Megjelent az Egyházfórum 2009/1. számában
A teológiának és a természettudományoknak sarkalatos problémája a létező világ keletkezése. Erre a kérdésre a hívő embernek tökéletes választ ad az Ószövetség első könyve. Azonban felmerülhet az a kérdés, hogy a Teremtés könyvében leírtak mennyiben felelnek meg a jelenlegi természettudományos álláspontoknak. Úgy tűnik, hogy a teremtés leírásának folyamata kisebb-nagyobb mértékben a jelenlegi feltételezéseket, leleteket tükrözi. Ennek ellenére felvetődik az a kérdés, hogy mi a különbség a teremtés folyamata és a megvalósult teremtmény között. Így merülhet fel az, hogy a teremtés semmiből történt-e, vagy a káosz (rendetlenség) öltött rendezett formát. Ezzel kapcsolatos, hogy a teremtés befejezett tény-e, vagy pedig állandóan, egy bizonyos végpontig folytatódik. Így a teremtés nem egyéb, mint egy transzcendencia beavatkozása során létrejövő rendezett állapot. Kifejezetten arra irányul, hogy Isten „látta, hogy amit teremtett, jó” (Ter 1,4). Úgy gondolom, hogy a jó nemcsak működés képességet, hanem hasznosságot is jelent; vagyis uralmat és szolgálatot eredményez a később megteremtendő embernek.
„Ez a sajátos, önmagát létrehozó cselekvés nem csupán a befejezett teremtés következménye és eredménye, hanem be van ágyazva a teremtés folyamatába, mint annak szerves része.” Hangsúlyozni kell, hogy a teremtettség különböző viszonyrendszereket jelent a teremtmények fejlettségi fokozatai között, ahol a csúcson az ember áll. Így vetődik fel az a kérdés, hogy a teremtés után az Isten mennyiben szól bele teremtményei életébe: szabályozza, működteti, vagy csak megfigyeli azt?
Végezetül még meg kell jegyeznünk, hogy a teremtés tervszerűsége abban is megnyilvánul, hogy a kétneműségbe bele van építve a továbbhaladás és az öröklődés lehetősége.
Fordította Orbánné Ágoston Ilona; Kálvin Kiadó, Budapest, 2007.
RADNÓTI RÓBERT