Vörös Imre alkotmányjogász az Egyházfórum hasábjait használva pörölt nemrég (http://www.egyhazforum.hu/index.php/vilag-nezet/239-a-zsidok-listazasa-ujratoltve) Roger Scrutonnal a zsidók listázása ellen. Vaktában jól odavágott még „a magát az észt osztó szerepébe feltoló” Professzorok Batthyány Körének ábrázatára is, abban a meggyőződésben, hogy ez az előadás a Batthyány Körben hangzott el. Nyilván úgy gondolta, hogy az előadás eme lesajnált körnek is gyalázata, hiszen „arra a hallgatói körre jellemző, amelyikben ilyesmi elhangozhat, és amit az egyetértés jeleként nemcsak lefordítanak, hanem még terjesztenek is”. A szöveg fordítóját és vélt terjesztőjét – szerény személyemet – is megjelöli a vétkesek között. Ebben a szösszenetben azonban szeretnék néhány apró félreértésre rámutatni.
Vörös Imre alkotmányjogász az Egyházfórum hasábjait használva pörölt nemrég (http://www.egyhazforum.hu/index.php/vilag-nezet/239-a-zsidok-listazasa-ujratoltve) Roger Scrutonnal a zsidók listázása ellen. Vaktában jól odavágott még „a magát az észt osztó szerepébe feltoló” Professzorok Batthyány Körének ábrázatára is, abban a meggyőződésben, hogy ez az előadás a Batthyány Körben hangzott el. Nyilván úgy gondolta, hogy az előadás eme lesajnált körnek is gyalázata, hiszen „arra a hallgatói körre jellemző, amelyikben ilyesmi elhangozhat, és amit az egyetértés jeleként nemcsak lefordítanak, hanem még terjesztenek is”. A szöveg fordítóját és vélt terjesztőjét – szerény személyemet – is megjelöli a vétkesek között. Ebben a szösszenetben azonban szeretnék néhány apró félreértésre rámutatni.
Vörös Imre írása az „Elfogulatlan kritika” című Karinthy-opusz tükörképének tekinthető, mely az „Így írtok ti”-ben található. Az „Elfogulatlan kritika” egy olyan előadásról szól, amelyet „az ő Nemzeti (Neumann) Színházukban (Schwarcz)” tartottak, ahol „valami Madách-Mohnblum Imre (Izsák) teregette ki […] bankjingli képzeletének áporodott fajvirágait”. Az ilyképpen „elfogulatlan” kritika Az ember tragédiáját mint „kóser pesti bűzbombát” vesézi ki. Azonban a „kritika” után jön a helyesbítés: „kiderült, hogy dehogy! a nagyapja se!”. Se a Nemzeti nem volt azelőtt Neumann, sem a Színház nem volt Schwarcz, és Madách Imre sem Mohnblum Izsák. Így a helyesbítésben a „szerkesztő” kéri „az egész cikket mint értelemzavaró sajtóhibát, tárgytalannak tekinteni.” Vörös Imre és az Egyházfórum egy ehhez hasonló tévedés áldozata. A Vörös által zsidózásnak minősített előadás ugyanis nem a Batthyány Körben, hanem a Magyar Tudományos Akadémián, a díszteremben hangzott el. Abban egyébként egyetérthetünk, hogy az előadáson elhangzottak „arra a hallgatói körre jellemző(k), amelyikben ilyesmi elhangozhat(ott)”. Igen, az előadás méltó volt a Magyar Tudományos Akadémiához. Egyébként nem szerény személyem terjeszti, bár három-négy embernek valóban elküldtem, hanem angolul a Hungarian Review (http://www.hungarianreview.com/article/the_need_for_nations), magyarul pedig a Magyar Szemle (http://www.magyarszemle.hu/cikk/nelkulozhetetlen_nemzetek).
De tartalmilag is fennáll a tükörviszony. Karinthy „Elfogulatlan kritikájának” fiktív szerzője úgy szólal meg mint „a magyarság sorsát féltő, zsidókézen elnyomott nemzeti gondolatnak […], az elnyomott magyarságnak utolsó végvára és lelkiismerete”. Vörös Imre pedig „keresztényként és demokrataként” ránt kardot. De mi ellen, minek az érdekében érvelnek? Karinthy figurája szerint „Ebben a darabban minden szó burkoltan a pesti közönség faji moralitásának hízeleg, és öntudatlanul szolgálja a zsidó uralomvágy hegemonumentális hekatombáját”. Vörös pedig Scruton két mondatán fennakadva, a zsidó értelmiség számbavételének igénye ellen kiált. („A náci megszállást túlélő zsidó kisebbség a kommunisták alatt további üldözést szenvedett el, ma viszont cselekszik azért, hogy felhívja jelenlétére a figyelmet. A budapesti értelmiségben sok a zsidó, és a Soros birodalom körüli kiterjedt hálózathoz tartozik.”) Hogyan lehet ebbe belemagyarázni, hogy bárki is, pláne egy angol, a zsidó értelmiséget akarná számbavenni? És miért kell sokat sejtetően belekeverni a Batthyány Kört, mintha Scruton emez inkriminált ötlete a Batthyány Kör cinkosságával született volna? („[A Batthyány] Körben is felvethető, sőt: fordításban terjesztendőnek vélt a zsidó értelmiség számbavételének igénye.” )
De félre most már a tükörviszonnyal! Miről is van szó? Miért kellene Scrutonnak a magyar keresztény értelmiség bűntudatban fogant szánalmas kisebbségi érzését magára vennie, és lakatot tennie a szájára, hogy kimondja, amit lát? Miért nem veszünk példát tárgyilagosságban Scrutontól, aki az akadémiai előadása utáni és a Batthyány Körben való beszélgetése előtti egyik nap ellátogatott a Soros-féle Közép-Európai Egyetemre, hogy az ott tanító barátaival is találkozzék? Miért nem fogadjuk el, mi, nem zsidó magyarok, hogy zsidó származású honfitársaink büszkén listázzák magukat (pl. http://hu.wikipedia.org/wiki/Kategória:Zsidó_származású_magyarok)? A listában annyi nagyszerű, becsületes és sikeres író, művész, gondolkodó, üzletember van, hogy mellettük az a kevés, aki kilóg a sorból, alig nyom valamit a latban. Miért nem tisztelhetjük ezeket a kiváló embereket magyarként és zsidóként egyszerre? Nagy többségük egyszerre vállalta e két sorsot, viselte e két keresztet. Sokan közülük egyébként nem zsidóságukban, hanem magyarságukban lettek mártírokká. Micsoda korlátoltság a kiváló zsidók zsidóságukban való megbecsülésének akadályt állítani „az emberi méltóság abszolút voltának vitát, korlátozást nem tűrő tétele” nevében? Mivel korlátozta volna Scruton bárkinek az emberi méltóságát? Vörös ama tétele, amelynek alapján cenzúrázná Scrutont, így szól: „Számomra az, aki nem előlegezi meg embertársának a jóságába vetett feltétlen bizalmat, hanem faji csoportokba sorolással szelektál emberi egyének – Magyarország lakosai – között anélkül, hogy az individuumról a leghalványabb fogalma, tapasztalata lenne, nem keresztény – és persze nem is demokrata.” Ez a tétel persze rokonszenves, de nincs köze a Scruton által mondottakhoz. És ki lehet mondani egy legalább annyira igaz párját is: „Számomra az, aki nem előlegezi meg embertársának a jóságába vetett feltétlen bizalmat”, függetlenül attól, hogy objektív módon milyen csoportokba sorolható, „nem keresztény – és persze nem is demokrata”.
Vörös Imre Scruton kiegyenlített véleményét „kettős beszédnek” nevezi, ami új jelentés, hiszen a szokásos értelemben vett kettős beszéd lényege nem az „egyrészt-másrészt” valóságos vagy színlelt tárgyilagossága, hanem a látszólag ártatlan állítás mögött ravaszul meghúzódó – többnyire ellenszenves – tartalom. Scruton azonban nem csomagolt be semmit hamis látszatba, hanem kimondta, amit gondolt. Az „őshonos antiszemitizmus” kifejezés kipécézésével viszont Vörös a magyarság védelmezőjének mezében tündököl. („Az „őshonos” antiszemitizmus valótlan, nemzetgyalázó tétele Magyarország népével szembeni inszinuáció.”) Holott Scruton feltehetően a zsidókkal és minden idegennel szembeni természetes „ősi” gyanakvásra gondolt, amely a globalizáció előtt minden társadalomban megvolt.
Milyen előítélet lehet Vörös Imrében Scrutonnal szemben? Egy alkotmányjogásznak a jogállam értelmezőjét és védelmezőjét kellene látnia benne, a keresztény írástudónak pedig azt, aki a keresztény hit modern világban való gyakorlását hirdeti filozófiai és szépírói munkáiban. Ha netán a Scrutont meghívó szervezetet és az előadás közönségét akarta lejáratni e cikkben, ezzel ő mint az Akadémia tagja a saját fészkét sem kímélte. Ha ezt az „értelemzavaró sajtóhibát” a vétlen Batthyány Kör elleni kifogásának kifejezésére szánta, akkor jobb lett volna, ha a perbeszéd helyett párbeszédhez folyamodik.
Lovas Rezső
a Professzorok Batthyány Körének alelnöke