- „tartsd oda a másik arcodat”
„Annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda a másik arcodat is.” Miért jobb felől? Egy jobbkezes világban a jobb ököllel bevitt ütés az ellenfél bal arcán köt ki. A pofon is a bal arcot éri. Ahhoz, hogy a jobb arcot ököllel megüssük, a bal kezünket kell használnunk, de abban a társadalomban a bal kezet csak tisztátalan feladatok elvégzésére használták. Kumránban még a bal kézzel való gesztikulálás is tíznapos vezeklést vont maga után. A jobb arc jobb kézzel való megütésének egyetlen módja a kézhát használata. Itt sértésről van szó, nem verekedésről. A szándék nyilván nem sérülés okozására, hanem megalázásra irányul, arra, hogy helyretegyen valakit. Egyenrangú felet általában nem ütöttek meg így, s ha igen, csillagászati összegű bírságot kellett fizetni. […] A kézháttal adott pofon az alárendeltek fegyelmezésének szokásos eszköze volt. A gazda így ütötte meg a rabszolgát, a férj a feleséget, a szülő a gyereket, a férfi a nőt, a római a zsidót. Itt egy sor egyenlőtlen kapcsolattal van dolgunk, amely mindegyikében a visszatámadás megtorlást vonna maga után. […] A szöveget körülvevő zavar részbeni oka az, hogy nem kérdezünk rá Jézus hallgatóságára. A Mt 5, 39b–41 három példájában Jézus hallgatói nem azok, akik ütnek, pereskedést kezdeményeznek vagy kényszermunkára visznek, hanem az áldozatok („Ha valaki arcul üt […], pereskedni akar […], egy mérföldnyi útra kényszerít […]”). Hallgatói között ott vannak azok, akik épp ezeket a méltánytalanságokat szenvedik el […].
De miért tanácsolja Jézus ezeknek a már megalázott embereknek, hogy fordítsák oda a másik arcukat is? Mert ez a cselekedet megfosztja az elnyomót a megalázás lehetőségétől. A másik arcát odafordító ember ezzel gyakorlatilag azt mondja: „Próbáld még egyszer! Az első ütésed nem érte el a kívánt célt. Nem adok neked hatalmat arra, hogy engem megalázz. Ember vagyok, mint te is. A rangod ezt a tényt nem változtatja meg. Nem tudsz a méltóságomtól megfosztani.”
Walter Wink
fordította: Cserháti Márta
(A teljes cikk az Egyházfórum 2022/4. számában olvasható.)