Megjelent az Egyházfórum 2005/1. számában
A szerzõ véleménye szerint nem létezett olyan emberi társadalom, amelyben Isten ne vett volna részt, általában mint ellenõrzõ és alkotó fél. Ez még azokra a társadalmakra is igaz, amelyek szándékosan világinak jelentették ki magukat, mint pl. az Egyesült Államok, Törökország vagy India (6). De kétségtelenül ide sorolhatjuk Franciaországot is.
A gazdagon illusztrált kötet nem vallástörténet, és nem is törekszik teljességre. Elsõsorban azt igyekszik feltárni, hogy az emberek miként fedezték fel Istent, hogyan alakították ki róla a felfogásukat, s Isten hogyan vált valósággá a számukra. Mindezt a bevezetés általánosságban közelíti meg, és mindenekelõtt azt igyekszik megfogalmazni ahogyan Isten az emberi lépzeletben és tapasztalatban megjelenik. Ezt követõen a szerzõ az Isten keresésének korai, máig ható alapjai-t határozza meg. Megítélése szerint ebbe a kérdéskörbe tartozik az Anyaistennõ fogalma, a szimbólumok, a zene, a szertartás, a mítosz, az áldozat, az építészet és a mûvészet.
Az általánosabb kérdéseknek szentelt fejezet után John Bowker hosszasan tárgyalja az indiai istenfelfogásokat, melyeket az Istenhez vezetõ sokféle út szõttese-ként közelít meg. Itt természetesen többnyire a hinduizmusról esik szó, amely Isten (vagy az Abszolútum) számtalan megnyilvánulási formáját vallja. Ezt követik azoknak a felfogásoknak az ismertetései ahogyan Istent Kínában, Koreában és Japánban értelmezik.
A távol-keleti hitvilág bemutatása után a szerzõ a soron következõ fejezetekben a monoteista vallásokat ismerteti. Idõrendi sorrendben természetesen a judaizmus foglalja el az elsõ helyet. A judaizmusnak szentelt fejezetben az olvasó olyan kérdésekkel ismerkedhet meg, mint pl. Isten és a Biblia, Isten haragja, szeretete és szentsége, a szentély és a papság, a számûzetés, a Szentírás, a szenvedés, a Kabbala, a haszidizmus, illetve a holokauszt. Ezzel kapcsolatosan egy idézett hitvallás a következõképpen fogalmaz: megparancsoltatott, hogy zsidóként éljék túl, nehogy a zsidó nép eltûnjön. Megparancsoltatott, hogy emlékezzenek Auschwitz áldozataira, nehogy emlékük eltûnjön. Nem szabad elfordulni az emberektõl és a világtól, amiért együtmûködtek az Auschwitzot mûködtetõ erõkkel. Végül pedig szigorúan tilos elfordulni Izráel Istenétõl, nehogy a judaizmus eltûnjön (225).
Az ismertetésre kerülõ következõ monoteizmus a kereszténység, amely Jézus életével, szolgálatával, halálával, feltámadásával és mennybemenetelével indult útjára (228). Ezt a Jézust a keresztény hitvallás Isten Fiának vallja. A fejezet tehát ezen istenhit történeti és teológiai kibontakozását, fejlõdését igyekszik szemléltetni: a kezdetektõl napjainkig (vagyis az elvilágiasodásig) tág teret biztosítva a mûvészetek számára is.
Az utolsóként tárgyalt monoteista vallás az iszlám, amely alapjában véve az Istennek való engedelmesség vallása (318). Mohamed és a Korán ismertetésén túlmenõen John Bowker elsõsorban a szerzõkön (Ibn Arabi, al-Farábi, Ibn Szína, al-Gazáli) és a fogalmakon (pl. Isten hatalma, szúfik, al-halládzs, saría, dzsihád és mártíromság) keresztül igyekszik feltárni az iszlám istefogalmát.
Összegzésében a szerzõ egyértelmûen rámutat arra, hogy az ember istenkeresése egy olyan állandó folyamat, amelynek messzemenõen nincs vége, ahogy azt az új vallások és vallásgyakorlatok megjelenése is bizonyítja: az ember prózában, versben, képekben, életével próbál közelíteni Istenhez, aki sokkal többet jelent, mint valami távoli világról szóló szóbeszéd; de Istennek ember által való jellemzése mindig hiányos, pontatlan lesz, és nemzedékrõl nemzedékre változik (364). Ugyanakkor azonban a sokféleségnek nagyon komoly társadalmi kihatásai is vannak, hiszen az Istenrõl szóló eltérõ és sokszor kizárólagos állítások komoly konfliktusokat eredményeznek. Ezeken csakis az Isten tényleges tisztelete és a megélt spiritualitás segíthet felülemelkedni.
A kötet, amely vallásoktatási segédanyagként is kíválóan használható, gazdag bibliográfiával (374-381), illetve név- és fogalomtárral (382-397) zárul, amely nagyon megkönnyíti és praktikussá teszi a használatát.
Magyar Könyvklub, Budapest, 2004.
Jakab Attila