Megjelent az Egyházfórum 2006/3. számában
Az erőszak eredete
Lénárt Borbála előadásának elején kifejtette, hogy a kutatások szerint a családon belüli erőszak pontosan a nők hátrányos megkülönböztetésének a talaján alakul ki. Egy országos visszhangot kapott családon belüli gyilkosság kapcsán, konkrét példákkal fejtette ki a családon belüli erőszak keletkezését, és az egyházak ehhez kapcsolódó szerepét.
A családon belüli erőszak, ami egyre nagyobb méreteket ölt, a gyerekkorra vezethető vissza. A gyerekkorban sajátítják el a nők azt a női szerepet, ami a házon belüli feladatok ellátását, az alárendelt szerep elfogadását jelenti. Ugyanitt sajátítják el a férfiak azt a stratégiát, ami a nők izolálásán, elszigetelésén alapul. A családon belüli erőszak egy olyan stratégia, aminek alapja társadalmilag elfogadott, általános és támogatott.
A későbbiekben a konkrét esetek kialakulását a nők társadalmilag hátrányos helyzete alapozza meg. A nők nagy része olyan munkahelyeken dolgozik (költségvetési szféra, oktatás stb.) ami alacsony presztízsű, rosszul fizetett. A jól fizetett állásokat pedig a gyerekneveléssel nem tudják összeegyeztetni, mivel amellett nem marad idő a családra. Ez az oka annak, hogy gyerekvállaláskor a nők maradnak otthon, és a férfiak erre hivatkozva veszik rá a nőket arra, hogy a későbbiekben is otthon maradjanak. Ez az oka annak is, hogy a nők egy része elfogadja az alárendelt kapcsolatokat, mivel racionális érvek szólnak mellette.
Az erőszak kialakulásának folyamata
Az erőszak keletkezése a családon belül több fokozaton keresztül történik. Első időszakban a kapcsolat nagyon bensőséges, a férfi rendkívül kedves és szolgálatkész – elkényezteti az asszonyt. Ezt követően kitapogatja a nő szociális környezetét, és elkezdi elszigetelni tőle. Az asszony sehova nem mehet egyedül, férje mindenhova elkíséri. A munkahelyre nem engedi vissza, mivel „úgy sem éri meg ezért a pénzért dolgozni”. A folyamat végén a nő egyedül csak a férfi elvárásainak felel meg, teljes mértékben ki van szolgáltatva. Környezetétől elszigetelten nem tud védekezni, az pedig nem ismeri fel a jeleket.
Az erőszak fokozatai: első lépésben az elszigetelés történik meg, először kedvesen és segítőkészen. Második lépésben megjelenik a szóbeli erőszak. Amikor ez nem elegendő, akkor lép színre a fizikai bántalmazás. A családnak teljes mértékben meg kell felelnie a férfi elvárásainak.
Az erőszaknak vannak jellegzetes jelei, amelyeken keresztül felismerhető. Jól látszik a tökéletes elszigeteltség – a nő és a gyerekek nem mehetnek sehova (iskolai programok, sport, egyházi ünnepek), vagy legalábbis a férfi nélkül nem. A szomszédok segítségét, közeledését elutasítják.
Furcsa szokások jelennek meg a családon belül (a konkrét esetben a férfi fegyvereket gyűjtött, egy szobában aludtak a serdülő gyerekekkel). A házon és kerten látszik az elhanyagoltság, a szeretet nélküliség. A gyerekek fáradtak, élettelenek.
Az egyházi közösségek szerepe és felelőssége
Kis településeken nem áll rendelkezésre megfelelően képzett szakember, akinek ideje és lehetősége lenne felismerni a jeleket. Általában az egyház jelenti az egyetlen elérhető mentálhigiéniás ellátást. Ezért a családon belüli erőszak elleni küzdelemben kiemelt szerepe lehet az egyházaknak. Ennek a feladatnak sok lelkipásztor nem tud megfelelni – ők maguk is elsajátították a családon belüli erőszak alapjául szolgáló társadalmi viselkedésmintát. A nők szerepéről szóló hagyományos egyházi üzenetek is táplálják azt a talajt, amin a családon belüli erőszak kifejlődik. Az egyházaknak fel kell ismerniük helyzetükből adódó felelősségüket, és képezniük kell a papokat, lelkipásztorokat arra, hogy megkülönböztessék a valódi szeretetet a családon belüli elnyomástól, és szükség esetén be tudják kapcsolni az illetékes szakembereket (pl. családvédelem).