Megjelent az Egyházfórum 2005/6. számában
Az ókeresztény hitvallásokat (38-64), valamint az egyes pápák és zsinatok hitbeli kérdésekre vonatkozó, ellenben eltérő fajsúlyú megnyilatkozásait (66-1026) tartalmazó szöveggyűjtemény eredeti kiadása – amely 1854-ben jelent meg – a würzburgi egyetem teológiai professzorának, Heinrich Denzingernek (1819–1883), a nevéhez fűződik. Máig tartó sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a magyar fordítás a 37. kiadás alapján készült. Jóllehet a Burger Ferenc szerkesztésében megjelent kötetet, Fila Béla és Jug László (–) fordításának a felhasználásával, Romhányi Beatrix és Sarbak Gábor állította össze, a magyar szöveg előkészítése tulajdonképpen egy népesebb munkacsoport együttműködésének az eredménye.
A magyar változat előszavában (ix-xv) Fila Béla tömören vázolja a Tanítóhivatal mibenlétét, feladatát, működését és viszonyát a Szentíráshoz és a Szenthagyományhoz, valamint kitér a megnyilatkozások történetiségére és érvényességére. A dokumentumok tanulmányozásával kapcsolatosan megjegyzi, hogy ezek „megértése és értelmezése komoly, alapos, megbízható történeti, nyelvészeti és logikai érzékenységet, készséget és jártasságot, tudományos igényességet tételez fel. Csak az előtt tárják fel értelmüket – írja –, …aki őszinte hittel, tudományos becsületességgel, történeti-nyelvi-logikai érzékkel és nyitottsággal közeledik feléjük és így tanulmányozza azokat” (xiv). Ugyanakkor tájékoztat a magyar és a német kiadás összefüggéséről, illetve a magyar kiadás előzményeiről is, amely anyagi okok miatt kénytelen volt mellőzni a görög és latin szövegek kiadását.
Az olvasó a mű bevezetőjéből (xvii-xxxvi) ismerheti meg a gyűjtemény történetét, nyerhet eligazítást annak teológiai használatához, illetve útmutatást a szövegek olvasásához. Az egyes szövegeket rövid ismertető és/vagy összefoglaló előzi meg, és minden esetben utalás történik a forráskiadásra is.
A „Függelékben” található a szentírási idézetek (1028-1038) és a dokumentumok (1039-1051) jegyzéke. Az összehasonlító táblázat (1052-1056) arról tájékoztat, „hogy az 1963 előtti kiadásban szereplő számozásnak az 1963 utáni kiadásokban mely számok felelnek meg” (1052). Ezt követi a klasszikus dogmatikai helyek jegyzéke (1057-1060) és a római pápák katalógusa (1061-1069), Pétertől II. János-Pálig, illetve a végjegyzetek (1070-1151).
A témakörök szerinti mutatónak köszönhetően könnyen áttekinthető a keresztény(-katolikus) tanítás minden lényeges eleme: az önmagát kinyilatkoztató Isten, a teremtés, a bűn, a megigazulás, az Egyház, a liturgia, a szentségek, az erkölcsi élet és az eszkatológia kérdése (1152-1410). A szöveggyűjteményt tartalmas név- és tárgymutató zárja (1411-1457), amely a függelék egészével egyetemben hasznos és ésszerűen kezelhető munkaeszközzé teszi ezt a kiadványt.
Kétségtelen, hogy mint minden gyűjteménynek, ennek is megvannak a maga korlátai, különösen az ókeresztény korszak vonatkozásában, amelyek többnyire a használat során szoktak kidomborodni. A munka közben megfogalmazandó kritikáktól és véleménykülömbségektől függetlenül azonban tény, hogy a magyar teológiai könyvkiadás és szakirodalom jelentős és tiszteletre méltó teljesítményének tekinthetjük ezt a kiadványt, amelynek joggal kell helyet kapnia minden vallással/teológiával foglalkozó, vagy az iránt komolyan érdeklődő asztalán.
(Szent István Kézikönyvek, 9), Örökmécs Kiadó, Bátonyterenye – Szent István Társulat, Budapest, 2004.
Jakab Attila