Nem is olyan régen, az egyik fővárosi temető néhány sírkövén megjelent egy felszólítás, amelyik tudatja, hogy lejárt a sírhely törvényszabta „bérleti” ideje. Amennyiben a hozzátartozók nem fizetnek… A sírban nyugvók között egykori polgármesterek és egyházi méltóságok is akadtak Az „örök nyugalom” reményében eltemetettek hozzátartozóinak szembesülniük kell a ténnyel, amelyre – emlékeim szerint – az „átkosban” az óbudai temetőre kihelyezett tábla figyelmeztetett, valószínűleg a FELTÁMADUNK felirat szocialista megfogalmazásaként: „Az EÜ.Min. és a III. ker. Tanács ilyen és ilyen számú rendeletének értelmében a porladási idő 25 év”. Való igaz, kevés olyan lehetőség van a világon, mint az ókori Rómában, ahol az évszázadok során több száz km hosszúságú katakombát ástak ki.
Nem is olyan régen, az egyik fővárosi temető néhány sírkövén megjelent egy felszólítás, amelyik tudatja, hogy lejárt a sírhely törvényszabta „bérleti” ideje. Amennyiben a hozzátartozók nem fizetnek… A sírban nyugvók között egykori polgármesterek és egyházi méltóságok is akadtak Az „örök nyugalom” reményében eltemetettek hozzátartozóinak szembesülniük kell a ténnyel, amelyre – emlékeim szerint – az „átkosban” az óbudai temetőre kihelyezett tábla figyelmeztetett, valószínűleg a FELTÁMADUNK felirat szocialista megfogalmazásaként: „Az EÜ.Min. és a III. ker. Tanács ilyen és ilyen számú rendeletének értelmében a porladási idő 25 év”. Való igaz, kevés olyan lehetőség van a világon, mint az ókori Rómában, ahol az évszázadok során több száz km hosszúságú katakombát ástak ki.
Nemcsak a sírhelyek drágultak meg, a temetés maga is egyre drágább lett. Ezért választották egyre többen a jóval olcsóbb és kisebb helyigényű hamvasztást. Az olcsó ár kialakításában 45 után szerepet játszott az egyház kezdeti ellenzése. Ami azóta azonban megszünt.
Az anyagi szempontok felerősödésével megjelentek a talán másnál is jogosabban, a legősibb mesterségek közé sorolható sírgyalázók és sírrablók. Egyik unokaöcsém mesélte, hogy a családi kriptájukban a koporsók mellett az édesapja urnáját is rendszeresen feltörik és szétszórják. Megyek, mondta –, hogy ismét felseperjem édesapámat. A törvények szerint a barbár tettek csak szabálysértésnek számítanak.
A gazdasági szempontok mellett ezért ma sokan választják az urnák hazavitelét, vagy még inkább a hamvak szétszórását, vizes elmosását. A halott emlékét is elmosó módszer embertelen voltának enyhítésére, az egyik temetőkápolnában egy márványtáblára vésik fel az így eltemetettek nevét.
Ha pedig még ez is meghaladná anyagi erejüket, a legújabb törvény szerint, részt vehetnek a „Csináld magad mozgalom” elhantolási programjában: Amennyiben a hozzátartozók maguk készítik elő (mosdatják, öltöztetik és szállítják) az elhunytat, és maguk ássák ki sírját, akkor részesülhetnek szociális támogatásban (szemfedő, koporsó, sírhely). Ennek abszurditását talán némileg szemlélteti az alábbi eset: Egy Fejér megyei faluban az elhunytat rendszerint egy kibérelt stráfkocsin szállították a sírhoz. A temetés napján azonban a kocsis berúgott. Ezért a család valahogy a Trabantjuk tetejére rögzítve a koporsót vonult a sírhoz.
A feltámadás reményének elhalványulása, vagy még inkább az anyagias szemlélet eluralkodása logikusan vezet ebbe az irányba. A kereszténység hajnalán a pogányságot visszaállítani akaró Julianus császár egy levelében ezt írta: „Miért nem vesszük észre, hogy éppen az idegenek iránti jóakaratuk, halottaik sírjainak gondozása és életük szemmel látható szentsége az, amitől leginkább növekszik az istentelenség?” (t.i. a kereszténység).
Egy kisváros temetőjében az elrozsdásodott felirat betűit megtisztítva és bearanyozva helyezte vissza egy sváb mester ilyen módon: FELDÁMATUNK. Amikor ezt többen szóvá tették, legyintett: Es ist ganz egal…
Winkler Lajos