Osztályfőnökünknek, Klári néninek (továbbiakban „ofő”) az lett a szokása negyedikben, hogy vendégeket hoz magával, harminc-negyven körüli, kizárólagosan szakállas ürgéket. Szuper jó fejek, imádják az ofőt és/vagy az ofő őket. Ezt a szakállast viszont mi is imádtuk. Úgy értem, nem csak a lányok. Vállig érő haj, meleg hang és csodálkozó szemek: rögtön elneveztük Jófejnek. Nem is az, amit, hanem ahogyan mondta! De azért a szöveg sem volt rossz!:
Osztályfőnökünknek, Klári néninek (továbbiakban „ofő”) az lett a szokása negyedikben, hogy vendégeket hoz magával, harminc-negyven körüli, kizárólagosan szakállas ürgéket. Szuper jó fejek, imádják az ofőt és/vagy az ofő őket. Ezt a szakállast viszont mi is imádtuk. Úgy értem, nem csak a lányok. Vállig érő haj, meleg hang és csodálkozó szemek: rögtön elneveztük Jófejnek. Nem is az, amit, hanem ahogyan mondta! De azért a szöveg sem volt rossz!:
„Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek” („Lao-ce”, súgta nekünk az ofő, szokása szerint), „Ha szemed ép, egész tested világos” („Hamvas Béla„, sipította az ofő.) „Nem több az élet az eledelnél?” (az ofő elbizonytalanodott: „Pilinszky? Ancsel? Simone Weil?”) Jófej rámosolygott, de nem segített, hanem azt mondta: „Keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek.” Ekkor az ofő felállt, és ellentmondást nem tűrve kijelentette, „De ez már bizonyosan a Biblia!”, majd hozzátette, „Hogy elröpült az idő, lassan kicsöngetnek!”. Bungi (az időfelelős) azonban megnyugtatta, hogy még csak tíz perc ment el. Jófej ekkor megkérdezte, nincs-e valakinél kenyér vagy hal, vagy mindkettő. Nagy csend lett, ebbe visított bele az ofő, hogy „Nem szaporítunk! Mi világnézet-semleges gimnázium vagyunk!” Jófej rámosolygott, nekünk meg azt mondta, hogy most szépen tegyük el, és majd csak a szünetben együk meg. Ekkor megszólalt a csengő. „Béke veletek!”, mondta Jófej, még egyszer ránk mosolygott, s elsietett. Az ofő utána indult, de megállt az ajtóban. Rájött, hiába minden, mert az időszaporítás már megtörtént. Többen megkínálták kenyérrel és hallal, de az ofő megacélozta magát, és semleges maradt.
Előbb a fizika (ld. idő), a biológia (ld. halak szaporodása és szaporítása), majd a matematika (ld. szorzás és szaporítás) és a filozófia (ld. világnézet-semlegesség) tanárunk tette helyre a történteket, és végül az ofő is azzal, hogy „Valóban Isten fia volt, de ez nem ok arra, hogy egy állami gimnáziumban megsértsük a világnézet-semlegességet”, én azonban egyre csak filózgatok a dolgon.
Kamarás István (Világnézetsemleges Gimnázium IV.Y. oszt. tan.)
Kamarás István OJD