Megjelent az Egyházfórum 2005/6. számában
lettél test mindörökké
magadra veszed
s viszed
viszed önként
és visz a test
jászolba anyaölből
s szamárhátotthonon idegenbe
hová is kerültél
mi vett rá
hogy Atyád házát ott hagyd
te
tieid közt be nem fogadott
hordozod a húst
a semmi és a por között
s emeled egyre
csecsemőzsigerben is mindenható
emeled romlásból rothadásból
emeled fénybe fájdalomsötétből
utálatfagyból otthonmelegbe
s ragyogni kezd a télsötét
teher és mégsem
áldott forrás a test neked
kereszt alatt kereszt előtt
s feszülve
árad belőle gyógyerő
az igen árad érinthetetlen poklosokra
örökös vérfolyástól csüggedőre
bontott tetőről érkező bénára útszéli vakra
Lévi vámosra olajos Magdolnára
fületlen Malkusra tagadkozó Péterre
Júdás kötelén elalvó irgalomra
amint árad fény
fegyőrre rabra
korrupt tisztességre nyers korrupcióra
s ahogy a hulló csepp nem válogat
tisztább legyen a tiszta
útját a gonosz hagyja fel
s aki meddő mind teremjen újra
viszed a testet
viszed mint önmagad s mint önmagunk
viszed Getszemánig ostorig tövisig Pilátusig
a Koponyákig s Atyádig
viszed míg minden elvégeztetik
ami van mindenért
viszed személyes szerelmed
a testet a túlpartra átviszed
s elvégeztetik
majd a semmiből
miként az első virradattal
veszed a testet újra
veszed magadra azt a szellemit
a mindörökké romolhatatlant
a kezdetektől ismerőst
a sejtmagjainkban hordozott utódot
jó rokont
amint veszik magukra újra mindenek
s fakul majd tündökléssé mind mi fekete
mutatod
a test ez a halálos seb
halott léleknek halálos
mihaszna semmi szolga csak
de elevennek áldás
a élő lélek éltet általa
fekszel itt
csatakos jászolban
halálhabos előttünk
s ígéred és hozod
mit valaha reméltünk
mind
Sajgó Szabolcs