Megjelent az Egyházfórum 2006/4. számában
Az ökumené és az Egyházfórum
Az ökumenikus mozgalom a XIX. század végétől abból a felismerésből bontakozott ki, hogy a világban Krisztus hirdetésének egyik fő akadálya az Egyház egységének a hiánya. Ennek megrendítő illusztrációja az ugandai mártírok tanúskodása Krisztusról, ahol a római katolikus és a protestáns misszionáriusok szembe kerültek egymással, ezért a helyi király elzavarta a misszionáriusokat és megtiltotta az evangélium hirdetését. A már hitre jutott és szolgálatra felkészített helyi katekéták tovább hirdették az evangéliumot. A király egy máglyán égettette el őket. Ez az ugandai máglya egyszerre szimbóluma a tragikus ketté osztódásnak és a mártíriumban való egységnek.
Így indult meg az ökumenikus mozgalom, azzal a kitűzött feladattal: „…Közeledjünk Krisztushoz, így közelebb jutunk egymáshoz…” Ezért is történt, hogy az első világháború utáni zűrzavarban a bajok enyhítésére a Nikaiai Hitvallás, az óegyház csodálatos krisztológiai alkotása 1600 éves évfordulóján alakult meg az egyházak körében a világ nyomorúságain való segítésre az ,Élet és Munka” (Life and Work) mozgalom. Ez azt fejezte ki, hogy a keresztyén segélyszolgálat is a Krisztussal való közösségre épül.
1919 óta már a Konstaninápolyi Patriarchátus is bekapcsolódott a mozgalomba. 1927-ben alakult meg az egyházakat legjobban elválasztó dogmatikai kérdésekkel foglalkozó „Hit és Egyházszervezet” (Faith and Order) bizottság. Ennek gyümölcse a hosszú és hatalmas munka után elkészült „Keresztség, Eucharisztia és Egyházi Szolgálat” (Baptism, Eucharist, and Ministry), általában a Limai Dokumentum néven ismert összefoglalás, 1982-ben. Ekkor már a Római Katolikus Egyház is hivatalosan tagja a bizottságnak, és így e dokumentum megfogalmazásában is részt vett.
A Római Katolikus Egyháznak a bekapcsolódása XII. Pius pápa tevékenységéhez fűződik. Divino Afflante Spiritu c. enciklikájával engedélyezte a teológusok számára a Biblia eredeti szövegeinek tanulmányozását. Ezzel kibontakozott a „bibliai teológiai ökumené”, mert a különböző felekezetek kutatói olvasták és tanították egymást. Ebből bontakozott ki az a közeledés, aminek jelentős része volt a Második Vatikáni Zsinat előkészítésében. A Zsinat református látás szerint a legdöntőbb kérdésekben erőteljesen közeledett a reformáció egyházaihoz, kivéve a minisztérium és a hierarchia kérdéseit.
II. János Pál különösen elkötelezte magát az egyházak közötti egység munkálására, intézmények alakultak, közös szolgálatok valósultak meg. Sajnos azonban a közös eucharisztia kérdésében a pápa visszalépett. Ez ugyanis a püspökök engedélyétől függött, de számtalan példa volt a közös eucharisztia ünneplésére, Afrikában és Európában is. II. János Pál ezt leállította, azzal az indoklással, hogy a közös eucharisztia nem eszköze, hanem végcélja az egység megvalósításának. Ezt az érvelést mi nem tudjuk elfogadni, mert az eucharisztia is Krisztus hirdetése (1Kor 11,26), ami építi az Egyházat. A múlt tapasztalatai is arról beszéltek, hogy egy-egy közös úrvacsora ünneplés mennyire segítette a résztvevőket a Krisztusban való egység megélésére.
Mindezek ellenére az utolsó évtizedekben óriási előrehaladás történt, amiért van okunk hálát adni Istennek. A közös imádság, az egymás templomaiban való prédikálás sok áldást hozott. Azonban mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az eucharisztia közös ünneplése is megvalósuljon.
Úgy gondolom, hogy az Egyházfórum ezekben a kérdésekben nagyon sokat segíthet. Ennek érdekében szükséges, hogy témái között összefogja az egyházak belső ügyeit, egymáshoz való viszonyát és a társadalommal való kapcsolatot és felelősséget is, rámutatva azok szerves összetartozására. A bibliai spiritualitás nem követi a plátói dualizmust, mely szerint az a lelki, ami nem anyagi. A Szentírásban azonban lelki az, aki vagy ami a Szentlélek uralma alá került (1Kor 10,4). Ez gyönyörűen kirajzolódik az úrvacsorában, ahol a teremtés ajándékait és kezünk munkájának gyümölcseit ajánljuk fel az Úrnak, melyek számunkra Krisztus testét és vérét, az Úrral való teljes közösséget kínálják. Így az úrvacsorában is ott vannak a jelenvaló világ súlyos kérdései: az éhség, a menekültek, a háborúk és katasztrófák áldozataival való törődés. Az ezekkel a témákkal való foglalkozás még az eddigieknél is több helyet kaphatna a lap hasábjain.
A szerkesztőség munkájára és életére Isten gazdag áldását kérem.
Pásztor János
Református lelkész.