Ha én pápa lennék

A meghökkentő mondat az első Rendkívüli Püspökszinóduson, 1969-ben hangzott el a lvovi görög szertartású püspök Josyf Slypij hozzászólásában, aki elmondta, hogy véleménye szerint miket kellene megtenni az akkori pápának, VI. Pálnak. Ugyanezek az elvárások fogalmazódtak meg az emberek sokaságában most, az új pápa választása előtt. Milyen lesz az új pápa, hogyan oldja meg az égető kérdéseket, mit tennék én a helyében? Hasonlóan a nálunk folyt össznépi játékhoz, melynek során a kormányt leváltani akarók sokszor képtelenebbnél képtelenebb ötletekkel próbáltak ízlésüknek megfelelő miniszterelnök-jelöltet javasolni. 

A meghökkentő mondat az első Rendkívüli Püspökszinóduson, 1969-ben hangzott el a lvovi görög szertartású püspök Josyf Slypij hozzászólásában, aki elmondta, hogy véleménye szerint miket kellene megtenni az akkori pápának, VI. Pálnak. Ugyanezek az elvárások fogalmazódtak meg az emberek sokaságában most, az új pápa választása előtt. Milyen lesz az új pápa, hogyan oldja meg az égető kérdéseket, mit tennék én a helyében? Hasonlóan a nálunk folyt össznépi játékhoz, melynek során a kormányt leváltani akarók sokszor képtelenebbnél képtelenebb ötletekkel próbáltak ízlésüknek megfelelő miniszterelnök-jelöltet javasolni. 

Benedek pápa lemondásakor azonnal megjelentek a vészjósló jövendölések. Kaptam én is ilyet. Ebből megtudhattam, hogy az új pápa maga lesz az Antikrisztus, akit az igaz hitben élőknek imahadjárattal kell elűzni. Chesterton írta, hogy az Apokalipszis szerzője sok szörnyet vizionált, de olyanokat, mint későbbi magyarázói (és hozzátenném, epigonjai), elképzelni sem tudott. A találgatásoknak azonban épp elég tápot adott a megválasztott személye. Mondhatnánk különös anyagokból gyúrt embernek számított. Sokan tartottak attól, hogy jezsuita; az ellenreformáció harcos rendjének tagja. Mások éppen ezt érezték előnyének, mivel a rend vértanúk és tudósok sorát adta az egyháznak. Történelmi tettük volt a dél amerikai szociális mintaállamoknak, a redukcióknak létrehozása. A névválasztása pedig utalás volt arra, hogy az egyháztörténelem egyik legderűsebb alakját, a természet szépségét megéneklő és a szegényekkel szolidaritást vállaló pápa lesz. Szavai és tettei a pozitív várakozásokat igazolták. Az emberek zöme rokonszenvvel fogadta: nemcsak „legjobban öltözött emberként” ismerték el, hanem az „Év emberének” is választották Egyszerűségükben is hiteles szavai magukra vonták a figyelmet. Az egyház élén az elődei által megnyílt utat követi: egyre jobban távolodik az évszázadokon keresztül a világi uralkodókra emlékeztető imázstól; egyre inkább támaszkodik tanácsadóira, a püspökökre, bíborosokra és világiakra. A tiara pedig már csak a pecséteken és levelek fejlécén szerepel. Egyre inkább „papa” próbál lenni.

Egy azonban „borítékolható”: nem vívhatja ki mindenki elismerését, nem adhat mindenkinek egyaránt igazat. Azt még Mesterének, Jézusnak az életében is láthattuk, hogy tettei hányszor ütköztek környezete meg nem értésébe, méltatlankodásába. Jól szemlélteti ezt Karel Capek kis „bibliai története”, amelyben egy lelkes Jézus-hívő pék azért pártol el tőle, mert sok gyönyörű tanítása, és csodája ellenére, a kenyérszaporítással veszélyeztette az ő üzletét.

Miután az emberek, a szakértők, a sajtó és mi valamennyien kitartóan figyeljük és elemezzük a pápa személyiségét, meg kellene hallanunk az ő üzenetét is, amellyel a legnehezebb emberi feladatra, figyelmünk önmagunkra fordítására – a reflexióra, vagy vallási megfelelőjére, a lelkiismeret vizsgálatra – szólít fel. Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításában (8.) azt tanítja, hogy Istennek a bennünket barátjává emelő szeretetével való találkozás révén, lelkiismeretünk képes megszabadulni a gyötrelmes önmagunkba zártságtól és egoizmusunktól. Ennek fényében fogalmazhatnánk meg valamennyiünkhöz intézett kérdését: Mit tennél, ha őszintén keresztény lennél?

Winkler Lajos