Megjelent az Egyházfórum 2006/1. számában
Az 1Móz 37 – 50 alapján
A szerző megfogalmazott szándéka, hogy a család nézőpontjából vizsgálja az ige üzenetét és könyvével vezérfonalat, segítséget adjon az imádkozó-, bibliaolvasó csoportok munkájához.
Törekvése napjainkban különösen aktuális és felettébb szükséges, hiszen a rengeteg válságjel és hangzatos ígéretek ellenére igen kevés (anyagi- és) lelki támogatást kapnak a családok. Ő bátorít mindnyájunkat, hogy észrevegyük: Istennek ajándéka a család és „Örüljünk annak, hogy Isten kétszólamúságban férfiúvá és asszonnyá teremtette az embert, és ebben a szeretetközösségben lehet nevelni, nőttetni gyermekeinket.” Ehhez a felismeréshez próbál támpontot adni a bibliamagyarázataival és a gondolkodásra késztető kérdéseivel. Meggyőződése szerint akkor tesszük családunkért a legtöbbet, ha az Istenbe vetett hitünkben megerősödünk. A megerősödés egyik hatékony formája lehet, amikor egy hívő kisközösségben szembenézünk önmagunkkal és felvállaljuk gyarlóságainkat, aztán pedig együtt könyörgünk az Úrhoz, „hogy szülj minket újjá, élő reménységre.” Ezt a megújulási folyamatot segítheti egy olyan kiscsoportos beszélgetés sorozat, amihez pedagógiai programot nyújt a könyv.
A szerző kiindulásként az ószövetségi József-történetet választotta, amely valóban gazdag tárháza a különféle családi történéseknek. Családterápiás fogalmakkal szólva: a részletes esetismertetés bemutatja a család több életciklusát, a testvérkapcsolatok színes dinamikáját és a családtagok pozícióbeli, valamint személyiségbeli változását. A József családjának egy-egy szakaszáról szóló rövid elemzéseket követik az „ima-sóhajok” és a megbeszélésre ajánlott kérdések. Ez a szerkezeti tagolás több szempontú feldolgozást tesz lehetővé, és jó alapot szolgáltat egy tematikus beszélgetés strukturálásához. Tartalmi anyagát tekintve azonban inkább csak egy óra(foglalkozás)vázlatnak felel meg, miként a szerző is ajánlja a beszélgetést vezető lelkipásztornak (vagy más személynek), hogy előzőleg alaposan tanulmányozza át az aktuális egységet, személyes illusztrációkkal gazdagítsa azt, és ő maga is gondolja végig, válaszolja meg a feltett kérdéseket. Eme kívánalom és a vázlat-jelleg azonban jelentősen csökkenti a könyv használati értékét, vagy úgyis fogalmazhatunk, hogy leszűkíti azok körét, akik hatékonyan alkalmazhatják. A beszélgetés vezetőjének ugyanis nemcsak magas szintű teológiai tudással és önismerettel kell rendelkeznie, hanem csoportvezetői képességekkel, valamint pszichológusi készségekkel is. Ezek nélkül ugyanis kockázatos lehet csoportkeretek között firtatni olyan kérdéseket, mint „Milyen indulatok szunnyadnak bennem?”, „Megbízható ember vagyok-e?”, „Volt-e már lelki válság életemben?” A kérdések egy másik része pedig sematikusnak, illetve gyermetegnek tűnik, például: „Lehetséges az, hogy Isten ajándéka a munka is?”, „Nekem is vannak bűneim, vagy csak másoknak?” A tartalmasnak és helyénvalónak látszó kérdésekről is nehéz megjósolni, hogy mennyire inspirálnak válaszadásra.
A kérdésekkel kapcsolatos bizonytalanságokat csökkenthette, vagy akár el is oszlathatta volna a szerző, ha azok alkalmazásának tapasztalatairól beszámol. Ha viszont a „családformáló program” közösségen belüli kipróbálására eddig még nem került sor, akkor – egyelőre – maradnak a használhatóságával kapcsolatos kétségek. Egyéni olvasmányként ugyanakkor jó önvizsgálati eszköznek bizonyulhat a kis kötet, és ekként a hiányzó részeket (pl. a személyes illusztrációkat és a válaszokat) az olvasók magukban fogalmazzák meg.
Kálvin Kiadó, Budapest, 2004.
Bálint Bánk