Máté-Tóth András katolikus teológus Egyház a pokol kapujában címmel összegyűjtött tanulmányai és előadásai sajátos tükröt tartanak a rendszerváltozás utáni kihívásokkal küszködő magyar egyházak és elkötelezett keresztények elé. A címválasztásban és a mögötte tudatosan vállalt megközelítésben arra vállalkozik, hogy a sokszor sablonosan csupán újabb külső megpróbáltatásként vagy éppen belső széthúzásként értelmezett jelenségeket a szükséges és elkerülhetetlen megújulás szempontjából elemezze és értelmezze újra. A súlyos kérdésfelvetések során – a párbeszédre és élesztő feladatának betöltésére kész teológiától az egyház és társadalom közötti érintkezés újrarendezéséig, a paphiány égető gyakorlati problémájától a befelé és kifelé egyaránt pozitívan megnyilvánuló egyházi önértelmezésig – mindvégig érezhető a pasztorális megközelítés iránti mély elkötelezettsége.
A tanulmányok észlelhetően más és más körben hangzottak el, illetve jelentek meg – érdekes lett volna legalább megfogalmazásuk évszámát jelezni gyorsan változó környezetünkben –, és mélységük is jelentősen különbözik egymástól: a kötet valóban válogatás. Irányvonala azonban nem kétséges: a helyzetfelméréstől és elemzéstől igyekszik irányt venni a kibontakozás és megújulás lehetőségeit felmutató értékelésig. Kritikus témákban gyakran tagadhatatlanul kritikusan szólal meg, ezt azonban úgy teszi, hogy katolikus elkötelezettsége a II. Vatikáni Zsinat szelleméhez és dokumentumaihoz, valamint az elmúlt évszázad értékteremtő teológiai munkájához kétségbevonhatatlan a figyelmes és vele együtt gondolkodó és olykor gyötrődő olvasó előtt. Megfogalmazása egyszerre zárt és nyitott: jól értelmezhető saját egyháza köreiben, de impulzusokat adhat – néhány más hazai katolikus kutatóhoz hasonlóan – protestánsoknak és a párbeszédre kész értelmiségi köröknek is.
Az írások erőssége a pasztorális megközelítés – az újabb megpróbáltatásként vagy belső vitaként megélt krízishelyzetek szükségszerű megújulásra, letisztuló egyházi identitásra szóló felhívásként való értelmezése. A mai kihívásokra és feszültségekre összpontosít, miközben olykor leegyszerűsödik az összetett történelmi, társadalom- és teológiatörténeti háttér. A szerző vívódik munkája közben, hol deffenzívebben, hol offenzívebben fejti ki álláspontját, nem mentes a szubjektív elemektől sem, ez azonban egy valódi párbeszédben természetes. Talán több következtetést, gyakorlati javaslatot várnánk az olvasás nyomán – igaz, az effajta gyakorlatiasság gyakran válik annak ürügyévé, hogy ne tegyük ki magunkat a szükséges tisztázás és egyéni-közösségi átalakulás keserves munkájának. Ha azonban valaki kész a nyitott és releváns diszkusszióra az egyházat és teológusokat érintő égető kérdésekről – ne szegje kedvünket a kinyomtatott könyv számos szöveggondozási gyengesége! –, biztosan tartalmas és felkészült partnerre akad Máté-Tóth Andrásban a könyvének olvasása közben.
Agapé, Szeged, 2006.
DR. KORÁNYI ANDRÁS