Gyanúsan hosszú idő, csaknem fél évszázad telt el azóta, hogy a tekintélyes Science magazin hasábjain egy középkortörténész a zsidó-keresztény kulturális hagyományokat tette felelőssé amiatt, hogy a nyugati kultúrában az ember nem képes a természettel összhangban élni. Az ember föld fölötti uralmának, a dominium terrae-nek bibliai megalapozásától elkezdve, híres cikkében Lynn White a középkori tudománykép és technikai eszmények elemzésével végül erre a megállapításra jut: „Mai tudományunk és technikánk oly mértékben át van itatva a természettel szembeni ortodox keresztény arroganciával, hogy ha csak ezekre támaszkodunk, az ökológiai krízisre semmiféle megoldást nem remélhetünk.”
A cikk megjelenése óta több tízezer ellentanulmány születhetett, amelyekben a kereszténység képviseletében és védelmében elméleti és gyakorlati szempontok sokasága kapott hangot.
Az ökumenikus felelősség szempontjából döntő jelentősége van, hogy a múlt század változó intenzitású, ám a hivatalos keresztény egyházi vezető szervek részéről általánosan elfogadott ökumenikus kapcsolatok építése után a 21. század e kapcsolatok terhelési tesztjeinek, szilárdságpróbájának kora. Az ökumenikus teológiai munka a megmaradt vitás kérdésekben a leghatékonyabb bilaterális formák között, egyházközi szakbizottságokban zajlik.
Eközben azonban, a teremtett világ állapotára nézve, minden egyes keresztény ember felismerheti saját felelős tetteinek jelentőségét és ezzel együtt az összefogás erejének nélkülözhetetlenségét. A teremtett környezet eredetére, rendeltetésére, szépségére vonatkozó vallási meggyőződés tekintetében és az ezzel kapcsolatos feladatokra vonatkozóan a keresztények nagy egyetértésben és közös munkában élhetnek együtt ma a Föld minden táján.
Béres Tamás
egyetemi tanár
Evangélikus Hittudományi Egyetem