Megjelent az Egyházfórum 2006/3. számában
A kövek alatt, a szövegek mögött
Jézus és világa megértésének kulcsfontosságú felfedezései
A történeti Jézus-kutatás szaktekintélye (J. D. Crossan) és a régész (J. L. Reed) közösen vállalkoztak arra, hogy megkíséreljék megválaszolni a „Miért akkor és miért ott történt Jézus, ahol és amikor?” (13) kérdést. Ennek érdekében kezdeményeztek egymást kiegészítő párbeszédet (és kutatási összegzést) az egzegézis és a régészet között, hogy végeredményképpen egyfajta közös mondanivalót fogalmazhassanak meg, egyrészt a helyszínek feltárása, másrészt pedig a Jézus korabeli társadalom teljességre törekvő rekonstrukciója révén. „Közös munkánkat párhuzamos rétegződésnek, a régészeti lelőhelyek és az evangéliumi szövegek rétegei közötti kölcsönös egymásra hatásnak is tekinthetjük – írják a szerzők az Előszóban. Jelenlegi célkitűzésünk szempontjából mindkét esetben le kell ásnunk Jézus világának régészeti rétegéig, illetve Jézus életének textuális rétegéig.” (15-16)
A régészetet illetően a következő felfedezéseket tartják szem előtt: 1) Kaifás József főpap osszáriuma, 2) Pontius Pilatus helytartó felirata, 3) Péter apostol capernaumi háza, 4) A Galileai-tavi halászhajó, 5) A keresztre feszített Jehochanán csontváza, 6) Caesarea Maritima és Jeruzsálem: Nagy Heródes városai, 7) Szepphórisz és Tiberias: Heródes Antipas városai, 8) Maszada és Kumrán: a zsidó ellenállás emlékművei, 9) Gamla és Jodefát: I. századi zsidó falvak északon, 10) Kőedények és lépcsős, vakolt medencék: a zsidó vallás (21-26). Ezen felfedezésekkel állnak párhuzamban a szövegkutatási eredmények: 1) A Holt-tengeri tekercsek, 2) A Nag Hammadi-kódexek, 3) Máté és Lukács támaszkodása Márkra, 4) Máté és Lukács támaszkodása a Q-evangéliumra, 5) János támaszkodása Márkra, Mátéra és Lukácsra, 6) Tamás evangéliumának függetlensége a kanonizált evangéliumoktól, 7) A közös beszédanyag a Q-evangéliumban és Tamás evangéliumában, 8) A Tanítás (Didaché) függetlensége az evangéliumoktól, 9) Egy önálló forrás léte Péter evangéliumában, 10) Kódexek és szent rövidítések (26-30).
Mindez elsősorban azt a célt szolgálja, hogy az olvasó előtt megelevenedhessen az a földrajzilag és történetileg meghatározható világ, vagyis az a társadalmi és szellemi környezet, amelyben Jézus élt és tanított. Szinte magától értetődő tehát, hogy a kövek és a szövegek elsőnek Názáretről, a gyermek- és ifjúkor színteréről tájékoztatnak. Ezt követi azon zsidó (vagyis ószövetségi) – kereskedelmi, illetve szövetségi – királyság-típusoknak az ismertetése, amelyek a jézusi tanítást és eszkatológiát is behatárolják. Tulajdonképpen ehhez kapcsolódik „Isten országá”-nak (királyságának) a meghirdetése, egy olyan palesztinai közhangulatban, amely a római uralommal szemben fokozatosan kibontakoztatta a zsidó ellenállási mozgalmat. Jézus alakja és tanítása mindennek szerves része. Ez vezeti el a szerzőket Jeruzsálem bemutatásához, ahol Jézus működése valójában a szenvedésében és a halálában csúcsosodott ki. A mű, mintegy értelemszerűen, a temetkezési szokások ismertetésével, illetve a feltámadás kérdésének taglalásával zárul.
Crossan és Reed gazdagon illusztrált munkája azt bizonyítja, hogy Jézus élete, tanítása és halála egyértelműen beágyazódik kora zsidó környezetébe. Jézus, Keresztelő Jánossal ellentétben, nem csupán eszmét, hanem újszerű élet- és magatartásmódot hirdetett. Bizonyos értelemben ennek is köszönhető a kereszténység sikere. Különböző helyzetekben mindig újra tudta gondolni a jézusi példa és tanítás lényegét. Egyébként napjainkban is ez a jövő kulcskérdése!
Gold Book, Debrecen, 2004.
Jakab Attila