A mindenkori pápa kivételesen nagy, bonyolult struktúrájú intézményt vezet, ennek állapotát és működési mechanizmusait ismerve fogadja el a tisztséget. Nagyon tudtam örülni azoknak a szavaknak, amelyekkel Bergoglio bíboros a megválasztás perceiben átélt belső csendről és nyugalomról szólt. Hasonló helyzetben a tapasztalt (sikereket is, kudarcokat is megélt) vezetők általában nem kezdeményeznek drámai fordulatokat. Számolnak azzal, hogy egy bonyolult rendszerben az inercia (a tehetetlenség) nem fogyatékosság, hanem adottság. Hagyományok, eljárások, függelmek, habitusok szövevényében foganatosított megújító beavatkozások közben is kinn kell lennie a „nyitva tartunk” táblának, és a kezdeményezések csak akkor szélesedhetnek fenntartható folyamattá, ha minden szinten szinte minden érintettet magukkal ragadnak.
A mindenkori pápa kivételesen nagy, bonyolult struktúrájú intézményt vezet, ennek állapotát és működési mechanizmusait ismerve fogadja el a tisztséget. Nagyon tudtam örülni azoknak a szavaknak, amelyekkel Bergoglio bíboros a megválasztás perceiben átélt belső csendről és nyugalomról szólt. Hasonló helyzetben a tapasztalt (sikereket is, kudarcokat is megélt) vezetők általában nem kezdeményeznek drámai fordulatokat. Számolnak azzal, hogy egy bonyolult rendszerben az inercia (a tehetetlenség) nem fogyatékosság, hanem adottság. Hagyományok, eljárások, függelmek, habitusok szövevényében foganatosított megújító beavatkozások közben is kinn kell lennie a „nyitva tartunk” táblának, és a kezdeményezések csak akkor szélesedhetnek fenntartható folyamattá, ha minden szinten szinte minden érintettet magukkal ragadnak.
A katolikus Egyház esetében a kezdeményezésekhez való csatlakozás készsége aligha jellemezhető globális vagy nemzeti szinten, sőt egyházmegyéken belül is lehetnek komoly különbségek. A kevésbé reformvágyó hívek és pásztoraik körében (Istennek hála, ők is sokan vannak) értékeket féltő aggodalmakat ébreszthet és megpróbáltatást jelent a nyilvánvaló hangsúlyváltás. Hát még egy lépésváltás…
Sok jel mutat arra, hogy Ferenc pápa ezeknek az adottságoknak a tudatában, mértékeket és arányokat megfontolva kezdeményez fontos lépéseket. Lehet kevesellni e lépések hosszát, számát, határozottságát. Azt azonban illő elismerni, hogy a legjobb szándékkal sürgető reformerek sem látják tisztán a gyors döntésekkel járó kockázatokat, következményeket, és – imáiktól eltekintve – nem nagyon tudnak osztozni a tempóválasztás személyes felelősségében. Ezért, úgy vélem, bölcs vezetői habitus tükröződik abban a kérdéslistában, amellyel a következő püspöki szinódus előkészítése megindult, és amely megalapoz egy visszaigazodást az időtlenül egyértelmű jézusi tanítás napjaink világában lehetséges megéléséhez. Ferenc pápa ennek az igazodásnak tudhatja és akarhatja megmutatni az általa látott és jónak vélt útjait – olybá tűnik, meg is teszi.
Isten vándorló népe számára különösen fontosak lehetnek azok a pápai kezdeményezések, amelyek a nem hívő útitársakkal – nemzetektől kertszomszédig terjedően változatos környezetekben – fennálló és alakítható kapcsolatokra irányulnak. Tény, hogy ezekben a kölcsönhatásokban a katolikus életvitel vonzereje elmarad attól, ami az evangéliumi üzenet tisztasága és fénye ismeretében várható lenne. Nem hárítható ezért minden felelősség azokra, akik az életüket egyházi instrukciók nélkül rendezik el. A katolikus hívők is bukkanhatnak feladatra. Ferenc pápa megnyilatkozásaiból könnyen kikövetkeztethető néhány terület, ahol ő szükségét látja, hogy a híveket és különféle szinten szerveződő egyházi közösségeiket saját tágabb környezetükben találékonyabb, bátrabb és őszintébb együttműködésre buzdítsa.
A közeljövő mutatja majd meg, hogy a buzdítás (amely természete szerint csak katolikus lehet) találkozik-e a hívők térben és időben lokális tettrekészségével. Kérdés, hogy az északi félteke jómódban élő keresztényei képesek-e a megszokottnál kreatívabban értelmezni a szegénység mibenlétét, és ha igen, vállalnak-e ebből következő áldozatokat. Kérdés, hogy a nemzettudat és a katolicitás két, egymással szemben ki nem játszható kulcsszava lesz-e a globális versengésben minél jobb pozíciókért küzdő társadalmak békés együttműködésének. Kérdés, hogy a katolikusok – egyének, családok, kisebb és nagyobb közösségek – akarnak és tudnak-e élni a felelős evangéliumi szabadsággal, amikor erre Róma püspökétől bátorítást kapnak. Magam nem tudom a válaszokat. Mintha Ferenc pápa üzenetei az igenek felé tessékelnék a laikusokat és a klerikusokat is. Fel merem tételezni, hogy a Lélek az igenlő válaszok keresőit segíteni fogja.
Scharle Péter
mérnök