A kötet második, átdolgozott kiadásához írt előszavában Henryk Ansulewitz emlékeztet arra, hogy a könyv tulajdonképpen része az Otfired Höffe által szerkesztett „Nagy gondolkodók: életük, művük, utóéletük” c. monográfia-sorozatnak. Ez az adat a kötet olvasásakor nagy mértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy a könyvet elsősorban nem filozófiai kérdéseket felvető és taglaló szövegként, hanem – a sorozat céljának megfelelően – életrajzi monográfiaként olvassuk. Nemcsak a könyv szerkesztésmódja, de a fogalmi apparátus, a filozófiai terminológiák használata és a konceptuális kérdések rövid és főként összegző jelenléte által is igazolható ez a szempont.
Az első fejezetet „Nagy Szent Albert élete, munkássága és művei” címmel olvashatjuk. Nagy Szent Albert életének – a biografikus és a legendákban található feljegyzésekre alapozott – ismertetése során a könyv szerzője már utal azon filozófusokra, melyek Szent Albert teoretikus irányultságát a későbbiekben meghatározták. A kor szellemtörténeti hátterét vázolva így röviden a platóni és az arisztotelészi tanokkal, ezeknek az akkori gondolkodásra gyakorolt hatásával is megismerkedhetünk. Szent Albert filozófiai írásainak tematikája, a különböző tudományterületekhez fűződő viszonya ebben a kontextusban határozódik meg.
A könyv második nagy fejezetében a szerző „A filozófia” címmel olyan filozófiai problémákat sorakoztat fel, mint tudás, teológia, hit, metafizika és igazság kérdése vagy az istenbizonyítékok leírása, és ezeknek az Albert-i életműben való szerepét, elhelyezkedését vizsgálja. Ezen alapvető filozófiai témák azonban inkább leírásként és nem értelmezési lehetőségként jelennek meg. Így megtudjuk ugyan, hogy a teológia és az alkalmazott tudományok közötti különbözőség Nagy Szent Albert koncepciójában markánsan leválasztódik „mesterei” elméletéről, és a teológiát mint „érzelmi tudomány”-t definiálja, de ezen definíció teoretikus megközelítése helyett csupán egy „deskriptív” megközelítéssel találkozhatunk. Hasonlóan problematikus lehet a tudás, a megismerés, a hit, az igazság, a teológia és a metafizika fogalmainak a használata, melyek szintén csak viszonyítási pontként funkcionálnak. A következő alfejezetekben a szerző Nagy Szent Albertnek Arisztotelész filozófiájához fűződő kapcsolatát, az ettől való eltérést és leválasztódást szemlélteti az első ok metafizikája, a világ örökkévalósága, a lélek halhatatlansága, az értelem és az antropológia fogalmi apparátus működtetése révén. Ezek a részek is konkrét szöveghelyekkel támasztják alá Nagy Szent Albert írásainak az arisztotelészi filozófiából kiemelt és elemzett részeit. A műveiben szereplő parafrázisok kimutatása által pedig nemcsak az arisztotelészi, de a platóni hagyomány jelenléte is megmutatkozik.
A könyv harmadik fejezetében „Nagy Szent Albert bölcseletének hatástörténete” címmel a keresztény szerzőnek a filozófiai diskurzusban tett újításaival ismerkedhetünk meg. Ingrid Craemer-Ruegenberg monográfiája a szakirodalom sokrétű ismeretanyagát mozgósítja, ezáltal hivatkozásai, felvetett kérdései, összefoglaló-jellegű megjegyzései a Nagy Szent Albert életmű új szempontokkal való bővítését célozhatják meg a továbbiakban.
Fordította Trauttwein Éva; Kairosz Kiadó, Budapest, 2007.
PÁL-LUKÁCS ZSÓFIA