A legsötétebb diktatúra idején így kellett (volna) köszönnünk: „Szabadság!” Manapság meg a „Keresztény szabadság!” javasoltatott. A nyolcvanas évek elején Vitányi Iván összehívta az MTA Művelődéskutatási Bizottságát, hogy választ kaphassunk ama sokakat kínzó kérdésekre, hogy van-e „szocialista kultúra”, és ha igen, mi is lenne az. Bevezetőjében Vitányi alaposan megnehezítette a tudós grémium dolgát, amikor azt fejtegette, hogy a „szocialista” üres díszítő jelzővé kezd válni. Csupán nyögvenyelős kísérletek születtek, végül Mérei Ferenc adta meg a kegyelemdöfést, amikor halálos komoly arccal kijelentette, hogy „Kérem szépen, a szocialista kultúra nem más, mint ami most nálunk van”. A neoliberalizmus szabadságával szembeállított illiberális keresztény szabadsággal is elbánhatnák hasonlóképpen. Még Fritz Tamás ellenében is, aki a kozmopolita világbirodalommal szemben, mely a multikulturalizmust, a migrációt és a globalizmust jelenti, aki a „keresztény szabadság” lózungot nemzeti, konzervatív, keresztény és szuverenista államfelfogás gömböcévé fújja föl. Mégsem lenne ildomos így tennünk, ezért magához Jézushoz fordulunk, aki szerint, ha valóban tanítványai leszünk, megismerhetjük az igazságot, és az igazság szabaddá tesz bennünket (Jn 8,31–32). Az igazság pedig maga a Fiú, aki barátainak nevez minket és arra kér, hogy úgy szeressük egymást, mint ő minket (Jn 15,12).
Hogy valami baj van az illiberális keresztény szabadsággal, azt még Köntös László, miniszterelnökünk rajongója sem rejthette véka alám. A dunántúli református egyházkerület püspökhelyettese ugyanis így szólalt meg elhíresült blogján, a reposzt.hun: „Jómagam ezen számtalanszor kiálltam Orbán Viktornak a keresztény civilizációt védő politikája mellett, de nagyon szerencsétlennek tartanám, ha ez a történeti kereszténységet védő politika a keresztény szabadság teológiai tartalmának az átértelmezésével lenne alátámasztva. Szóval, igenis üdvözlöm Orbán Viktor kereszténységvédő politikáját, ugyanakkor nagyon sajnálatosnak tartanám, ha ez a kulturális önvédelem a keresztény szabadságfogalom teológiai tartalmának a kiüresedését eredményezné.” Majd talpig nehéz hűségben így folytatja: „Ugyanakkor a történeti-kulturális kereszténység külső szabadságát igenis védeni kell egy olyan Európában, amely abszurd módon szembefordult saját múltjával, és elhitte, hogy a civilizációs múlttól való megszabadulás maga lesz a szabadság teljessége.” A liberalizmus és a kereszténység viszonyáról a jezsuiták Párbeszéd házában tartott konferencia résztvevői pedig megállapították, hogy számukra a liberális gondolat a szabadsághoz kötődő és ezért igen fontos alapérték, amelyről nem kívánnak lemondani, mert számukra gyökeresen összetartozik az egészséges nemzeti gondolattal és elkötelezettséggel. A mindenféle liberálist elnyelni akaró gömböcöt Ferenc pápa laza csuklómozdulattal és mosolyogva azzal pukkasztja szét, hogy „a szuverenizmus elszigetelődő magatartás”, majd összeráncolódó homlokkal így folytatja: „Aggódom, mert elhangzanak olyan beszédek, amelyek Hitler 1934-es beszédeihez hasonlítanak: »Előbb mi! Mi… mi…«: ezek a gondolatok félelmet keltenek. A szuverenizmus bezárkózás. Egy ország legyen szuverén, de ne bezárt. A szuverenitást meg kell védeni, de óvni és előmozdítani kell a többi országgal, az Európai Közösséggel való kapcsolatokat is. A szuverenizmus túlzás, amely mindig rosszul végződik: háborúkhoz vezet.”
Mit tehetnénk mást, mint amit Galata-levél (5,1) javasol: bárki bármit mond, álljunk erősen Krisztus szabadságában!
Kamarás István OJD