A fülbemászó „Ne kockáztassuk Magyarország jövőjét, szavazzunk nemmel!” kampány látszólag a „népben, nemzetben” gondolkodás jegyében védi identitásunkat, biztonságunkat. Csakhogy a plakátokon egyfelől a minimum félretájékoztató, uszító és kirekesztő sugallatoknemzeti színekbe bugyolálása, másfelől pedig a „ne kockáztass!” hirdetése felkavaró üzenet is. Joggal mondhatnánk, hogy a hipokrita nemzeti színű kockázatmentesség hirdetésével szemben pártunk és kormányunk kockára teszi egészségpolitikájával egészségünket, oktatáspolitikájával az egyenlőtlenek, szociálpolitikájával a szegények felzárkózásának esélyét, ám én most egy még súlyosabb ügyre hívnám föl olvasóim figyelmét. Akik keresztény-nemzeti identitásunk épségét féltik a szűkebb és tágabb hazánkat lerohanó migránsoktól, beteg értékrendünket takargatják a vélt nemzeti egészség védőpajzsával.
A fülbemászó „Ne kockáztassuk Magyarország jövőjét, szavazzunk nemmel!” kampány látszólag a „népben, nemzetben” gondolkodás jegyében védi identitásunkat, biztonságunkat. Csakhogy a plakátokon egyfelől a minimum félretájékoztató, uszító és kirekesztő sugallatoknemzeti színekbe bugyolálása, másfelől pedig a „ne kockáztass!” hirdetése felkavaró üzenet is. Joggal mondhatnánk, hogy a hipokrita nemzeti színű kockázatmentesség hirdetésével szemben pártunk és kormányunk kockára teszi egészségpolitikájával egészségünket, oktatáspolitikájával az egyenlőtlenek, szociálpolitikájával a szegények felzárkózásának esélyét, ám én most egy még súlyosabb ügyre hívnám föl olvasóim figyelmét. Akik keresztény-nemzeti identitásunk épségét féltik a szűkebb és tágabb hazánkat lerohanó migránsoktól, beteg értékrendünket takargatják a vélt nemzeti egészség védőpajzsával.
Márpedig immár jó negyven éve – Hankiss diagnózisait követően – erősödik a hazai értékrendben a biztonságnak a közösség, a szabadság, a nyitottság, a bizalom és az önzetlenség fölé helyezése, és ennek a biztonságnak a holdudvarában nagyon sokaknál nem annyira a kiszámíthatóság, a béke és a harmónia, mint inkább az individualizmus, valamint a be- és elzárkózás szerepel. Pannenberg, miután megállapítja, hogy az ember azon törekvése, hogy uralkodjék a valóságon, rendelkezzék vele, és a maga számára biztonságossá tegye, bizalom nélkül kudarcra van ítélve, arrafigyelmeztet, hogy „a bizalom aktusában az ember kiszolgáltatja magát annak, akibe, vagy amibe bizalmát helyezi”, vagyis kockáztat, ami azt is jelenti, hogy átadja magát annak, akiben bízik. Pedig a kockázatmentes biztonságra törekvés – márpedig ezt próbálja a magát nemzeti kereszténydemokrata színekben láttató kormány erőnek erejével propagálni – a keresztény filozófus- antropológus szerint „veszélyezteti, sőt felszámolja életünk azon viszonyait is, melyek kizárólag a bizalomra épülve létezhetnek, például személyközi kapcsolatainkat”. Vagyis a biztonság felfalhatja a bizalmat.
A bizalommal járó kockázat garanciája a keresztények számára az értünk életét kockáztató Jézus, a szeretet kockázatának művelője, mely lényeges eleme, alapértéke a már köztünk lévő, a már elkezdődő Isten Országának. A befogadó szeretet kockázatvállalásáról akar minket lebeszélni a kényelmes és a falakkal körülvett biztonság jegyében felgerjedő kampány. Márpedig mindenfajta szeretet mindig valamiféle másság elfogadásával – legyen az akár gyerekünk, szüleink, házastársunk, a mienkétől különböző felfogású és/vagy ízlésű jóbarátunk mássága – és a másság befogadásának kockázatával jár. A szeretet mint adás nem egy biztonságos befektetés, hanem az önkörünkből való kilépés kockázatának vállalása, a felelősségvállalás is kockázatos, hiszen nincs bombabiztos jogi vagy pénzügyi fedezete, csak az „én nevemben teszitek” garanciája. Ha komolyan vesszük ezt a biztosítékot, akkor bátran kockáztassunk, ne biztonságos védőbástyái akarjunk lenni a kereszténységnek, hanem befogadásra nyitott kapui.
Kamarás István OJD