Megjelent az Egyházfórum 2008/5. számában
Az elmúlt hónapokban híradásaiban többször hallhattunk olyan erőszakos cselekedetekről, amelyek cigányok, elsősorban cigány családok ellen irányultak. A bűncselekmények egy része bizonyára személyes vagy csoportos érdekkonfliktusokra vezethető vissza függetlenül attól, hogy az elkövető(k) maguk is cigányok voltak vagy nem, más részük azonban nagy valószínűséggel etnikai jellegű, vagyis a sértettek csupán azért lettek a támadások célpontjai, mert romák voltak. A magyar társadalom döntő többsége elítéli az ilyen erőszakos megnyilvánulásukat, de korántsem biztos, hogy előítéleteivel nem teremti-e meg ezek melegágyát. Egy OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) által támogatott ezer fős reprezentatív kutatás[1] keretében többek között arra kerestük a választ, hogy hogyan vélekedik a többségi társadalom a nemzeti és etnikai kisebbségekről,[2] mutatkoznak-e lényeges különbségek az egyes kisebbségek megítélésében, és ha igen, ezeket hogyan lehet értelmezni.
A kutatás során három kisebbség megítélését vizsgáltuk: a németekét, a horvátokét és a cigányokét. Mindhárom esetén tizennyolc állítást fogalmaztunk meg, melyből hatot negatív, hatot pozitív összefüggésben említettünk, részben függetlenül attól, hogy ezek ténylegesen negatív vagy pozitív tartalmakat hordoznak-e. A maradék hat a kisebbségek vallására, értékrendjére vonatkozott. A válaszadóknak el kellett dönteniük, hogy mennyire értenek egyet az egyes kijelentésekkel. A véleményeket a következő ötfokozatú skálán mértük: a kijelentéssel
– egyáltalán nem értek egyet
– általában nem értek egyet
– részben egyetértek, részben nem
– általában egyetértek
– teljesen egyetértek.
Az áttekinthetőség érdekében a továbbiakban a két „nem értek egyet” és a két „egyetértek” kategóriákat összevonom, harmadiknak pedig megmarad a „részben egyetértek, részben nem” kategória.
MI A ZAVARÓ A KISEBBSÉGBEN?
A negatív blokkban a következő kijelentések szerepeltek: „Az zavar az adott kisebbségben, hogy
– idegen a kultúrájuk (pl.: zene, öltözet, viselkedés)
– egyre többen vannak
– nem értem a nyelvüket
– megérdemelt munka nélkül aránytalanul sok támogatást kapnak az államtól
– nem tisztelik a törvényt
– inkább (az adott kisebbség tagjai) vetik meg és használják ki a magyarokat”.
Természetesen egy állítás csak akkor zavarhatja a megkérdezettet, ha azt igaznak tartja (például, ha úgy véli, hogy az adott népcsoport tagjai megérdemelt munka nélkül valóban aránytalanul sok támogatást kapnak az államtól). Ha már magát a kijelentést is hamisnak tartja (mert például nem osztja azt a véleményt, hogy az adott népcsoport tagjai megérdemelt munka nélkül aránytalanul sok támogatásban részesülnek), akkor ezt úgy vettük, hogy nem ért egyet a kijelentéssel.
Az összehasonlíthatóság érdekében a három kisebbségre vonatkozó eredményeket az 1. ábrán együttesen mutatom be. Ebben és a következő ábrákban már nem szerepelnek azok, akik nem tudtak vagy nem akartak válaszolni („nem tudom” válaszkategóriák). Ezt a „leszelektálást” (a többi válaszkategóriára való arányos fölosztást) az indokolja, hogy fontos szempont az egyetértők és az egyet nem értők arányának összehasonlítása a három kisebbség között. Erősen torzíthatná ugyanis az adatokat, ha például a horvátok esetében azért lenne alacsonyabb az egyetértők aránya, mert velük kapcsolatban sokan nem tudtak vagy akartak állást foglalni. Az információveszteség elkerülése végett azonban az ábrák utáni táblázatban minden esetben külön megadom a „nem tudom” válaszkategóriák arányát is.
A német kisebbség esetén a válaszadók többsége a felsorolt állításokkal nem értett egyet. A legtöbben – és ez is csupán a válaszadók tizedére (12,1%) igaz – azzal a kijelentéssel értettek egyet, hogy az zavarja őket a német kisebbségben, hogy nem értik a nyelvüket. A második és a harmadik legmagasabb arányú egyetértést azokkal az állításokkal kapcsolatban mértük, miszerint a németek munka nélkül aránytalanul magas támogatást kapnak az államtól, illetve, hogy inkább a németek vetik meg és használják ki a magyarokat. Ám e két kijelentéssel kapcsolatban is a válaszadók kevesebb, mint tizede (11% és 10,8%) értett egyet. A többi kijelentéssel való egyetértés aránya elenyésző. Ha az egyetértőkhöz hozzáadjuk a részben egyetértőket is, arányuk még akkor is csak 10 és 30 százalék között van, vagyis a válaszadók 70-90 százalékát a hat negatív kijelentés egyike sem zavarja a német kisebbségben, illetve azokat nem tartják igaznak.
Hasonló eredményeket kapunk a horvátok esetén is. A válaszadók közül legtöbben (17,7%) azzal értettek egyet, hogy az zavarja őket a horvát kisebbségben, hogy nem értik a nyelvüket, és 7,3% tartotta zavarónak, hogy a horvát kisebbség kultúrája idegen a többség számára. Mindössze a kérdezettek 4-6 százaléka értett egyet a többi kijelentéssel. Ha összevonjuk az „egyetért” és a „részben egyetért” válaszkategóriákat, kiderül, hogy a megkérdezettek közel harminc százaléka helyeselte legalább részben azt az állítást, hogy zavaró, hogy nem értik a horvátok nyelvét, de a többi állítással legalább csupán körülbelül 10-20 százalékuk értett egyet.
A vélemények erősen függtek az országrésztől (régiótól) és a megkérdezettek településtípusától, ami nagymértékben arra vezethető vissza, hogy a német és horvát kisebbség országos eloszlása egyenetlen. A német kisebbséggel kapcsoltban a válaszolók kora is befolyásolta a kijelentések megítélését. A negyven éven aluliak között valamivel több volt azok aránya, akik egyetértettek a negatív állítások többségével, mint a negyven év fölöttieknél, vagyis a fiatalabbak valamivel negatívabban ítélik meg a német kisebbséget, mint az idősebbek.
Az előző két népcsoporttal ellentétben a cigányokra vonatkozóan a megkérdezettek többsége egyetértett a negatív állításokkal. Ez alól kivételt képez azon két kijelentés, miszerint az zavaró a cigány kisebbségben, hogy nem értik a nyelvüket (29,5%), illetve az, hogy idegen a kultúrájuk (27,5%), bár az ezekkel egyetértők aránya még így is duplája annak, amit a másik két kisebbségnél tapasztaltunk. Ez azt is jelenti, hogy az embereknek alapvetően nem az okoz problémát, hogy a roma és a magyar kultúra eltérő, hanem többnyire az, hogy a cigányok magas támogatást kapnak (76,1%), nem tisztelik a törvényt (76,9%), és hogy egyre többen vannak (64,3%). Feltűnő, hogy a romák megítélésénél jóval kisebb a bizonytalanok aránya, mint a németeknél és különösen a horvátoknál (ld. az 1. táblázatot).
Az országrész és a lakóhely típusa itt is befolyásolta a véleményeket, de az egyes kijelentéseknél eltérő módon. Általában elmondható, hogy a dunántúliak valamivel kevésbé ítélik meg negatívan a cigányokat, mint az ország egyéb részében élők. Érdekes a vallásosság szerinti megoszlás: a katolikusoknak általában rosszabb a véleményük erről a népcsoportról, mint a reformátusoknak és evangélikusoknak. Ugyancsak negatívabb a nem vallásosak vagy a vallásukat nem gyakorlók véleménye, mint a gyakorló hívőké.
MIÉRT „HASZNOSAK” A KISEBBSÉGEK?
A kijelentések következő csoportja azt tudakolta, hogy miért tartják a megkérdezettek előnyösnek, hogy Magyarországon létezik az adott kisebbség. Az előző blokkhoz hasonlóan, az egyetértés feltétele itt az volt, hogy a nyilatkozó igaznak tartsa az egyes állításokat, ellenkező esetben ugyanis nincs mit előnyösnek tartani. A következő kijelentésekről volt szó: „az adott kisebbség léte azért előnyös, mert
– megértésre és toleranciára tanítanak bennünket
– a különböző emberek és csoportok együttélése gazdagítja életünket
– a kisebbséghez tartozók szorgalmasak, és építik az országot
– ha segítségre van szükségem, hozzájuk bizalommal fordulhatok
– kevesebb pénzért dolgoznak, mint a magyarok
– elégedettek és nem követelőzők”.
A 2. ábra mutatja, hogy a németekkel kapcsolatban a válaszadók azzal az állítással értettek egyet a legnagyobb arányban, hogy a német kisebbség léte Magyarországon azért előnyös, mert a különböző emberek és csoportok együttélése gazdagítja életünket (67,5%). A megkérdezettek fele helyeselte azt az állítást, miszerint a német kisebbséghez tartozók szorgalmasak, és építik az országot. Közel ennyin vannak azok is, akik szerint a fenti csoport jelenléte azért „hasznos”, mert megértésre és toleranciára tanítanak bennünket. 42,1 százalék véli úgy, hogy a németek elégedettek és nem követelődzők, 35,4 százalék pedig, hogy amennyiben segítségre van szükségük, hozzájuk bizalommal fordulhatnak. A legkevesebben (10,6%) azzal értettek egyet, hogy a németek kevesebb pénzért dolgoznak, mint a magyarok. Összességében megállapítható, hogy a német kisebbséggel kapcsolatban megfogalmazott pozitív állításokkal az érdemben válaszolni tudók többsége legalább részben egyetértett, míg a negatív állításokkal többségük nem értett egyet.
Érdemes azonban kiemelni azt a tényt, hogy a válaszadók magas arányban nem tudtak állást foglalni az e kisebbséggel kapcsolatos kijelentéseket illetően (ld. 2. táblázat). Figyelemre méltó, hogy a negatív állításokkal kapcsolatban magasabb arányban (80-90%) foglalnak állást a megkérdezettek, a pozitív állítások megítélésében azonban óvatosabbak (itt csak 63-85% tud nyilatkozni). Feltételezhető, hogy akik nem tudják megítélni a pozitív állítások igazságtartalmát, annak az az oka, hogy szűkebb, tágabb társadalmi környezetükben nem élnek németek, nincsenek velük kapcsolatban, de ennek azt kellene maga után vonnia, hogy a negatív állításokat sem tudják megítélni. Ezt úgy értelmezhetjük, hogy a negatív sztereotípiákat „könnyebben” értékelték a válaszadók, azaz a negatív előítéleteket hajlamosabbak vagyunk elhinni, míg a pozitív jegyek megítélésére tapasztalat hiányában nem vállalakozunk.
Az országrészek között itt is különbségek mutatkoznak a véleményekben. Meghatározó tényező továbbá az iskolai végzettség, a vallásosság és a kor is. A magasabb végzettségűek, a vallásosabbak és az idősebbek általában pozitívabban ítélik meg a német kisebbséget.
A horvát kisebbségre vonatkozó állítások nagy részével kapcsolatban a megkérdezettek közel fele nem tudott állást foglalni, minden bizonnyal azért, mert a három népcsoport közül őket ismerik a legkevésbé. Leginkább a déli országrészen élők tudtak véleményt formálni, ott, ahol a horvátok többsége is él, legkevésbé pedig a budapestiek és az Észak-Magyarországon élők.
Legtöbben azt a nézetet osztották, mely szerint azért előnyös, hogy hazánkban létezik horvát kisebbség, mert a különböző emberek és csoportok együttélése gazdagítja életünket (58,6%). 41,4 százalék ért azzal egyet, hogy megértésre és toleranciára tanítanak bennünket, 39,1 százalék pedig azzal, hogy a horvát kisebbséghez tartozók szorgalmasak, és építik az országot. A válaszadók közel negyven százaléka egyetértett azzal, hogy a horvát kisebbség tagjai elégedettek és nem követelődzők, míg harminc százalékuk véli úgy, hogy szükségben bizalommal fordulhat hozzájuk. Azzal a kijelentéssel, hogy azért előnyös a horvátok jelenléte, mert kevesebb pénzért dolgoznak, mint a magyarok, még a válaszolók tizede sem értett egyet.
A cigányokkal kapcsolatos pozitív állítások zömével a válaszadók túlnyomó többsége nem értett egyet, sőt az egyetértők aránya meglehetősen alacsony volt. A legtöbben – ám még ez is a kérdezettek csupán negyedét (23,9 és 28,7%) jelenti – azon állításokkal értettek egyet, miszerint azért előnyös, hogy Magyarországon létezik cigány kisebbség, mert a különböző emberek és csoportok együttélése gazdagítja életünket, valamint, hogy kevesebb pénzért dolgoznak, mint a magyarok. Ha az egyetértők és a részben egyetértők válaszait összevonjuk, megállapítható, hogy a válaszadóknak körülbelül a fele értett legalább részben egyet e két állítással. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy az utóbbi állítás (kevesebb pénzért dolgoznak) nem a romákkal kapcsolatban fogalmaz meg pozitív állítást, hanem a többségi társadalomban elfoglalt előnytelen helyzetükre utal.
Mindössze a válaszolók valamivel több mint tizede (13,1%) vélte, hogy a cigányok megértésre és toleranciára tanítanak bennünket, és még ennél is jóval kevesebben (3,4%) gondolták, hogy a romák elégedettek és nem követelődzők. A válaszadók mindössze 3,5 százaléka érezte úgy, hogy ha segítségre lenne szüksége, akkor bizalommal fordulhatna a romákhoz, illetve hogy a cigány kisebbséghez tartozók szorgalmasak, és építik az országot.
A válaszadók életkora befolyásolta az értékelést: az idősebbek inkább értettek egyet a kijelentésekkel, mint a fiatalabbak.
MENNYIRE FONTOSAK A VALLÁSOS ÉRTÉKEK?
Az utolsó kérdéscsoport a vallásra és értékrendre kérdezett rá. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a nyilatkozó szerint mennyire fontos érték az adott kisebbségnél
– a családon, rokonságon belüli összetartás
– a közös vallás
– a vallásgyakorlatok (istentisztelet, ima stb.)
– a tízparancsolat betartása
– a felebaráti szeretet parancsa
– az Istenben való hit
A német kisebbség értékrendjére, vallásos beállítottságára jellemző állításokkal kapcsolatban a megkérdezettek magas arányban nem tudtak állást foglalni. A különböző kijelentéseket a válaszadók körülbelül harmada nem tudta értékelni, de egy-egy kijelentés esetében kétötödük, tanácstalan volt (ld. 3. táblázat).
Amit a 3. ábrából látható, a válaszadók véleménye szerint a német kisebbség számára a családon, rokonságon belüli összetartás a legfontosabb, hiszen a megkérdezettek 83,6 százaléka szerint ez számukra fontos. A következő helyen a közös vallás (67,6%), míg a harmadikon az Istenben való hit (65,1%) szerepel. A vallásgyakorlatot, a felebaráti szeretet parancsát, valamint a tízparancsolat betartását a megkérdezettek fele tartja fontosnak.
A horvát kisebbség vallásával, értékrendjével kapcsolatban a kérdezettek körülbelül fele a már említett okokból nem tudott véleményt nyilvánítani. A válaszadók háromnegyede szerint fontos a fenti kisebbség számára a családon, rokonságon belüli összetartás, közel kétharmaduk szerint az Istenben való hit, illetve a közös vallás. A többi állítást a megkérdezettek fele tartja fontosnak a horvát kisebbség számára. Mind a német, mind a horvát kisebbségnél a vallásos emberek fontosabbnak vélték ezeket az értékeket, mint a nem vallásosak.
Ami a cigányok megítélését illeti, a válaszadók közel 90 százaléka vélte úgy, hogy fontos számukra a családon, rokonságon belüli összetartás. Jóval alacsonyabb arányban (55,5%) gondolták azonban, hogy értékrendjükben kiemelkedő szereppel bír a közös vallás. Közel negyven százalék volt azon a véleményen, hogy az Istenben való hit fontos a roma kisebbségnek, és negyedük feltételezte azt, hogy igaz ez a vallásgyakorlatokra is. A felebaráti szeretet parancsát már csak 14,8 százalék, a tízparancsolat betartását pedig már csak a nyilatkozók tíz százaléka tartotta fontosnak a cigányoknál, ami összecseng azzal a negatív kijelentéssel, hogy a cigányok nem tisztelik a törvényeket, és amellyel megkérdezettek túlnyomó többsége egyetértett. A válaszadók negyede-harmada nem rendelkezik elég ismerettel ahhoz, hogy a fenti állításokat értékelni tudja. (Egyedül a romák közötti összetartás kérdése esetén volt alacsony a válaszolni nem tudok aránya.)
A tízparancsolatot és a felebaráti szeretetet a cigány etnikumban fontosnak vélők átlagéletkora magasabb volt, mint akik szerint ez csak részben vagy nem fontos. E két kérdésnél az is elmondható, hogy a városban élők fontosabbnak gondolták ezeket, mint a falusiak.
TAPASZTALAT VAGY ELŐÍTÉLET?
Az elemzésből egyértelműen kitűnt, hogy a válaszadók a romákkal kapcsolatban tudtak a leghatározottabban véleményt formálni. Esetükben a negatív kijelentésekkel akár tíz-tizenötször, sőt van, ahol hússzor többen értettek egyet, mint a németeknél és horvátoknál. Kiugróan nagy a különbség azon állításokkal kapcsolatban, miszerint a romák egyre többen vannak, nem tisztelik a törvényt, munka nélkül aránytalanul sok támogatást kapnak, illetve, hogy inkább a cigány kisebbség tagjai vetik meg és használják ki a magyarokat.
Éppen fordított a helyzet a pozitív kijelentéseknél. A pozitív tartalommal bíró állítások között egy sincs, amivel a válaszadók legalább feleannyian értenének egyet, ha cigányokról van szó, mintha németekről vagy horvátokról. A legtöbb esetben a romákról csak harmad- vagy tizedannyi, sőt még kevesebben vannak pozitív véleménnyel, mint a másik két népcsoportról. Egyetlen kivétel van: a romák kevesebb pénzért dolgoznak, mint a magyarok – csakhogy, ahogy erről már volt szó, ez tulajdonképpen nem a kisebbségekre vonatkozó pozitív állítás.
Valamivel kiegyensúlyozottabb a kép a vallásra és értékrendre vonatkozó állítások esetén, sőt a családon belüli összetartást a cigányoknál tartották a legfontosabbnak a nyilatkozók. Az erkölcsi tartalmat rejtő kijelentéseknél azonban a romák ebben a blokkban is rossz osztályzatokat kaptak, főképpen a felebaráti szeretet, és a tízparancsolat betartása kapcsán. Ez utóbbit a németeknél és horvátoknál ötször annyian vélték fontosnak, mint a cigányok esetén.
Valóban igaz lenne, hogy a németek és horvátok „jó”, míg a cigányok „rossz magyarok”?
A döntő kérdés természetesen az, hogy az emberek valós tapasztalatokra vagy pedig előítéletekre alapozzák véleményüket. A saját és más csoportok értékelése, a közöttük lévő különbségek tudomásulvétele a szociális lét velejárója, sőt az identitás meghatározó eleme. Önmagában az nem jelent problémát, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek a többségi társadalomhoz hasonlóan ápolják nyelvüket, szokásaikat, kultúrájukat, történelmi tudatukat és hagyományaikat stb. A különbözőségek és a nemzeti sajátosságok csak akkor vezetnek feszültségekhez, hogyha ezek valamilyen okból negatív érzéseket keltenek az egyik népcsoportban. Míg a nacionalisták és rasszisták ezeket az okokat kizárólag a másokban, például a cigányokban látják, addig a kisebbségvédők gyakran csak a többségi társadalom előítéleteit teszik szóvá. A dolog azonban sohasem fehér és fekete! Pozitív történelmi és jelenkori tapasztalatok ugyanis erősen javíthatják más népcsoportok megítélését (a németeket például néhány nemzedékkel korábban nagyon elutasítóan ítélte meg a magyarság), míg a negatív kollektív és személyes emlékezések és élmények tovább mélyíthetik az ellentéteket. Agresszív társadalmi, gazdasági és politikai légkörben ezek veszélyes sztereotípiák kialakulásához, sőt erőszakos cselekményekhez vezethetnek.
Kutatásunk feltárta, hogy a baljóslatú sztereotípiák jelen vannak a magyar társadalomban, vagyis a cigányokkal szembeni ellenérzés biztosan nem csak tapasztalatokra, hanem előítéletekre is támaszkodik. Például a kisebbségi nyelv nem értésére vonatkozó kijelentést is – ami kétségkívül nem egy adott kisebbség viselkedésére vonatkozik, hanem objektív, hiszen a válaszadók döntő többsége éppúgy nem érti a németek vagy horvátok, mint a romák nyelvét sem – negatívabban ítélték meg a válaszadók a romák, mint a másik két kisebbség esetén. Ezzel kapcsolatban érdemes azt is megemlíteni, hogy amíg a válaszadók többnyire állást tudtak foglalni a cigányokra vonatkozó pozitív, illetve negatív állítások kapcsán, addig az értékrendjükre, vallásukra vonatkozó kijelentésekről elbizonytalanodtak. Ez azt mutatja, hogy a megkérdezettek korántsem ismerik olyan jól a romákat, mint azt a negatív és pozitív kijelentések értékelésekor sugallták, viszont a vallásgyakorlásukkal és értékrendjükkel kapcsolatos sztereotípia hiányában nehezebben tudtak véleményt formálni.
Megengedhetetlen ugyanakkor mindenfajta túlzott leegyszerűsítés, amelyek csak az egyik vagy csak a másik oldalról várják a megoldást. Kettőn áll a vásár!
WILDMANN JÁNOS
[1] Vallások és egyházak az egyesült Európában
[2] A magyar jogi nyelv különbséget tesz nemzeti és etnikai kisebbségek között. Mindkettőre igaz, hogy tagjai elsősorban nem a többségi társadalom nemzetével, hanem más néppel vagy nemzettel azonosulnak. Ez az azonosulás mindenekelőtt kulturális jellegű, vagyis közös nyelvet, nyelvjárást, szokásokat, kultúrát és részben közös történelmet jelent Míg azonban a nemzeti kisebbségek egy olyan nemzethez tartozónak érzik magukat, amelynek van anyaországa, vagy ennek megvalósítására törekszik, addig ez az etnikai kisebbségekről nem mondható el. Ezért tekintjük például nemzeti kisebbségnek a németeket vagy szerbeket, de etnikai kisebbségnek a cigányokat.