Háborodjatok fel!

2010-ben egy 93 éves francia úr, Stéphane Hessel néhány oldalas röpiratot jelentetett meg a fenti címen.[1] Az írás hihetetlen sikert aratott: mind Franciaországban, mind Németországban milliós példányszámban kelt el. Számos nyelvre lefordították, így 2011-ben magyarul is megjelent. A magyar kiadás előszavát Göncz Árpád írta. Szerzője, aki egykor az Ellenállási mozgalom kiemelkedő harcosaként csak bravúros szökéssel kerülte el halálos ítéletét, tevékeny szerepet vállalt a háború utáni kulturális és politikai életben. Jelentős szerepe volt az ENSZ alapokmánya az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata megszövegezésében. Éppen ezen jogok érvényesülését látta veszélyben az életünket átszövő globális közöny által. „A kormányoknak – lényegükből fakadóan – nincs lelkiismerete” – írta mottóként Albert Camus szavait röpirata elejére. Éppen ezért kell az egyes embereknek összefogva kikövetelni jogaik érvényesülését. Felfogása szerint békés felkeléssel, mert az erőszak hátat fordít a reménynek, és nem ér célt. „Ma olyan egymásrautaltságban élünk, amely korábban nem létezett – írja. Ám ebben a világban tűrhetetlen dolgok fordulnak elő… Legrosszabb magatartás a közöny… Ha így viselkedünk, akkor az emberi lét egyik leglényegesebb elemét veszítjük el.”

2010-ben egy 93 éves francia úr, Stéphane Hessel néhány oldalas röpiratot jelentetett meg a fenti címen.[1] Az írás hihetetlen sikert aratott: mind Franciaországban, mind Németországban milliós példányszámban kelt el. Számos nyelvre lefordították, így 2011-ben magyarul is megjelent. A magyar kiadás előszavát Göncz Árpád írta. Szerzője, aki egykor az Ellenállási mozgalom kiemelkedő harcosaként csak bravúros szökéssel kerülte el halálos ítéletét, tevékeny szerepet vállalt a háború utáni kulturális és politikai életben. Jelentős szerepe volt az ENSZ alapokmánya az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata megszövegezésében. Éppen ezen jogok érvényesülését látta veszélyben az életünket átszövő globális közöny által. „A kormányoknak – lényegükből fakadóan – nincs lelkiismerete” – írta mottóként Albert Camus szavait röpirata elejére. Éppen ezért kell az egyes embereknek összefogva kikövetelni jogaik érvényesülését. Felfogása szerint békés felkeléssel, mert az erőszak hátat fordít a reménynek, és nem ér célt. „Ma olyan egymásrautaltságban élünk, amely korábban nem létezett – írja. Ám ebben a világban tűrhetetlen dolgok fordulnak elő… Legrosszabb magatartás a közöny… Ha így viselkedünk, akkor az emberi lét egyik leglényegesebb elemét veszítjük el.”

Ugyanezzel a diagnózissal találkozunk Ferenc pápa beszédében, amelyet január 1-én a Béke világnapján tartott[2]. A bajok gyökerének ugyanazt a globális közömbösséget látja az istenhívő és a humanista. A különbség annyi, hogy az ezzel való szembeszegülés alapja nem pusztán az a tény, hogy valamennyien egyetlen fajhoz tartozunk (hitünk szerint egyetlen emberpártól származunk), hanem az is, hogy a mennyei Atya gyermekeiként testvéri kapcsolat fűz bennünket össze, és törekvéseinkben segítőtársunknak tudhatjuk Jézust („Én mégis úgy vagyok köztettek, mintha a szolgátok volnék.” Lk.22,27). A globális közömbösségnek át kell adnia helyét a globális testvériségnek, amelynek át kell hatni az élet minden területét: a gazdaságot, pénzügyeket, a civil társadalmat, a politikát, a kutatást, a fejlődést, a kulturális és közintézményeket – mondta a pápa.

Mindebből az következik, hogy ma már nem lehet kereszténynek lenni napi jócselekedetekkel, jótékonysági és egyházi intézmények támogatásával. Mindezek lehetnek önmagukban helyes tettek, de nem elégségesek. Nem lehet elég az sem, ha valaki tagja lesz egy magát kereszténynek valló pártnak, hiszen a hatalom közelében még ha helyes feladatokat tűz is maga elé, képes például pártfegyelemből szemet hunyni a hatalom égbekiáltó igazságtalanságai fölött. „A népek családját sújtó sokféle dráma: szegénység, éhség, elmaradottság, konfliktusok, elvándorlások, környezetszennyezés, egyenlőtlenségek, igazságtalanságok, szervezett bűnözés, fundamentalizmus”. Íme, a pápa listája. Lehet választani, melyikkel találkozunk saját kis világunkban, melyiktől háborodjunk fel, kinek keressük a kezét az összefogáshoz. „A testvériség az alap és az út a békéhez” – zárta beszédét a pápa.

Winkler Lajos

---