Megjelent az Egyházfórum 2007/6. számában
Valamikor, nagyon régen, kiscserkész (farkaskölyök) koromban, így tanítottak minket a regnumista atyák: „Ne legyen hejehuja, hanem alleluja!” Valóban ez az igazi öröm, ami húsvétkor és pünkösdkor önti el az ember lelkét: örülni tud az Üdvözítőnek és egymásnak. Mert valóban örömre születtünk erre a világra. Egyszer egy idős ferences atya azt mondta nekem: „Jegyezd meg fiam, a komor embereket az Úristen kiköpi a szájából!”
Ez az öröm abból a belső tűzből fakad, amely az istenszeretőknek leginkább a sajátja. Szent Fülöp pappá szentelése után fő tevékenysége a gyóntatás és a lelki vezetés volt. Valami belső tűz égett benne; ez jelentette állandó boldogságát és örömeinek forrását. Összegyűjtötte az utcákon kóborló fiatalokat, és nem prédikációval, hanem párbeszéddel, életük rendbetételével térítette meg őket Krisztushoz. Így írt róla az egyik tanítványa: „Fülöp Isten országáról beszélt nekik, őszinte szavai szíve mélyéről jöttek, és csordultig tele voltak szeretettel, mindamellett kifejezésmódja egyszerű és olyan meggyőző volt, hogy hallgatóságát egy emberként ragadta magával.” Így kezdett kialakulni az Oratorium, amely tulajdonképpen a fiatalok összegyűjtését és Istennek tetsző életre vezetését szolgálta. Az Oratorium első látogatói a legkülönbözőbb helyről érkezett fiatalok voltak: aranyművesek, egy harisnyaszövő, ki az énekeket jellegzetes tájszólásban énekelte. Később az összejöveteleken a muzsika is helyet kapott. Felkereste Fülöpöt két nagy zeneszerző: Animuccia és Palestrina. Így az összejöveteleket a részükre komponált motettával fejezték be.
Mai szemmel nézve az Oratorium nagy mértékben hasonlít a Taizéi Mozgalomra. A szentmisén való részvétel, a közös imádság, a zene és a közös ének, és utána az elhangzottakról való beszélgetés, mint lényeges elemek, alig térnek el egymástól.
Így írta le egy levél 1575-ben: „Lelki vezetőnk egy bizonyos Fülöp, aki Firenze szülötte. Körülbelül hatvan éves lehet, némely szempontból egyszerűen felülmúlhatatlan. Szép és tiszta öregúr, olyan fehér, mint az alabástrom. Jámbor és szent életvitele egész lényét körbefonja.”
A róla készült nagy sikerű film bevezetője, az olaszos slágerré vált dal – „Legyetek jók, ha tudtok!” – kitűnően ábrázolja Néri Szent Fülöp életvitelét és magatartását, avval a különbséggel, hogy elsősorban a szegényekkel, az elesettekkel törődött, de betartotta az Üdvözítő parancsát: „tegyétek tanítványommá mind a népeket!” (Mt 28,19)
Kairosz Kiadó, Budapest, 2006.
Radnóti Róbert