Székely Tibor István utolsó levele az Egyházfórumhoz:
Köszönöm a 2. számot. Olyan érdekes, hogy le se tudtam addig tenni, amíg az egészet el nem olvastam.
Jó az a módszer, ahogy a bevezetést vagy ajánlást csinálod.
Remélem, hogy az alapítvány és a kiadás körül is elmúltak a bajok.
Részletesebben is írni fogok
Szeretettel üdvözöllek:
Tibor
Köszönöm a Bezák-ügyről megjelent alapos és részletes tájékoztatást. Jaj, annyi köszönnivalóm van. Pedig még végig se olvastam az újságot.
Hogy hozzájuthatunk mi, olvasók az információhoz, az nagyon tetszik. Amit olvastam, persze nyilván nem tetszett, azt sejtettem, hogy a Vatikánban nincsenek nagy népsűrűségben a szentek, de hogy ilyen nagy a baj, hogy ennyire egyértelműen gyűlölettől befolyásolt ember ilyen pozícióban nemcsak megmaradhat, hanem még bizalmába is férkőzhet a pápának, holott nagy tudásúnak se lehet mondani, ha ilyen sületlenségeket képes írni, szóval ezt nem hittem volna… Nem is értem, Benedeket ennél bölcsebbnek hittem.
A pénzről szólónak a végén nagyszerű az utolsó bekezdés. Tovább még nem jutottam. Gratulálok még egyszer, és köszönöm, hogy vagytok!
G.É.
Amikor az Egyházfórum elkezdte megjelentetni a Pécsi Egyházmegye vezetéséhez köthető anyagi és erkölcsi anomáliákat, akkor minden nyitott szemmel járó embernek világos lehetett, hogy nem elszigetelt jelenségről, úgymond „pécsi specialitásról” van szó a katolikus hierarchia hazai csúcsainak szintjén. Ez a vélelem bizonyossággá vált, amikor Ternyák Csaba püspök nem avatkozott be a dolgok folyásába, sőt, figyelmeztette a „farkasokat”, hogy jobban vigyázzanak Veled, mert sok dolgukról tudsz. Az érintettek és illetékesek igen gyorsan „összezártak” ama kívánság előtt, hogy itt tiszta körülményeket kellene teremteni az egyház hitelességének megőrzése érdekében.
Amikor ezek a machinációk egyértelművé váltak, nyilván többekben felmerült a kérdés, hogy vajon csak a katolikus „hal” bűzlik a fejétől, a protestáns nem? A legutóbbi számban közölt dokumentumok 115 millió forint „ügyes” elszámolásáról megmutatják, hogy bizony a református csúcsvezetésben is lehetnek kényes dolgok. A legmeglepőbb számomra az volt, hogy az illetékes minisztérium, amely az esetleges visszaélést megakadályozhatta volna, sőt, hivatalból meg kellett volna akadályoznia, a feltételezhető törvénytelenséghez még asszisztált is.
Megáll az ész! Így mennek a dolgok Magyarországon? Így!
Elmondhatjuk tehát, hogy anyagi vonatkozásban egyházi vezetők is „jobban teljesítenek”.
J.I.