Isteni színjáték - Egyházfórum

– Politikai kereszténység –

Rossz idők járnak a magyarországi keresztényekre. Nem azért, mintha üldöznék őket, hanem mert a kereszténynek mondott politikai erők éppen a kereszténység morális értékeit emésztik fel: az evangéliumi értékek missziója helyett az Orbán-kormány fényezésében, a gyűlöletpolitika terjesztésében vállalnak aktív szerepet.

Új kommunikációs stratégia körvonalazódik az utóbbi napok kormányzati megszólalásai alapján: rendszeressé vált a hittel, a vallással kapcsolatos fogalmak, érvelések aktuálpolitikai célú használata. Orbán Viktor kormányfő előbb egy múlt heti logisztikai létesítmény átadásakor, majd e hét elején, egy turisztikai rendezvényen hivatkozott a „jóistenre”, aki szerinte logisztikai, illetve turisztikai nagyhatalomnak teremtette Magyarországot. Ennél is továbbment Aradszki András energiaügyi államtitkár, aki a parlamentben megszokott érvelési formáktól elszakadva a minap arról szónokolt, hogy a Soros György elleni harc voltaképp a Sátán ellen folytatott küzdelem. Az ördögűzés leghatásosabb eszközeként a rózsafüzért ajánlotta képviselőtársai és a választók figyelmébe.

– Politikai kereszténység –

„Az egyházakban politikai szövetségest kereső pártok egy elkorhadt, régi világot képviselnek” – mondta Orbán Viktor még 1992-ben, a Fidesz pécsi kongresszusán, abban a szent meggyőződésben, hogy ez a világ „soha többé nem fog visszatérni Magyarországra”. Majd – egy látványos pálfordulást követően – ő maga állt az e letűntnek mondott világ restaurálására tett kísérlet élére. A Fidesz elnökeként olyan politikai véd- és dacszövetséget ajánlott a kereszténydemokratáknak, amely lehetővé tette, hogy az e nélkül a történelmi süllyesztőbe kerülő KDNP továbbra is parlamenti tényező maradjon. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes pártjának így a legutóbbi három voksoláson már nem is kellett önállóan megméretnie magát (ahogyan jövőre sem kell). Így persze az is talány, valójában kit képviselnek.

Orbán és a Fidesz oldaláról nézve a deal lényege abban áll, hogy akkor és úgy használhatják a kereszténydemokráciát mint politikai cégért, ahogy és amikor csak kedvük tartja. Ebben az olvasatban a kereszténység éppen olyan politikai termék csupán, mint amilyen az első Orbán-kormány idején hívószóként is használt „polgári Magyarország” volt.

A kormányfő 2010-ben a KDNP hitbizományába adta a komplett oktatásügyet, majd – Erdő Péter bíboros tiltakozása ellenére – 2012-ben bevezették az általános iskolákban a kötelező hit-, illetve etikaoktatást. A családpolitikai támogatásokat is a KDNP erősen ideológiavezérelt, a hagyományos családmodellt népszerűsítő koncepciója mentén szabták át. S bár a vasárnapi boltzárra vonatkozó KDNP-s javaslatot csak átmenetileg sikerült a gyakorlatba átültetni,a téma nem került le végérvényesen a napirendről. A Trianon-emléknapról szóló jogszabály elfogadásával pedig Isten neve mint „a történelem ura” a hatályos törvényekbe is bekerült.

Nem arról van szó, hogy – mint KDNP-s forrásaink mondták – Orbán számos kérdésben beadta volna a derekát a koalíciós partner követelésének. A miniszterelnök az idők folyamán magáévá tette a világnézeti alapokon álló kormányzás gondolatát. Amelynek alapjait, Magyar modell címmel – akkor még a miniszterelnök lelki vezetőjeként és tanácsadójaként – Balog Zoltán és Semjén 2002-ben közösen dolgozta ki.

„A keresztény nemzeti gondolkodás nyelvét jó, ha az emberek egyharmada érti Magyarországon” – fogalmazta meg mégis, belső használatra, egy pár évvel ezelőtti kötcsei találkozón az időközben a humán-csúcsminisztérium élére kinevezett Balog. Innen nézve különösen anakronisztikus az a fajta hittérítő buzgalom, amellyel a kormány tagjai, köztük a magánéletükben sokszor egyáltalán nem keresztényi elvek szerint élő politikusok (például magukat katolikusnak mondó, mégis elvált, illetve a hétköznapokban előszeretettel trágárkodó honatyák) rákaptak erre a vallásos mázzal ötvözött nyelvezetre. Ez már csak azért is magyarázatra szorul, mert – a vallásszociológiai kutatások, és a népszámlálások egybevágó tapasztalatai alapján – még a Balog által említett „transzcendens” érvelésekkel azonosulni tudók egyharmados aránya is erősen túlzónak tűnik. Az ezredforduló óta például közel harmadával csökkent a magukat a három nagy keresztény egyház (katolikus, református, evangélikus) valamelyikéhez tartozónak vallók száma. Az egyháziasan vallásos,a püspökeikre, papjaikra hallgató,rendszeresen templomba járó hívők arányát a felnőtt lakosság egytizedére, maximum 800 ezer főre teszik a kutatások. De sokatmondó az is, hogy eközben soha nem látott mértékűre, 2,7 milliósra nőtt azoknak a tábora, akik nem tudtak vagy nem akartak a vallásosság kérdésében színt vallani.

Hogy miért használja mégis a kormánykommunikáció a vallásos mázzal leöntött politikai nyelvezetet, annak egyik lehetséges magyarázata – amit Konok Péter korábban a HVG hasábjain is megfogalmazott –, hogy ennek a fajta kormányzati beszédnek eleve nem célja a létező világ leírása. Egy olyan, önmagában koherens „kvázivilágot” vetít a választók elé, amelyben a formális logika érvényét veszíti. E narratíva alapján egyszerűen nincs miről vitatkozni ott, ahol a valóságot olyan láthatatlan erők irányítják, mint a Sátán vagy az angyalok. Igaz, meglehetősen behatárolt az a kör, ahol értik is – vagy érteni vélik – az ilyesfajta beszédet. Ez a kommunikáció eleve csak az elkötelezett kormánypárti szavazóknak szól, közülük is leginkább az egyháziasan vallásosakat veszi célba, akik esetében ez sokszor az Orbán Viktorba vetett személyes hittel párosul.

„A hazát karddal és rózsafüzérrel lehet megmenteni” gondolata mélyen beivódott a magyar társadalomba, és az erejét ma sem lehet lebecsülni – véli Máté-tóth András valláskutató, aki lát némi logikát abban, hogy a kormány újfajta beszédmóddal próbálkozik. A választási korteskedés fő témájának megtett menekültügyben ugyanis szinte már minden kommunikációs patront ellőttek, így – bármilyen meghökkentőnek is tűnik – minden újszerű, originális megközelítés alkalmas lehet a téma ébren tartására.

Ha kívülről őrültnek is tűnik, van tehát rendszer az elmúlt napokban elhangzott „furcsa” politikai megnyilatkozásokban. Az viszont már aggasztó – véli Wildmann János teológus, aki a vallást a hatalmi érdekeiknek alárendelőkkel szemben kérlelhetetlen Jézus példájára hivatkozik –, hogy ezek a gondolatok és törekvések egyházi körökben nemritkán megértésre találnak. A napokban például Veres András, a Katolikus Püspöki Konferencia elnöke egy tanácskozáson arról beszélt, hogy a keresztényüldözés nem időben és térben távoli jelenség, hanem már a mai Magyarországra is igaz.

Orbán persze mindent megtett azért, hogy a keresztény egyházak vezetői támogassák vagy legalábbis a hallgatásukkal asszisztáljanak a vallást is politikai fegyverként használó kormányzati törekvésekhez. A rendszerváltás óta soha annyi támogatás, kedvezmény nem érkezett a vallásfelekezetek 2012-es megtizedelése óta „bevett egyházaknak” nevezett, államilag elismert nagyokhoz, mint az elmúlt években. csak tavaly december óta hét olyan kormányhatározat született, amelyik különböző hivatkozásokkal a „rendes” költségvetési támogatáson felül juttatott pótlólagos forrást többnyire a katolikus, kisebb részben a református és az evangélikus, elvétve pedig más felekezeteknek. Ezek révén közel 200 milliárd forint áramlott egyházi intézményekhez. S éppen a múlt héten kötött új megállapodást a kormányfő az őt is soraiban tudó magyar reformátusokkal, jelentősen kibővítve az 1998-ban ugyancsak általa aláírt egyezményt.

A kormány nem csak anyagi előnyökkel kedveskedett az egyházaknak. Püspökökkel, papokkal, egyszerű hívekkel folytatott beszélgetésekből az is kiderül: sokakkal sikerült elhitetni, hogy a kormány ugyanazokért az értékekért, a családokért, a kereszténységért harcol, mint az egyházak. Utóbbiaknál pedig láthatóan sokan jobban hisznek a szavaknak, mint a saját szemüknek. Akkor sem emeltek szót, amikor napnál világosabbá vált az ipari méreteket öltő kormányzati korrupció vagy egy-egy kormányközeli politikus – egyházi fogalmak szerint – erkölcstelen életmódja. A katolikus egyház vezetői azt is szótlanul tűrték, amikor a fideszes Bayer Zsolt Ferenc pápát gyalázta.

Egyre több jel utal ugyanakkor arra, hogy magukat a keresztényeket is elbizonytalanítja az egyházi vezetés cinkos hallgatása. Különösen az iskolázottabbak körében nő az ezzel kapcsolatos elégedetlenség. Márpedig a legfrissebb kutatások szerint a népi (tradíciókövető) vallásosság megkopása miatt éppen ez a magasabb státusú társadalmi csoport jelenti az egyházak egyik fő utánpótlását. A hitüket gyakorló fiatal felnőttek (20–35 évesek, tehát akik már nem a szülők, nagyszülők unszolására járnak templomba) kétharmada érettségizett, illetve diplomás, ők pedig szofisztikáltabb válaszokat várnak annál, mint hogy minden rossz a Soros-terv következménye. A Bayer-ügy kapcsán például Kuzmányi István, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia lapjának, a Magyar Kurírnak a főszerkesztője írt arról, hogy nem szabad tovább várni a hivatalos „cáfolatokra”, a híveknek maguknak kell lépniük. Kamarás István vallásszociológus pedig az Egyházfórumban minap megjelent írásában a „bátor körülröhögés” taktikáját javasolta a vallási köntösbe bújtatott „neoprimitív megnyilvánulások” ellen. Mások – köztük Beer Miklós váci püspök vagy Gégény István, a „párbeszédre nyitott” keresztény portál, a Szemlélek alapítója – petícióval tiltakoztak a közhangulat „erőszakosságig hevített” fölhergelése ellen.

Azt, hogy a hatalommal összekacsintó egyház öngyilkos stratégiát követ, jól mutatja az orosz példa: ott ugyanis a vallásosság drámai mértékben zuhant azt követően, hogy az orosz ortodox egyház – Vlagyimir Putyin elnök javaslatára – számos privilégiumot kapott az államtól, és tömegesen indultak például templomépítések. A politikai és anyagi támogatásoknak a vallásosságra gyakorolt negatív hatása Máté-tóth szerint már Magyarországon is tetten érhető. A kutató ezt logikusnak is tartja, hiszen nem azért lesz hívő valaki, mert politikai üzenetet keres, hanem mert lelki nyugalomra vágyik. Ha viszont ebben a közegben is ugyanazokkal a politikai szólamokkal találkozik, mint a közéletben, akkor „bizony nagyon nagy hit kell ahhoz, hogy valaki ne távolodjon el az egyházától” – fogalmazott a kutató.

Nyomokban azért már felfedezhetők a kijózanodásra utaló jelek. Míg korábban például a katolikus püspöki kar a politikához és az Orbán-kormányhoz fűződő viszonyt illetően egységes tömbnek tűnt, az utóbbi időben egyre több püspök fogalmazza meg Ferenc pápa tanításával egybehangzó, a kabinetével ellentétes véleményét, például a menekültügyről. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát és Beer Miklós után hasonló szellemű nyilatkozatokat tett a két, legutóbb hivatalba lépett püspök is. Székely János például szombathelyi püspöki palotáját kínálta fel az őcsényiek által nemkívánatosnak minősített oltalmazott gyerekek nyaraltatásához. Az új kaposvári püspök, Varga lászló pedig a „Hajléktalan Jézus” szobrának minapi felavatásán beszélt arról, hogy gyűlölet helyett irgalmassággal kell megfertőzni a világot. Az ilyen megszólalásokból Orbánék levonhatták azt a következtetést, hogy már nem bízhatnak maradéktalanul az egyházi emberekben. Ez is oka lehet, hogy közvetlenül, saját képviselőiken és a kormánymédián keresztül is próbálnak hatni a hívekre.

Dobszay János

Minden napra egy ige

– „A migrációs válság kiinduló oka a szabadkőművesség, amelynek volt jakobinus, bolsevik verziója, és a sokadik leágazása ez a Soros-féle szélsőliberális dolog, amely szívéből gyűlöli a keresztény hagyományokat” – Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, október 8.

– „A Sátán elleni küzdelem keresztény kötelességünk. A rózsafüzér a legerősebb fegyver a Gonosz ellen, képes a történelem megváltoztatására. És ezt Soros György is meg fogja tapasztalni! (…) A Sátán egyház elleni legnagyobb és legvégsőbb támadása – a harmadik fatimai titok szerint – a családok elleni támadás lesz” – Aradszki András (KDNP), energiaügyért felelős államtitkár, október 9.

– „Számunkra, akik hívő emberek vagyunk, 7,5 milliárd rokonunk van a Földön, hiszen az Úr, a Teremtő mindenkit rokonként megteremtett” – Matolcsy György MNB-elnök, október 10.

– „Magyarországot a jóisten is arra teremtette, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújtson a logisztikai iparban” – Orbán Viktor kormányfő, október 10.

– „Akkor is megtart bennünket az Isten, ha a képünkbe ordítják, hogy Allah akbar!” – Hende Csaba honvédelmi miniszter, október 10.

– „Magyarországon ma keresztényüldözés van, a demokrácia égisze alatt. (…) Évek óta terjed Európa-szerte a kereszténygúnyolás. Most még csak tiltják a vallási tárgyak,szimbólumok elhelyezését, viselését (…) vagy a függetlennek mondó média indít teljes letámadást (…) de ez a magatartás előbb-utóbba véres gyűlölet formáját öltheti” – Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, október 12.

– „Az Európai Unióban a keresztényüldözés lightos, de nem veszélytelen formája, azaz a keresztény civilizáció tudatos rombolása, feladása zajlik, ami elősegíti, hogy az iszlám, mint kés a vajban tudjon nyomulni Európában” – Semjén Zsolt, október 13.

– „A magyaroknak be kell tölteniük azt a teret, amelyet a Mindenható kijelölt nekik, mert ha ők nem töltik be, betöltik majd mások” – Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter, október 15.

– „Magyarországot a jóisten is arra teremtette, hogy a turizmus legyen a gazdaság egyik húzóágazata” – Orbán Viktor, október 16.

Megjelent: HVG, 2017. október 19.

Másodközlés a szerző szíves engedélyével.