E-mail-ben kaptam egy katolikus pap (?) által írt levelet, amelyben az áll, hogy Orbán Viktor „védi a Keresztyénséget az Unióval szemben. Más államban az ilyen embert tisztelik és megbecsülik. Nálunk? Ez miért van pont fordítva? Hát imádkozzunk érte!“ Imádkozni bárkiért lehet, természetesen az országot vezető politikusért is. Emiatt nem írnék. Azonban a levél azt is tartalmazza: „Mindegy hol élsz, magyar vagy, magyar vér folyik ereidben, Te is magyar gyökerekből származol, és tetszik vagy nem, Te is felelős vagy, felelős leszel, hová, merre fordul Magyarországon a kocka. Ne hagyd nemzeted cserben!“ Emiatt erre az írásra kénytelen vagyok reagálni.
E-mail-ben kaptam egy katolikus pap (?) által írt levelet, amelyben az áll, hogy Orbán Viktor „védi a Keresztyénséget az Unióval szemben. Más államban az ilyen embert tisztelik és megbecsülik. Nálunk? Ez miért van pont fordítva? Hát imádkozzunk érte!“ Imádkozni bárkiért lehet, természetesen az országot vezető politikusért is. Emiatt nem írnék. Azonban a levél azt is tartalmazza: „Mindegy hol élsz, magyar vagy, magyar vér folyik ereidben, Te is magyar gyökerekből származol, és tetszik vagy nem, Te is felelős vagy, felelős leszel, hová, merre fordul Magyarországon a kocka. Ne hagyd nemzeted cserben!“ Emiatt erre az írásra kénytelen vagyok reagálni.
Egész életemben fontos volt számomra a kereszténység és a hazám, bár soha sem döngettem a mellemet. Igyekeztem a képességeimnek megfelelően mindkettőt szolgálni, de mindig útáltam kokárdát tűzni a kalapom mellé. Az igazán fontos dolgokról az ember nem beszél. Aztán jött a rendszervátás és hirtelen tele lett a közélet keresztényekkel és hazafiakkal. Egy ideig még szórakoztató is volt látni a gyors átváltozásokat. Most már nem szórakoztat. Nem szórakoztathat, hogy tájékozatlan embereket félrevezetnek, hogy alantas ösztönöket korbácsolnak fel, hogy nyilvánvaló hazugságokat terjesztenek a nemzet sorsával hazardirozó politikusok. Ez a levél több dolog kimondására kényszerít:
Szólnom kell arról, hogy ide nem illegális bevándorlókat akanak betelepíteni, hanem menekülteket, akik már megkapták a menekült státust. A nagyszámú menekült befogadása igen nagy probléma, ebben erejéhez mérten az Unió minden tagországának részt kell vállalni. És nem egész városnyi emberről van szó, hanem 1300-ról. Ez nem jelenthet megoldhatatlan problémát, ha az elmúlt három évben már több mint 3500 személy vásárolt magyar állampolgárságot és letelepedési engedélyt. Pénzért. Igaz sok pénzért, csakhogy abból a Magyar Állam semmit se látott. A pénzen vásárolt betelepedésről pedig senki sem rendezett népszavazást. A népszavazásra most feltett kérdés félrevezetés, magyarán hazugság.
Szólnom kell arról, hogy az emlitett kvótát nem „Brüsszel” találta ki és kényszeríti a tagországokra, hanem a kormányfők tanácsa, amelynek a miniszterelnökünk is tagja. Lehet, hogy ő ez ellen szavazott, de a Tanács minősitett többséggel fogadta el a döntést. Az Unióhoz csatlakozásunkkor pedig vállaltuk, hogy ennek a tanácsnak döntése számunkra kötelező.
Ki kell mondanom, hogy képmutatás az üldözött keresztényekért könnyet hullatni, ha őket is pengekerítés fogadja a határon. A kerítés válogatás nélkül feltartóztat mindenkit. A bajba jutottak megsegítése alapvető emberi kötelesség, hazátlanná vált szerencsétleneket terroristának beállítani pedig aljasság. Különösen szégyenletes dolog ez egy olyan országban, ahonnan 1956-ban több mint kétszázezer honfitársunk menekült el. Akiket befogadtak és nem tekintették őket bűnözőknek, pedig biztosan volt közöttük kommunista ügynök is, meg köztörvényes bűnöző is. De a döntő többség menekült volt. És bizony a többségük „csak“ az emberibb élet reményében hagyta el a hazát, nem volt itthon életveszélyben. Tudom, mert középiskolai osztálytársaim fele elment akkor.
Ki kell mondanom, hogy embertelenség olyan helyzetet teremteni, ami szinte kényszeríti a menekülteket az illegális határátlépésre, majd ezért elfogni és elítélni őket. Mi mást tehet ez a hatalmas embertömeg, ha Szerbiából legálisan naponta csak 30 embert vagyunk hajlandók fogadni. Ha elemi életfeltételeket sem biztosítunk a legálisan belépni szándékozók számára.
Biztos, hogy a tömeges menekültek nehéz próba elé állítják Európát. Ez a kihívás próbára teszi kereszténységünket és humanizmusunkat, de ez sokkal nagyobb kihívás, mint amit az egyes nemzetállamok – különösen Magyarország – egyedül kezelni tudna. A politikát és a humanizmust nem szabad egymással szembe állítani.
Ferenc pápa, mint a Katolikus Egyház spirituális vezetője, következetesen hirdeti, hogy a keresztény embernek mindenkiben testvért kell látnia. Hogy Jézus Krisztus áldozata mindenkire kiterjed. Hogy „ha szóvá teszem az iszlám erőszakot, akkor szóvá kell tenni a katolikus erőszakot is. Nem minden muzulmán erőszakos”. Egy hazai publicista erre azt merte írni: „A pápa vagy egy demens vénember, aki teljességgel alkalmatlan a pápai poszt betöltésére, vagy egy gazember.” Önmagát minősíti, aki ilyet merészel írni, nincs értelme erre szót vesztegetni. Azonban egyetlen ember nem engedheti meg magának, hogy ne utasítsa rendre a publicistát, és ez Orbán Viktor, aki 2004-ben megkapta a Katolikus Egyház legmagasabb kitüntetését, a Nagy Szent Gergely Rend nagykeresztjét. Orbán hallgatása ezért botrány.
Hát ezek kimondására kényszerített a bevezetőben említett levél.
Végh Endre