Kiről szól?

Egy manapság népszerű quiz-játékra szeretnélek invitálni, kedves Olvasó! Egy nagyhatalmú vezető embert kell felismerni, de nem festmény- vagy fénykép-részletek, hanem olyan szövegrészletek alapján, amelyek egy író kortársa művéből származnak. Természetesen a konkrét neveket, adatokat kivettem az egyébként pontos idézetekből.

Egy manapság népszerű quiz-játékra szeretnélek invitálni, kedves Olvasó! Egy nagyhatalmú vezető embert kell felismerni, de nem festmény- vagy fénykép-részletek, hanem olyan szövegrészletek alapján, amelyek egy író kortársa művéből származnak. Természetesen a konkrét neveket, adatokat kivettem az egyébként pontos idézetekből.

„Amint munkám korábbi részeiben elmondtam, a nép régtől fogva két pártra oszlott. Azzal, hogy ő az egyik párt mellé állt – már korábban is ők voltak a kedvencei – sikerült általános zűrzavart és felfordulást támasztania. Ezzel a módszerrel kényszerítette térdre az államot.
Mindenütt teljes volt a kavarodás, semmi nem maradt a maga helyén, és a következő zűrzavarban a törvény és az állam rendje teljességgel az ellentétébe csapott át.
Sok fiatal is csatlakozott ehhez a társasághoz, ezek korábban semmit sem törődtek a pártokkal, de most odavonzotta őket, hogy szabadon hatalmaskodhattak és erőszakoskodhattak.”

„Miután átvette az uralmat, rövid idő alatt sikerült teljes zűrzavart teremtenie. Amit a törvények azelőtt tiltottak, azt meghonosította a kormányzásban, működő és megszokott intézményeket pedig teljesen lerombolta, mintha csak azért vállalt volna vezető szerepet, hogy mindennek más szerepet adjon. A meglévő hivatalokat megszüntette és korábban nem létező hivatalokra bízta az ügyeket… Nem a célszerűség vezette, hanem az a gondolat, hogy minden másképp legyen és az ő nevét viselje.”

„Semmiféle törvény vagy szerződés nem rendelkezett többé szilárd, alkotmányos renden alapuló kényszerítő erővel, és zűrzavar uralkodott a társadalomban. A rendszer leginkább a zsarnokuralomhoz hasonlított, de nem ahhoz, amely már megállapodott, hanem amelyik minden nap változik, és örökké újrakezdődik. A főtisztviselők rendeletei rémült kapkodásra emlékeztettek, mert egyetlen embertől való félelem uralkodott a gondolkodásukon. A bírák nem aszerint döntöttek, amikor vitás kérdésekben ítélkeztek, ahogyan igazságosnak és törvényesnek tartották, hanem aszerint, hogy az ellenfelek közül melyiknek volt jó vagy rossz viszonya a pártokkal.”

„Mihelyt kezébe vette az országnak irányítását, sietett az állam pénzét – mintha csak az övé lett volna – gyorsan és esztelenül elpazarolni.
A leghatározottabb volt, amikor más vagyonát szerezte meg otrombán, még csak ürügyet sem keresett, nem leplezte a joggal, hogy őt meg nem illető javakat bitorol el, ám mihelyt az övé volt, rögtön kész volt esztelen pazarlással a nyakára hágni. Sohasem tudott eltelni az erőszakos pénzszerzéssel.”

„Látszatra szilárdan hitt Krisztusban, de ez is az alattvalók vesztére szolgált. Engedte, hogy a papok szabadon elnyomják embertársaikat… Azt tartotta, az igazság abban áll, hogy a papok felülkerekedhetnek a velük perben állókon.”

Nem, kedves Olvasó tévedsz! Ne a jelent, a múltat nézd! Rejtvényünkben egy a VI. században uralkodó bizánci császár Jusztinianosz szerepel, akinek portréját a kortársa, Prokopios rajzolta meg Titkos történet című művében. (Magyar fordítása: Prokopios: Titkos történet, Ford.: Kapitánffy István, Helikon, 1984.)

Jalos