Február 27-én a templomokban felolvasták a körlevelüket, amelyben a parlamenti választáson való részvétel mellett az ún. gyermekvédelmi népszavazáson való részvételre buzdítanak. Önök pontosan tudják, hogy ennek a népszavazásnak a kérdései hazugak, félrevezetőek, csak arra szolgálnak, hogy a magát keresztényinek hirdető rendszer táborát növeljék; hogy veszélyérzetet keltsenek, és a választók az érezzék, csupán egyvalaki képes megvédeni őket; hogy gyűlöletet keltsenek ártatlan emberek ellen, mert a gyűlölet alkalmas az emberek összeterelésére. A gyűlölet sokkal erősebb politikai erő, mint a szeretet, mivel a gyűlölet személytelen, a szeretet pedig mindig személyes.
Önök pontosan tudják, hogy nemi átalakító műtéteket senki sem akar népszerűsíteni, valamint azt is tudják, ilyen műtétet kiskorúakon sehol sem végeznek. Élnek azonban köztünk olyan emberek, akik leküzdhetetlen idegenkedést érezhetnek a testük nemi jellegeitől. Ezt a lelki zavart nevezi az orvosi szaknyelv nemi diszfóriának, ami kezelésre szorul, mivel a statisztikai adatok szerint 40 százalékuk előbb-utóbb öngyilkosságot követ el. Ennek a problémának végső megoldása lehet az említett műtét, ha már nincs más lehetőség. Mindezt pár kattintással megtudhatja bárki az interneten. Vagy inkább ne segítsenek rajtuk? Hadd hulljon a férgese? Ilyen lenne a keresztényi irgalom? Önök pontosan azt is tudják, hogy homoszexuálissá nem lehet senkit sem nevelni. A homoszexualitás egy genetikai adottság. Nem betegség, csak másság. Nem kell vele büszkélkedi, ahogy a heteroszexualitással sem, viszont szégyelleni sem kell, eltekintve attól, ha valaki a rábízottak kárára visszaél vele. Azonban ez már egy teljesen más kérdéskör.
Önök hallgatnak – mert ugye önök nem politizálnak – amikor Iványi Gábor lelkésztársuk ellen szégyenteljes bosszúhadjáratot folytat személyesen a miniszterelnök. Pedig én még sosem láttam maguk közül senkit sem krumplit hámozni a hajléktalanok számára. És egyikük sem él olyan körülmények között, mint Iványi a Dankó utcában. Önök akkor is hallgatnak, amikor színes bőrű embereket támadtak nálunk (például Őcsényben), pedig a paphiány miatt nálunk is szolgálnak színes bőrű szerzetesek. Most viszont egy ál-keresztény, velejéig romlott rendszer érdekében megszólalnak, és ezzel testületileg átkeltek a Rubiconon.
Családom meg van arról győződve, hogy teljesen felesleges maguknak írnom. Mint mondják, ez amolyan pusztába kiáltó szó. Az igaz, hogy a maguk célközönségét, az egyszerű falusi nénikéket, az írásom nem éri el. Nézzék, én már vénember vagyok, hamarosan számot kell adnom az életemről. Azonban a maguk élete is véges, önöknek is egyenként számot kell adniuk az önökre bízottakról. Nekem már teljesen mindegy, milyen címkét fognak ezután rám aggatni. Lehetek liberális, zsidó, baloldali, kozmopolita, amit csak akarnak. Csak egyet nem mondhatnak, azt, hogy nem akartam egész életemben követni a Názáreti Jézust, és ne akartam volna mindig becsületes magyar ember lenni. Emiatt nem hallgathatok. Nekem már csak egyetlen dolog fontos: milyen Magyarország marad az unokáimra.
Persze tudom, hogy önök sem egységesek. Azonban, testületként, minden megbecsülést elveszítettek a szememben, és ezt nem tudják semmiféle módon visszaszerezni. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is ennek kimondására kényszerülök.
Végh Endre
nyugdíjas mérnök