Megjelent a Egyházfórum 2014/1. számban
Egy előadás reflexiói
(Kamarás István: Mi az ezotéria? Elhangzott a Nap-körben 2014. február 6-án.)
Az ezotéria görög szó. Azt jelenti: belső, rejtett, más szóval titkos információ. Ellentéte az exotéria, vagyis az, ami minden vallásban elérhető, nyilvánosan tanított, bárki számára megtapasztalható. Az exotériához könnyű hozzáférni. Exotéria minden, amit az összes világvallás hittanóráin tanítanak és szószékein hirdetnek. Ezotérikus információkhoz ezzel szemben csak személyes tapasztalat árán lehet eljutni.
Minden monoteista vallásnak van ezotériája: a judaizmusé a kabbala és a hászidizmus, az iszlámé a szufizmus, a kereszténységé pedig a kontemplatív szerzetesség és az új, pünkösdi mozgalmak lelki megtapasztalásai. (Többen úgy hiszik, hogy a keresztény ezotéria a gnoszticizmusban ölt testet, de ez nem igaz. A gnoszticizmus lényegét tekintve nem keresztény.) A művészet és a tudomány is ismeri azt az átélt tudást, ami többet nyújt, mint pl. egy tudományos kísérletezés által rögzített eredménysor. Erről Albert Einstein több helyen is tanúskodik. Müller Péter szerint mindenkiben ott él az ősi, intuitív-tudás, de nem mindenki képes azt magából előhívni. Aki erre az útra lép, fel kell áldoznia korábbi köznapi életét, és a külső dolgok helyett a belső tartalomra kell koncentrálnia.
Huston Smith Frithjof Schuon könyvéhez írott előszavában felhívja a figyelmet arra, hogy az exotériának határai vannak, hiszen minden exoterikus tanítás csak önmagát tekinti igaznak. Az ezotéria ezzel szemben egyetemes. Nem polarizál, hanem fölébe helyezi magát és látásmódját a vallási vitába szálló feleknek, mondván, hogy az igazság mindkettőjüké, miközben teljességgel egyiküké sem. Mindenki csak a morzsáit birtokolja az igazságnak. A személyes Istent az ezotérikus tanítás szerint felülmúlja a személyfeletti istenség. A moralitás isteni rendelés ugyan, de nyilvánvaló korlátai vannak. Az ezotérikus, sprirituális pozíció ezzel szemben moralitásfeletti, dogmafeletti.
A hagyományos monoteista vallások teológusai szemében – jórészt a fentiek miatt – szálka az ezotéria. Szerintük ennek világnézetében az asztrológiai és misztikus szemléletmódok vegyülnek a népszerűsítő természettudományi és pszichológiai ismeretekkel. Azzal szédítik a tudatlanokat, hogy a magasabb rendű ismeret különféle (kivált ázsiai) módszereivel lehetséges valamiféle rendkívüli intuitív tudáshoz jutni, és hogy így szerezhetünk testi-lelki gyógyulást, megújuló életenergiát. A keresztény és az iszlám teológia, valamint az ortodox, és a hozzá közel álló zsidó közösségek markánsan elutasítják a reinkarnáció és a karma tanítását is, amit az ezotérikus irányzatok többsége elfogad. Azt viszont a kritikus álláspontot képviselők sem tagadják, hogy az ezotérikus irányzatok egy része nem szélhámosság.
Az ezotérikus szemlélet az újfajta vallási formációkon belül leginkább a kvázi-vallásokban érhető tetten. Szigorú vallásszociológiai kritériumokat alapul véve ezek a formációk nem igazi vallások, hanem a vallások és más szellemi irányzatok határán álló jelenségek, amelyek egy részének nincs hívő közössége, csak funkcionáriusai és kliensei. Ide tartoznak a következők:
(a) a New Age révén létrejött csoportok, úgymint okkultisták, sámánhitűek, régi természetkultuszokat és a boszorkányságot felelevenítők, valamint a szellemi potenciál növelését ígérő elméletek és praktikák (pl. az agykontroll);
(b) a fogyasztható misztikum, ami elsősorban üzlet, és semmi köze a valláshoz (pl. a tévén keresztül végzett távgyógyítás);
(c) a misztikához kapcsolódó természetgyógyászat;
(d) a valláspótlékként és kultuszként kínált befogadott művészet;
(e) a természettudományt, a filozófiát és a vallási misztikumot összekapcsoló New Science és metatudomány.
Nagyon tanulságos adatokkal szolgálnak a nyolc európai országban a 35 évnél fiatalabb népesség körében végzett, reprezentatív felmérés számai hazánk vonatkozásában is. Eszerint a magukat vallásosnak mondó, fiatal, magyar felnőttek 41,5%-a hisz a reinkarnációban, 28%-ának van kabbalája, és közel 20% hisz is a kabbalák segítő erejében. Ennél is érdekesebb, hogy mit gondolnak azok, akik a felmérés során nem mondták magukat vallásosnak. Nos, 17,4%-uk elfogadja Isten létét (miközben a személyes Istent vallók tanítását elutasítja), 16,8%-a hisz a reinkarnációban, több mint 20%-ának van kabbalája, és 6,5% százaléka hisz azok segítő erejében. Szégyenre ugyanakkor semmi ok. A vallásos franciák, németek és csehek szintén 40% körüli arányban hiszik a reinkarnációt, a magyar átlagnál többnek van kabbalája, és a magyar átlagnál többen hisznek azok segítő erejében.
A helyzet azonban rosszabb Nyugat-Európában, mint nálunk a nem-vallásos fiatalok körében. A franciák 33,5%-a, a németek 9%-a, a csehek 30,6%-a hisz a reinkarnációban. A franciák 20,6%-ának, a németek 37,1%-ának és a csehek 41,1%-ának van kabbalája. Ezek segítő erejében is többen hisznek, mint hazánkban. A francia statisztika 7%-ot, a német 12,3%-ot, a cseh pedig 8,1%-ot mutat.
Mivel van dolgunk tehát? Tudatlansággal, babonával, vagy egy megszületni készülő, új hitformával? Érdemes volna ezt együtt végiggondolni…
BALOGH JUDIT