallgathat, „mert vétkesek közt cinkos, aki néma.” Papnak nemcsak szabad, hanem kell is politizálnia, de mindig annak tudatában, hogy ő Jézust képviseli. Ez hatalmas felelősség.
Végh Endre