Az európai kultúra keresztény gyökereiről szóló vitairatok hosszú sora február első napjaiban fontos dolgozatokkal bővült. A Vigilia A keresztény hit szerepe Európa mai és holnapi kultúrájában címmel meghirdetett pályázatának bíráló bizottsága (Bábel Balázs, Hankiss Elemér, Jelenits István, Jókai Anna, Lukács László, Mezei Balázs, Puskás Attila) megkérdőjelezhetetlen szakértelem és lelkipásztori tapasztalat, klerikus felelősségérzet és teológiai kompetencia birtokában Görföl Tibor, Török Csaba és Bodó Márta írásait találta érdemesnek a legmagasabb elismerésre hatvannál több beérkezett pályázat közül. A három díjnyertes dolgozatot a Vigila februári száma közli.
A folyóirat a pályázóktól a mai európai életet szervező és alakító kultúrára vonatkozó látleletet és a kereszténység európai identitást alakító szerepének megerősítését szolgáló javaslatokat kért. A díjazott dolgozatok elkerülik a keresztény gyökerek lebecsülése vagy az intézményes vallásosságot érő támadások miatti felháborodás csapdáit. Megállapítják, hogy a „kereszténység egészen mélyen beépült Európa gondolkodásmódjába és kultúrájába” (Görföl), az európai alkotmány preambuluma rögzíti az emberi méltóság, szabadság, egyenlőség és szolidaritás értékeit, és „ha elkötelezi magát ezen értékek megvalósítása mellett, egy európaiban … öntudatlanul is benne él valami az Evangélium szelleméből” (Török). Ezért sem többet, sem kevesebbet nem kell állítani, mint hogy a keresztény Európa történelmileg és teológiailag ugyan soha nem létezett állapot, de helytállóak II. János Pál szavai: „Európát bőségesen és mélyen áthatotta a kereszténység”.
Ebből a belátásból következik, hogy a hitélet mellett és azon túl vállalt tevékenység hangsúlyai (Bodó) és megújulása a keresztény identitás térnyerésének alapkérdése. A kereszténység és a pártprogramokhoz kötődő politika összefonódása ellenjavallt – „…ha az egyház belép a formáleuropéerség sorába, amikor intézményekkel, projektekkel, állammal és pártokkal kötött szerződések révén akarja megújítani az Óvilágot, előre biztosítható, hogy … katalizátorává és nem fékezőjévé válik a fájdalmas kiüresedésnek és élet-vesztésnek” (Török).
A díjazott szerzők kiemelik a szenvedés iránti érzékenység jelentőségét – a keresztény habitusnak ezt az elemét sorvasztja leginkább a fejlődés, gyarapodás célképzete. A keresztény identitás hitelessége „az elnyomottak és peremre szorultak/szorítottak mindenkori választásával, … a mellettük való elköteleződéssel” (Bodó) szerezhető vissza. Ilyen identitásformáló szerepe lehet a megegyezésen alapuló békére törekvésnek és a hegemónia kísértéseként felbukkanó erőszak kerülésének is. Az evangéliumi üzenet metafizikai végérvényessége melletti elköteleződésről pedig nem kell lemondani. A kereszténységnek azért kell fáradoznia, „mert olyan végtelen mélységet fedez fel az emberben, amelynek végérvényes távlata … van” (Görföl). „A kereszténységnek … szenvedélyesen szeretnie kell önnön egyetemes nyitottságát, katolicitásában rejlő, Európa számára sajátos üzenettel bíró potenciálját, hogy lelkévé válhasson a nyitott kontinensnek.” (Török).
A pályaművek tartalma és díjazással történő elismerése a legjobb üzenet, amelyet az EU mai gondjai, döntései, folyamatai ismeretében a hazai keresztény közgondolkodás a pályázóktól és a bíráló bizottságtól kaphatott. A globalizáció, a nemzeti érdekérvényesítés és a hétköznapi hitélet sok kérdésében a véleményformáló klerikusok és laikusok számára nagyon ajánlott olvasmányként lesz érdemes hivatkozni ezekre az írásokra. Talán még hatásuk is lesz, ha számos kérdés újragondolására, megszokott válaszok felülvizsgálatára, másféle hangsúlyok választására késztetik keresztény olvasóikat.
Scharle Péter