Megjelent az Egyházfórum 2007/3. számában
Aki sok-sok éven át lelkipásztor, és a szent tudományt is műveli, annak szükségletévé válik, hogy érzéseit, a Mindenhatóhoz fűződő kapcsolatát könyörgésekben, imákban foglalja össze. Ezek az imák hű képet adnak nézeteiről és gyülekezetéhez fűződő kapcsolatáról. Ilyen rövid, kis imagyűjteményt kapunk attól a szerzőtől, aki a 20. század egyik legjelentősebb teológusa és lelkipásztor is egy személyben. Az előszóban bevallja, hogy idegenkedett a kultikus cselekvésektől, a liturgiától. Valóban könnyen válhat így a vallási gyakorlat üres formalitássá, amelyben minden megvan, csak az a lélek hiányzik, amely a vallást hitvallássá teszi. Ezért valahogy úgy gondolom, hogy ezek az imák magányos elmélkedésre szolgálnak; olyanok, mint amikor csendben elbeszélgetünk Istennel. Elmondjuk problémáinkat, panaszainkat, és azokra kérjük a segítségét – várva, hogy sugallja a megoldást. Ezek a problémák szorosan kapcsolódnak legnagyobb ünnepeinkhez, és ahhoz, hogy hogyan éljük meg az örömöt és a bánatot, otthon és az emberek világában. Ugyanakkor ezek az imák foglalkoznak még az emberi élet legfontosabb kérdéseivel, fordulópontjaival is.
Végezetül egy rövid idézet, amely talán az imafüzet célját is tükrözi: „Te érettünk megalázkodtál, hogy minket, számunkra teljesen felfoghatatlan módon, felmagasztaljál. Érettünk szegénnyé lettél, hogy mi meggazdagodjuk. Érettünk szenvedtél és meghaltál, hogy szabadságot és életet ajándékozzál nekünk. …Hisszük és tudjuk, hogy tiéd a győzelem, és hogy veled együtt mi magunk is győztesek vagyunk. Ezért Hozzád kiáltunk, Urunk, mutasd meg nekünk a szabadság útján az első lépéseket. Amen!”
Kálvin Kiadó, Budapest, 2006.
Radnóti Róbert