Megjelent az Egyházfórum 2008/4. számában
A hetvenöt éves Boór János köszöntése
A (haladó szellemű) magyar katolikus értelmiség számára Boór János neve egyértelműen a színvonalas, a nemzetközi tudományos kutatás és gondolkodás eredményeinek és eszméinek a közvetítését szolgáló Mérleg (Lapok és könyvek szemléje) c. folyóirattal fonódott össze. Több évtizedes fáradhatatlan és áldozatos tevékenységének elismeréseképpen barátai és munkatársai egy rendkívül gazdag és sokrétű tanulmánykötettel köszöntötték őt. Ahogy Sólyom László bevezetőjének címszavai is tükrözik, Boór János új nyelv, illetve új beszéd- és gondolkodásmód kikristályosodását és meghonosodását igyekezett mind a világban szétszórt, mind pedig a Kárpát-medencei magyar katolikus és keresztény, illetve világi művelt olvasóközönségben elősegíteni. Eszmeiségében éppen azt a nyitottságot képviselte, amelytől a sokoldalúan fejlett szocialista társadalmak irányítóit mindig kirázta a hideg, s amely egy idő után az elszigeteltségbe beszorított egyházi vezetést is zavarta már. Ezt támasztják alá egyébként Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés apát barátian közvetlen szavai is: Boór János egykor „bomlasztó”-nak és ártalmasan veszélyesnek minősített Mérleg-e mintha még ma is félelmet keltene bizonyos körökben.
Sólyom László és Várszegi Asztrik beköszöntő és méltató szavait követően az olvasó egy áttekintő beszélgetés keretében ismerheti meg Boór János nem egészen hétköznapi életútját, illetve szellemiségét („a felszabadító igazság szolgája szeretnék lenni”): beleszületés egy katonatiszti családba (1932), az édesapa korai elvesztése (1941), a kőszegi Honvéd Középiskola, majd a székesfehérvári ciszterci gimnázium évei, belépés a feloszlatott jezsuitákhoz, és az azzal járó kálvária, az 1956-os forradalom, menekülés Ausztriába, a tanulói évek, elbocsáttatás a jezsuitáktól, a Mérleg megalapítása (1965), a családalapítás (1968), a főiskolai oktatás (1970 és 2004 között). Hasonlóképpen betekintést nyer az ünnepeltnek a Pax Romana mozgalom keretében kifejtett tevékenységébe, a hazai egyházi vezetőkkel való kapcsolattartás nehézségeibe és ellentmondásosságaiba, valamint szembesülhet a mai helyzetről alkotott véleményével.
A Boór Jánossal folytatott beszélgetés mellett a kötet „Mérlegre tett évtizedek” c. első része még három másik írást is tartalmaz. Pécsi László genfi pszichológus tulajdonképpen a Mérleg genezisét, és annak összefonódását boncolgatja Boór János életével; Horányi Özséb a szerkesztőről ír; Scharle Péter pedig egy rövid jegyzetet jegyez.
A köszöntésére kiadott tanulmánykötet szerzői alapjában véve kiválóan tükrözik Boór János kiterjedt és változatos baráti körét. Szennay András OSB (parrhészia, vagyis szabad szólás, nyíltság, őszinteség az egyházban), Sulyok Elemér OSB (lelki/egzisztenciális Szentírásértelmezés), Donáth László (az egyiptomi József), Gromon András (az ellenség szeretete), Aszalós János (az Én kérdése), Gáspár Csaba László (értelmesség és vallásosság), Máté-Tóth András („az ember teljessége”), Örsy László SJ (ökumenizmus), Patsch Ferenc SJ (a példás élet problematikája), Tillmann J. A. (eszmék), Vass György SJ (a kétértelmű vég), Vető Miklós (akarat, hűség, megbocsátás), Gánóczy Sándor (neurobiológia), Balogh Vilmos Szilárd (a tapasztalás), Várdy Péter (automaták), Szombath Attila (Weissmahr Béla), Somfai Béla SJ (hivatás vagy foglalkozás), Kamarás István (az irodalmi mű és befogadója kapcsolata), Pomogáts Béla (Dsida Jenő, Nagycsütörtök), Medgyesi György (változatosság és egység), Vermes Géza (Nagy Heródes és Josephus Flavius), Vajda László (a középkori Kelet-kutatás), Katus László (Francisco Suárez és Stuart Jakab király vitája), Szabó Ferenc SJ (tolerancia és szabadság), Petrás Éva (modern nemzettudat és történetírás), Gárdonyi Máté (üldöztetés és felelősség: a magyar holokauszt), Majsai Tamás („Pápai” fedőnevű papi ügynök), Varga Károly (a lelkiismereti szabadság), Lukács László SchP (a nevelés lehetőségei és feladatai), Bárdos-Féltoronyi Miklós (polgárok béére nevelése), Dömötörfi Tibor (magyar múzeumügy), Pfitzner Rudolf (Jézus személyisége), Vető István (szellemi önéletrajz), Bejczy Antal, Zsók Otto, Benyik György, Gábor Dzsingisz, Dornbach Alajos, Béky Gellért SJ, Csillag László, Prékopa András, Ladik János és Nemeshegyi Péter SJ (a Mérlegről), valamint Bitó László (Káin testamentuma), Peter Bichsel (a föld gömbölyű), Csernay László (nagy zeneszerzők és operai halálokok) és Bulányi György SchP mind-mind írtak, és megemlékeztek Boór Jánosról.
A színes kötetet a Mérleg főszerkesztői stafétabotját átvett Mártonffy Marcell utószava zárja. Szerinte „Boór János és barátai olyan korszakban indították útjára a Mérleget, amikor a katolikus egyház és a szekularizálódott kultúra közti párbeszéd ígérete sokakat töltött el reménységgel. A szemle európai látókörű létrehozói szabadon tájékozódtak: mentesen a Magyarországot sújtó diktatórikus kényszertől, s a teológiai-filozófiai-tudományos beszédmódok demokráciájának abban a közegében, amelynek sugallatait a közép-európai egyházak alig érzékelhették. A zsinati mozgalom külföldön szerkesztett magyar tallózó folyóirata arra törekedett és törekszik ma is, hogy a lehető legtágabb látószögből vegye szemügyre és mérlegelje a katolikus egyházra kívülről (a világ „kihívásai”, az „idők jelei” felől) és belülről (e kihívások és jelek egyre intenzívebb teológiai, liturgikus, biblikus, keresztény szociáletikai stb. recepciója révén) egyaránt ható megújulási energia jelzéseit” (399. o.). Ez az az út, amelyre Boór János a Mérleget állította, amiért barátai és munkatársai kifejezték köszönetüket – és amely úton, az alapító szándékai szerint, most már egy másik generáció viszi tovább ezt a hazai katolikus viszonylatban egyedülálló folyóiratot.
Hét Hárs – Mérleg, Budapest, 2007.
JAKAB ATTILA