Megjelent az Egyházfórum 2007/3. számában
Fegyveres globalizáció. A piac mindenhatóságát és béketeremtő kapacitását „hittel” valló közgazdász ideológusok elemzéseikből mellőzik a fegyveres konfliktusokat, jóllehet húsz év óta sokasodnak a rablóháborúk. Ebben kétségtelenül az is szerepet játszik, hogy – a közhiedelemmel ellentétben – a pénzügyi piacok nagyszerűen alkalmazkodnak ehhez a helyzethez. Claude Serfati (Versailles-Saint-Quentin-en-Yvelines Egyetem) egyenesen „imperialista globalizációról” beszél. A fegyvergyártó cégek, illetve a befektetési alapok és nyugdíjpénztárak érdekeltsége ugyanis erősen összefonódott. A hozamkényszer következtében növekszik az igény (és a nyomás) a katonai és a biztonsági költségvetések növelésére (pl. a fegyvereket fejlesztő kutatási intézmények fenntartására); a világ különböző pontjain pedig egyre inkább gyakorlattá válik az erőszak és a fegyveres erők alkalmazása a termelési egységek védelmében vagy a természeti kincsek megszerzéséért. Ezek tulajdonképpen a „forrásokért folyó háborúk”[1], amelyekben az Amerikai Egyesült Államok (és hellyel-közzel a multinacionális cégek, pl. az időközben egyesült francia Elf és Total) meghatározó szerepet játszanak. 2000 óta az Egyesült Államok katonai költségvetése 55%-kal növekedett, 2006-ban pedig katonai kiadása a világ ilyen jellegű kiadásainak több mint a felét tette ki.[2]
Globalizáció. Az angol Christian Aid egyik legújabb jelentése 2050-ig 1 milliárd ember migrációjával számol. Ennek elsődleges oka a fegyveres konfliktusok és a természeti katasztrófák. Jelenleg 163 millióra becsülhető az elvándoroltak száma. Mindez természetesen komoly kihívás elé állítja mind a társadalmakat, mind pedig a keresztény egyházakat, hiszen felveti az asszimiláció vagy integráció kérdését.
Kanada. Három katolikus egyházmegye – Saskatoon, Albert herceg és Keewatin/Le Pas – képzést indít annak érdekében, hogy a laikusok elsajátíthassák a bennszülöttek kultúráját és hagyományait. A képzés célja egyrészt, hogy a bennszülött katolikusok jobban elmélyíthessék a hitüket, és otthonosabban érezzék magukat az egyházban, ahol a jövőben fellelhetik majd kultúrájuk egyes elemeit; másrészt pedig, hogy segítse a bennszülött vezetők képzését, akik ily módon mind a közösségükben, mind pedig az egyházban felelősséget vállalhatnak.
Madagaszkár. 2007. május 10-én a hatóságok, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, kiutasították a több mint 30 esztendeje ott élő és tevékenykedő francia Sylvain Urfer jezsuita atyát. 48 órát adtak neki, hogy elhagyja az országot. 2005 óta egyébként ő a harmadik francia, akit minden magyarázat nélkül kiutasítottak az országból. A „szegények plébánosá”-nak is nevezett szerzetes 1989-ben alapította meg a Hit és igazságosság központ-ot, amely szellemi műhely és kiadó is egyben. Ugyanakkor prominens tagja volt annak a nem-kormányszervezetnek (a SeFaFi NGO-nak), amely a közélet megfigyelésére szakosodott, és rendszeresen tesz közzé kritikus hangnemű tanulmányokat az ország politikai, gazdasági és társadalmi helyzetét illetően. A utolsó csepp a pohárban feltehetően az alkotmányozási népszavazás kormányzati lebonyolításával szemben megfogalmazott kritika volt. Ez állhat a kiutasítás hátterében. A népszavazást ugyanis – amely többek között a laicitás Alkotmányból való kitörlését és az Elnök nagyobb hatalmát volt hivatott szentesíteni, miközben megfeledkezett a halálbüntetés eltörléséről – az esős időszak kellős közepére (2007. április 4) szervezték. A lakosság számottevő része nem is tudta pontosan, hogy miről szól a szavazás. Ugyanakkor az sem hanyagolható el, hogy eléggé feszült a viszony a katolikus egyház és a kormány között. Ravalomanana államelnök a madagaszkári református egyház alelnöke – és időközönként lelkipásztori tevékenységet is végez. A nehéz gazdasági helyzetben levő ország helyzetét a megosztottság is bonyolítja. Razafindratandra bíboros pl. a „keresztény állam”-ban gondolkodó Elnököt támogatja, és egyáltalán nem bánja a jezsuita kiutasítását.[3]
Németország. Több európai ország (Nagy-Britannia – 1997; Franciaország – 2003; Olaszország – 2005) után és mintájára Németországban is megalakult a muzulmán szervezeteket tömörítő és központi képviseletüket ellátni hívatott Muzulmán Tanács. Nagy-Britanniában 1,6 millió, Franciaországban kb. 5 millió, Olaszországban 1,2 millió, Dániában 200 000, Belgiumban 400 000 és 500 000 között, Svájcban 320 000 muzulmán él.
Szalvador. A katolikus egyház határozottan szembehelyezkedik az ország altalajkincseinek tervezett nagymértékű kitermelésével. A gazdasági minisztérium eddig 30 engedélyt adott ki 21 kanadai, amerikai és ausztráliai cégnek arany, ezüst és más nemesfémek kibányászására. Egybehangzó egyházi és szakértői vélemények szerint az intenzív, mérgező anyagokat (pl. ciánt) használó kitermelés komoly veszélyeket rejteget mind az ökoszisztémára, mind pedig a vízkészletekre nézve. Emellett számolni kell majd a lakosság egészségére nézve káros hatásokkal, veszélybe kerülhet az emberek létfenntartási tevékenysége, és társadalmi feszültségekre is lehet számítani.
Vatikán. 2007. május 7. és 27. között a Gergely Pápai Egyetem Alapítványa és a Jacques Maritain Nemzetközi Intézet közösen szervezett oktatási programot a katolikus egyházi intézményekről és a Szentszék nemzetközi politikájáról a muzulmán országok diplomatái részére. Célja az Egyház tevékenységének a megismertetése és megértetése volt. Szó volt pl. a Vatikán nemzetközi jogi helyzetéről, a püspökségek hálózatáról és a helyi egyházakról, a nunciatúrák diplomáciai tevékenységéről, a Vatikán humanitárius tevékenységéről, illetve az ökumenizmusról és a vallások közötti párbeszédről.
Összeállította: Jakab Attila
[1] Lásd Irak és a 2007. február 26-án elfogadott olajtörvény, amely főképpen az amerikai olajtársaságok (Big Oil) javára kiprivatizálja a kőolajtartalékokat. Érdekes módon az a tény, hogy az évezredes keleti keresztény egyházak lassan-lassan felmorzsolódnak, senki számára nem jelent emberjogi problémát a nyugati felügyelettel „virágzó demokráciá”-t építő ország esetében. Lásd pl. J. B. Sleiman, Dans le piège irakien. Le cri du cœur de l’archevêque de Bagdad, Paris, 2006.
[2] Forrás: C. Serfati, „Mondialisation armée”, Choisir n° 568, 2007/avril, 17-19. old.
[3] www.lexpressmada.com/print_document.php?id=7922;
www.temoignagechretien.fr/journal/article.php?num=3254&categ=Croire