Köszönöm az Egyházfórum legújabb számát. Igazi szellemi felüdülés minden cikke, könyvismertetője, mint mindig, most is nagy érdeklődéssel és élvezettel olvastam.
A szüleim kb. a 70-es évek közepétől járatták az Új Embert, gyerekként én is olvasgattam belőle cikkeket. Egyszerű hívőként természetesen fogalmuk sem volt arról, hogy a létező szocializmusban megengedett katolikus élet kulisszái mögött a Vatikán és az ÁEH között milyen játszmák, egyházpolitikai és belbiztonsági megfontolások, illetve manipulációk és összjátékok húzódnak. Az pedig, hogy Lékai érsek úr is „jó elvtárs” volt, az így visszagondolva teljes képtelenségnek tűnt volna. A család nagy jámboran azt hitte, hogy az esztergomi érsek a Vatikánt képviseli, a pápát és Krisztust. De mint tudjuk, az élet a legabszurdabb fantáziálgatást is képes túlszárnyalni.
Azért az elgondolkodtató, hogy az egyházi élet a legfelsőbb szinteken úgy tűnik elsősorban politikum, és csak után minden más. Gyerekként és még utána is sokáig naivan azt gondoltam, hogy az egyház a lelkekért ténykedik. De azóta látom, van itt más, igencsak földi motiváció is bőven, ami az elsődleges hivatást masszívan a háttérbe szorítja. Az invesztitúra is bizonyára tovább zajlik, csak szubtilisebb eszközökkel és módszerekkel.
De nem csak a nemzetközi színtéren és a múltban, hanem itt a saját (egy)házunk táján is történtek mindenféle szégyenletes dolgok, de ezt pont Neked nem kell különösebben fejtegetni, hiszen sok minden eljutott hozzád, papoktól, hívektől egyaránt.
Többekre kiábrándítóan hatott, hogy a Pécsi Egyházmegyében a Fény Kft. égisze alatt úgy mentek a dolgok, ahogy, azaz huzamos ideig számos esetben törvénytelen és/vagy erkölcstelen módon, és ezt a Vatikán 2011-ig eltűrte. Az, hogy Ternyák-féle papok a „mundér becsületét” fontosabbnak tartották, mint azt, hogy az egyházat hiteles emberek képviseljék, jól mutatja rövidlátásukat és erkölcsi színvonalukat. De ha Veres András „sede vacante apostoli kormányzó” Pécsi Egyházmegyében felolvasott körlevelét veszem, hát az is megdöbbentő. Retorikailag kétség kívül ügyes, szemináriumi szöveggyűjteményekbe felvehető. Sokat töprenghetett rajta – netán egy egész teológus-team –, miként lehet a Pécsett talált kupacot bibliai idézetekkel szépen megtűzdelve, kenetteljes mosollyal rászórni a hívekre. Már csak a jövőbeni miheztartás végett is.
Ezek a tények sajnos arra engednek következtetni, hogy a magyar katolikus élet öreg fájának vannak bár szép lombos ágai, zsengeségükben is biztató hajtásai, de a kéreg alatt a törzs erősen pudvás, mors, üreges. Az ilyen nagy fák váratlanul és hirtelen szoktak kiszáradni.
J.I., Pécs
Ne haragudjon, hogy ismét írok, de szeretném együttérzésemet kifejezni Önök iránt, és maximális szimpátiát az iránt, ahogy gondolkodnak és cselekszenek. Azért is érzem úgy, hogy írnom kell, mert nem nagyon találok olyan embert, akivel közös nevezőre tudnék jutni a mostanában zajló – politikai és gazdasági – jelenségek értelmezésében. Egyáltalán: úgy látom, hogy az emberek többsége bizony bedől a médiának és a hazugsággépezetnek. És üdítő olyan embert találni, aki megőrizte a tisztánlátását, és nem vakította el semmilyen – rosszul értelmezett – párthűség.
Attól tartok, hogy a jelenleg regnáló hatalom – amelynek emberei szintén a kommunizmusban szocializálódtak –, képtelen a neveltetésén felülemelkedni. Ehhez járul még egy pszichológiailag jól magyarázható kisebbségi komplexus, a két megelőző választási vereségből adódó bosszúvágy, mely számomra az oktatásban látszik a legjobban. Írom ezt úgy, hogy valamikor én is feltétlen hívüknek számítottam. De azt hiszem, nem én változtam meg.
Hol vannak a valódi liberálisok? Ki fogja megtanítani az eljövendő nemzedékeknek, hogy minden ember egyenlő – mert még mindig itt tartunk –, hogy a gyerek, a színes, a cigány is ugyanolyan ember? És hol van a katolikus egyház szervezete, amely törődik az emberek lelkével? – Immár három éve nem járok misére, mert nem tudom elviselni, hogy az igét és a szentbeszédet olyan papoktól halljam, akikben életemben a legnagyobbat csalódtam. Tudom, van kivétel, tudok erre is példát, messze innen.
Olvastam egy érdekes könyvet, Ön biztosan ismeri: Huxley: Loudun ördögei. Ebben fejtegeti – többek között – a falkamámort, mint a szellemi, lelki önmagunk alatti meghaladás egyik lehetséges módját. Újabb megerősítés számomra, miért nem vágyom tömegbe, legyen az egy szentmise „közönsége”, akár egy nagygyűlés.
O.B., Pécs
A mai napon – legnagyobb meglepetésemre és örömömre – megérkeztek az általam rendelt gyermekkönyvek, jóllehet, fizetni még nem fizettem értük. Hadd köszönjem meg ezt az igen ritka bizalmat, úgyszintén az ajándék könyvet, mely ugyancsak kellemes meglepetés volt mind nekem, mind hároméves fiacskámnak. A Varjúdombi mesék a mai napig vissza tudnak varázsolni abba a romlatlan, gyermeki állapotba, amikor először csodálkoztam rá a történetekre, melyekhez más grafikát, mint a Heinzelmann Emmáé, el sem tudnék képzelni. A könyvek megszerzésének körülményei még csodálatosabbá varázsolták az ebéd utáni mesélés légkörét. Szívből köszönjük a meglepetést!
M.G., Debrecen
Még valamit szeretnék kérdezni: évek óta utalom az adóm (valamint férjem és leányom adójának) 1 %-át az EF-nak, de sokszor visszaírnak, hogy a kedvezményezett nem felelt meg valamely feltételnek. „Adatvédelmi okból” persze felvilágosítást nem adnak. Idén viszont újabb levelet kaptunk, hogy „de mégis”. Megkapják ezeket az 1%-okat, vagy csak ámítás az egész? Persze az 1 % nem valami sok.
M.M., Zalaegerszeg
Az Egyházfórum Alapítvány mindenben megfelel a közhasznúság törvényi feltételeinek, ezért kérjük kedves olvasóinkat, akik adójuk 1 százalékát nekünk ajánlják, de az adóhatóság valami indokkal nem továbbítja a felajánlást, és erről értesítést kapnak, hogy ne fogadják el a kifogásokat, reklamáljanak, és hivatkozzanak arra, hogy Alapítványunk minden évben kap adófelajánlásokat. Köszönjük! (A Szerk.)